Századok – 1968

Tanulmányok - Ratkoš; P.: A Pray-kódex keletkezése és funkciója. 941

948 P. RATKOS Hangsúlyoznunk kell, hogy a pozsonyi káptalan halálozási bejegyzései nem keverednek össze a veszprémi eredetű bejegyzésekkel, miután az utóbbiakat a jobboldali lapon, az ünnepek, illetőleg a szentek neve után megmaradt üres helyre írták. Talán a pozsonyi csoporthoz tartozik a 24. sz. bejegyzés is, amely (a káptalan) dékánja, András édesanyjának haláláról szól. A pozsonyi káptalanban a XIII. század végén feltűnik a kanonokok között egy András nevű (egyszer jegyzőként), de dékáni tiszte nincs bizonyítva.24

. Nem ismerjük a módot, ahogyan a Pray-kódex feltételezhetően a veszprémi káptalanból a XIII. század második felében Pozsonyba került, de arra gondolhatunk, hogy közvetlenül a tatárjárás előtt valamelyik veszprémi kanonok menekülhetett Pozsonyba, mert nem sokkal azután már pozsonyi környezetben keletkezett 1241-ben a húsvétmutató táblák bejegyzése (26. sz.): ,,Uxor Johannis occiditur et uxor Chucar a Cumanis captivatur". A kódex Pozsonyba vitelének 1241-i dátuma valószínűbbnek látszik, mint az 1276-i25

, amikor a veszprémi káptalan elleni támadás alkalmával valaki elidegeníthette, majd a pozsonyi káptalannak adományozhatta azt. A pozsonyi káptalan hatásköre alá tartozott a taksonyi (ma: Matuskovo) plébániatemplom, melynek a XIII. század vége előtt történt felszenteléséről ugyancsak feljegyzést készítettek, ahogyan arról lejjebb (a templom-felszentelési bejegyzésekről szóló fejezetben) még megemlékezünk. A húsvéti körmenet Veszprém középkori topográfiája tükrében A halálozási bejegyzések elemzése során tett megállapításunknak, hogy a Pray-kódex keletkezési helye valószínűleg a veszprémi káptalan, összhangban kell lennie a Pray-kódex további topográfiai adataival. A Pray-kódex 55v

folióján leírták a nagyszombati szertartást. Délben (hora tertia) a vízszentelés után a pap ezzel a szenteltvízzel szenteli fel az oltárt. A „Vidi aquam" kezdetű antifona eléneklése és a „Deus, qui eternam vitám" kezdetű ima elmondása után a kántor a „Cum rex glorie" kezdetű antifonát intonálja. Erről a rubrika a következőt mondja: „Et sic canentes veniant usque ad Sanctam Margaretam", ahonnan a Szent Margit tiszteletére elmondott ima és antifona („Sedit angelus") eléneklése után „veniant ad ecclesiam, ornantes se ante altare sancte Crucis". A mise megkezdése előtt a pap Szűz Máriához és Keresztelő Szent Jánoshoz könyörgő imát mond. Ezekből az adatokból kiderül, hogy Veszprémben a XII. század végén Szt. Margit és Keresztelő Szent János plébániatemplomnak kellett lennie. Bizonyára nem véletlen, hogy a Margit templomról már a XIII. században írásos bizonyítékunk van, maga a forrás pedig XI. század végi.2* De a veszmeg az a kérdés, volt-e a Csukárdiaknak valamiféle kapcsolatuk Veszprém környékével, mert a „sepulcrum Qukar" a (hamis) bakonybéli alapítólevélben „Kigonis" falu határa mellett ehhez túl keveset mond, lásd CAC I. 34. 24

Ortvay T.: Pozsony város története I. Pozsony. 1882. 384. L: Knauz: Mon. eccl. Strig. II. 328. 1. (a, káptalani jegyző András). 26

Békefi B. : Árpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése. Századok 30 (1896), 321 — 322. 1. 26

„Iuxta basilicam sancte Margarethe" CDP IV, 1. Véleményünk szerint a hamisítvány régebbi oklevél alapján készülhetett.