Századok – 1968
Tanulmányok - Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. 915
AZ ÜZEMTÖRTÉ N'ET KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI 933 helyett, tehát elvileg általánosan elfogadóit tételek helyett, itt három kér- ^ désre szeretném felhívni a figyelmet. | Az első kérdés az üzem egyedi awulatának minél konkrétabb kidolgozása. Ha a történetírás valamelyik ágáfíak, úgy az üzemtörténetírásnak bizonyara nem feladata az illusztráció. Nem jutunk közelebb a valóság mélyebb megismeréséhez, ha még néhányszáz gyárról kimutatjuk, hogy ott vasat, gépet, szövetet gyártottak, a tőkés gyarapodott, a munkást kizsákmányolták. Törté neti típusalkotásunknak éppen az a gyengéje, hogy az általánosítás nem elegendő számú és nem eléggé konkrét feltárt egyedi jelenségen alapul. Az üzemtörténet sajátos feladata az, hogy megrajzolja az üzem egyéni profilját, az átlagostól eltérő gyártmányait, gyártási eljárásait, újítása it, találmányait, maga alkotta szervezetét, piaci kapcsolatait, üzletpolitikáját, élő emberként jellemezze a tőkést, a kiemelkedő műszaki és munkás vezetőkét, a tipikus mellett egyéni vonásaikat is megmutassa, minél adatszerűbben tárja fel a munkaviszonyokat, minél sokrétűbben a gyár társadalmát. Ez a kérdés közvetlenül átvezet a másikhoz, a gyártársadalom szociológiai vizsgálatához. Üzemtörténeti irodalmunknak ez a leggyengébb oldala. Azok a munkák, amelyek egyáltalán foglalkoznak a kérdéssel, a vizsgálatot a munkásság helyzetének és rétegeződésének elemzésére szűkítik. Látókörükből — a tőkés tulajdonostól eltekintve "— kimarad a vezető és a középréteg, a tisztviselők, a mérnökök, technikusok, művezetők, mesterek viszonylag széles köre. Aligha kell bizonyítani, milyen fontos szerejset játszik a műszaki és Tisztviselői középréteg egy üzem életében. De irodalmunkban a munkásság vizsgáláía is szűk körű, nélkülöz fontos szociológiai szempontokat. Ji munkásság eredetének/ összetételének,/képzettségének, munkahelyi és lakóhelyi csoportalkotááímak kérdését álig egy-két munka érinti. Pedig a munkások, alkalmazottak csoportalkotása többnyire nem a bérkategóriák, hanem egyéb rendező elvek: a szülőfö ld, a származás, a politikai elvek közössége, emberi rokonszenvek, munka^es lakóhelyi kapcsolatok szerint történik. A rétegeződés és csoportalkotás sajátos tényezőinek életteli bemutatását ugyancsak az üzemtörténettől várhatjuk. Végül, de elsődleges mószertani kérdésként említhetjük az üzemtörténet másik fontos feladatát: az egzakt összehasonlítást. Minden kutató beleütközött már ebbe a problémába, hiszen egy-egy üzem története rendszerint több történelmi korszakon vonul végig, és más üzemekkel szoros kapcsolatban halad. Hogyan lehet különböző nagyságrendű és profilú üzemeket, illetve különböző korokat egzakt módon összehasonlítani? MiveHehetjaiérm a fejlődést a dualizmus korához képest az ellenforradalmi korszakban, vagy ehhez viszonyrEva'a"szocialista korszakunkban, amikor nemcsak az üzem terjedelme, profilja és tulajdonviszonyai, de a pénznem és a pénzérték, az ország területe, a fejlődés gazdasági és politikai feltételei is gyökeresért megváltoztak ? Az összehasonlításra vonatkozóan a műszaki tudományojsf'a közgazdaságtan^ a szociológia pontos mérési módszereket dolgozott ki.4Jsak a jelzés, nein a magyarazas vegétt "említek olyan műszaki niutaMkat, mint a gé.pi hatásfok, a műszaki norma, a termelékenységi indexek : az egy főre, egy gépre, egy_órára eső Termelfe-; olyan közgazdasági mutatókat, mint a fajlagos költségelemek : az égy főre', gépre, egységnyi anyagra eső költségek, az egy munkásra, égy órára eső nettó termelési érték, a tőketermelékenység mutatói, a részvények reálértéke, továbbá az életszínvonal olyan mutatóit, mint a reálbér, reál-' jövedelem. Hadd utaljak itt röviden arra is, hogy a reálbérszámítás még nem
