Századok – 1968
Tanulmányok - Ratkoš; P.: A Pray-kódex keletkezése és funkciója. 941
950 P. RATKOS mellett részt kellett venniök a Mindenszentek társaskáptalan kanonokjainak, a somogyi, zalai, őrségi, hantai, segesdi, budai és fehérvári főespereseknek.31 A húsvéti körmenetnek a Keresztelő Szent János templomba történt visszatérésével kapcsolatban említik meg a Szent Kereszt-oltárt. Ezt az oltárt ugyan más forrásokból nem ismerjük, de a Kereszt tisztelete már a XIII. században virágjában volt Veszprémben. Ide tartozik a Szent Mihály-katedrálisban levő Szent Kereszt-oltár, melyet a XIV. században említenek,32 továbbá egy 1228-i forrás szerint3 3 a Szent Györgv-kápolnában őrzött Szent Kereszt ereklyék, és azt hisszük, hogy a veszprémi káptalan birtokainak a XIII. század második felében keletkezett - bár László király idejére datált — összeírásában előforduló, ,Cristseg" helynévnek34 is van ebből a szempontból jelentősége. Ebben az oklevélben egy „Pratum abb at is" nevű hellyel is találkozunk.35 A későbbi időben Veszj>rémben egy Szt. Benedek szikla3 6 és egy Remete utca3 7 is előfordul, amely valamilyen remete kolostori közösségre mutat magában Veszprémben. Bár egy veszprémi férfikolostorra vonatkozó nézet még problematikusnak látszik, biztos azonban, hogy a Szent Kereszt kultusza Veszprémben már a XIII. században élénk volt. A Pray-kódex veszprémi eredetére mutató topográfiai adatokhoz tartozik a „Propria de sanctis" is. Szent Mihály kultuszáról van szó. A 89v folion ezeket az ünnepeket említik: a) Vigilia s. Michaelis, Ъ) Dedicatio basilice s. Michaelis és a 90v folion c) In octava s. Michaelis. Ha ezt a három címet összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy a Dedicatio basilice s. Michaelis 31 Péterfjy C.: Sacra concilia II. Posonii. 1742, 222. 1. 32 Hornig : i. ni. 23 — 25. 1. (az oltárok között egy Szent Kereszt-oltár). 33 Codex l'rayanus fol. 10. Itt a Szent György-kápolna ereklyéi között az első helyen említik a „de ligno saneto" ereklyét. Ami a kápolna helyét illeti, vö. alább a Templomfelszentelési bejegyzések c. fejezetet. 34 CDP IV. 1. „ad locum Cristseg". Lehetséges, hogy az elnevezés egy olyan nevezetes kereszttel van összefüggésben, amilyen az a másik is volt, amelyet a Pray-kódex sacramentariuma virágvasárnappal kapcsolatban említ, amikor elmondja, hogy a körmenet onnan ment vissza „in civitatem" (fol. 48). Miután -szegről van szó, településre is gondolhatunk. 35 A veszprémi káptalani birtok meghatárolásánál mondja az oklevél: „deinde ad pratum abbatis transitoque flumine ponitur meta iuxta villám Thoscas" CDP. IV. 1—2. 36 Csánki: i. m. III. 217. 1., ahol megemlíti a „sub rupe Benedicti" fekvő domonkos kolostort (1484). 37 1131 —1141 között Nana püspök idején András prépost „ad eremi se transtulit solitudinem". A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története I. köt. 595. 1. Sajnos nem említik meg a helyet, ahová a prépost remeteségbe vonult. A legközelebbi, XIV. században említett remetekolostor Szárberényben volt. Kumorovitz: i. m. 90. sz. Pannonhalmához is tartoztak remetekolostorok Tepey és Vársány-Lazi mellett. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története I. köt. 156, 252, 312 — 314, 611, 701, 786. 1. Prokop eredetileg Koufim várában volt főesperes, majd a sázavai erdőkben remete lett és egy Szent Benedek regulái szerint élő szláv kolostor megalapítója (1030 körül). Patrocinium szempontjából Sázaván a XI. században előbb Keresztelő Szent János és Szűz Mária együtt, majd ugyanazok a Szent Kereszttel együtt szerepelnek, mint ahogy Veszprémből is ismerjük. Véleményünk szerint ezek a szláv bencések ott ugyanúgy menedéket találhattak, mint az eddigi feltételezések szerint Visegrádon. Sázaváról lásd Chaloupecky V. — Ryba В.: Stredovëké prokopskó legendy [Középkori Prokop-leg^ndák], Praha. 1953. 53 - 56, 65, 113, 135. 1. Szűz Mária és Keresztelő Szent János együttes kultusza előfordul Lechnie mellett Szent Antal völgyében, a lengyel—szlovák határon. Codex Diplomaticus Andegavensis IV. 475 (két fakápolna egymás mellett 1344 előtt). A XII. századi remeték lehettek baziliták, szláv bencések, de kamalduliak, ágostonosok valamint kartauziak (1086 után).
