Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

92 V. WINDISCH ÉVA területileg viszonylag közelfekvő társaságok magyarországi kapcsolatokat is kiépítenek; Karl Gottlieb Windisch kapcsolatban áll az olmützi társasággal, s tagja az augsburginak;7 Kollár Ádámot a mannheimi akadémia választja tagjává.8

Mindez magában véve is erős ösztönzést jelenthet magyarországi tudós társaság gondolatának felvetésere. Valóban, a tudós társaságokra vonatkozó javaslatok érvei között gyakran szerepel az is, hogy a külföld előtt kell bebizonyítanunk: Magyarország sem áll hátrább a műveltség színvonala, ápolása tekintetében. Emellett az érv mellett azonban tudományos társaság létrejöttét a hazai fejlődésből •fakadó indokok is támogatták. Egyrészt a megoldani kívánt feladatok nagysága tette elengedhetetlenné a társulást; egyes célkitűzések, mint a honismeret, területileg szétszórtan élő tudósok együttműködésére kívántak épülni; a nyelvművelési célok más vonatkozásban látszottak igényelni az együttműködést. A másik súlyos érv a társulás mellett a tudományos nyilvánosság hiányából fakadó hátrányok felismerése; a tudományos tevékenység fejlődését biztosító kontroll — tudományos folyóirat hiányában — csak ezen az úton látszott elérhetőnek. S következő láncszemként: csak a társulás biztosíthatta a tudományos publikálás — folyóiratok, gyűjteményes kötetek, önálló művek — anyagi alapjainak előteremtését. Mindehhez kétségkívül hozzájárulhatott a szabadkőművesség elterjedése: a nemesség, értelmiség itt ismerte fel közvetlenül a társulás ösztönző hatását a kulturális tevékenységre. A felsorolt tényezők érvényesülése folytán kialakuló törekvések — melyekben az irányváltás a felvilágosodott abszolutizmus eszmekörétől a nemzeti gondolat felé éppúgy megfigyelhető, mint a laicizálódás folyamata — a század folyamán nem járnak ugyan lényeges sikerrel, sőt többségükben csak tervek maradnak, — mégis ezek a nemzettéválás kulturális előtörténetének leglényegesebb, a fejlődést legvilágosabban feltáró mozzanatai. A tudományos társaság megteremtésére irányuló eléggé nagyszámú kísérletnek két típusát különböztethetjük meg: az akadémiai tervezeteket s a szűkebb körben létesülő, vagy létesülni kívánó, részletcélokat — honismeret, nyelvművelés, folyóirat kiadása, vagy általában a tudományok, művészetek önképzőkör-szerű ápolása — kitűző társaságokat.8 Az akadémiai tervek termé' F. V alj avec: i. h. 8 Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a 18. században. Pannonhalma. 1942. 17. 1. 9 A XVIII. századból a következő magyarországi, tudományos társaságokra vonatkozó tervezetekről és kezdeményezésekről van tudomásunk (nem számítva ide a diák-, ill kispapi magyar társaságokat, — ezek korszakunkban Sopronban, Nagyenyeden, Pesten és Pozsonyban működtek —, amelyeknek történetét, működését részletesen tárgyalja Bodolay Géza: Irodalmi és diáktársaságok 1785—1848. Bpest. 1963 c. műve. Történelmi kérdésekkel ezekben a társaságokban csak a XIX. sz. húszas éveiben kezdenek foglalkozni.): 1730 (és 1750): Fischer Dániel késmárki tudós terve az ország természeti kincseinek megismerésére létesítendő társaságról. (Martin Georg Kovachich: Entwurf zu einer Sammlung kleiner Schriften . . . Impressum nélkül [1787]. 3. 1.) 1730: Magyar Nyelvjavító Társaság. A kísérlet helye ismeretlen. (Az Allergnädingst Privilegierter Anzeiger után említi: Toldy Ferenc: Az akadémiai eszme Magyarországon Bessenyei előtt . . . Akadémiai felolvasás, megjelent: Toldy Ferenc összegyűjtött munkái. VII. köt. Bpest. 1873. 355—356. 1.) 1735: Germeten Henrik Bernát udvari tanácsos tervezete honismertető társaság létesítésére (Toldy Feïenc: i. m. 357—358. 1.; Csóka J. Lajos: i. m. 10—11. 1. Ld. még Donáth Regina és Wellmann Imre cikkeit a Magyar Tudomány 1965. évf. 5. és