Századok – 1968

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863

884 PACH ZSIGMOND PÁL lataik a továbbiakban, azaz mintegy a XVI. század közepétől a XVII. század közepéig terjedő időszakban? Lengyelországot illetően itt is a tengeri úton folyt áruforgalomra vonatkozó értékes kutatások eredményeire támaszkodhatunk elsősorban (Mqczak ). A lengyel gabonakivitel — tallérban, folyó árakon számolva — az 1565— 85 évek átlagához képest az 1625 — 46 évek átlagában több mint kétszeresére nőtt, és Lengyelország egész tengeri exportjának 66%-áról 80%-ára emelkedett. Ugyanez idő alatt a posztóbehozatal — ugyanígy számolva — mintegy 3,5-szeresére növekedett, és az ország tengeri importjának 52%-át érte el. Itt nemcsak az a tény érdemel figyelmet, hogy a posztóbehozatal jóval nagyobb arányban növekedett, mint a gabonakivitel, hanem kivált az a körülmény, hogy a folyó árakon számolt import-, ill. export-emelkedés az árumennyiségek nagyonis eltérő alakulását takarta. Míg ugyanis a gabonakivitel 1565—85 és 1625—46 között bekövetkezett több mint kétszeres értékemelkedése mögött a fő export-termény, a rozs esetében, az egész időszakot tekintve, 10%-ot nem sokkal meghaladó mennyiségi növekedés, viszont 50%-ot is felülmúló áremelkedés állt — az „árforradalom" hatásaként, ami elsősorban az élelmiszereket érintette —, addig a posztóbehozata.l 3,5-szeres értéknövekedése, az egész időszakot tekintve, szinte ugyanakkora mennyiségi növekedést jelentett.19 Ilyen körülmények között Lengyelország tengeri kereskedelmének mérlege ugyan egészen a XVII. század közepéig, egyes éveket leszámítva, aktív maradt, de süllyedő tendenciával: a kiviteli többlet az 1565—85 évek 52%-os átlagához képest az 1625—46 években 9%-ra esett. A XVII. század második felében azután a mérleg passzivitásba fordult; az árforradalom megszűntével ugyanis a gabonaárak már nem nyújtottak kárpótlást a mennyiségért, s így a stagnáló, majd csökkenő gabonakivitel már nem ellensúlyozhatta a nagyarányú posztó- (és gyarmatáru-) behozatalt.20 A lengyel gabonaexport e kedvezőtlen alakulása a XVII. század derekán-— második felében nem annyira a piac, mint inkább a termelés oldaláról lelmagyarázatot. Már az 1630—40-es években nem egyszer előfordult, hogy a Gdanskból kifutó holland hajóknak ballaszt maradt a fedélzetén: a gdanski piac gabonakínálata nem volt elegendő a nyugat-európai kereslethez képest ( Bogucka). Az export csökkenése mögött főképpen a terméshozamok csökkenése állt, ami 19

A lengyel gabonakivitel alakulásával kapcsolatban a következőket kell még figyelembe venni: 1. Az 1666—85 évek adatai már maguk is az „árforradalom" kibontakozását tükrözik. — 2. Az 1565 — 85 évek és az 1625—46 évek átlagainak egybevetése, természetesen, nem juttatja kifejezésre a XVII. század első évtizedeiben (különösen 1608, 1618—21) észlelhető jelentős növekedést, amihez képest az 1620—30-as évek az árak tekintetében magasabb, de mennyiségileg alacsonyabb átlagot adnak (és persze nem mutatja meg a gabonakivitel évszázados tetőzését 1649-ben). — 3. A rozskivitel alakulása nem haladt párhuzamosan a gabonakivitel alakulásával, főleg azért nem, mert a XVII. század első felében (különösen 1618 — 21, 1639—44, 1646 — 49) megemelkedett a búza részesedése az egész gabonaexporton belül. — 4. Lengyelország tengeri gabonakivitelének termelési bázisát ületően jelentős változás következett be 1670 és 1620 között. 1670 körül a gabonaexport zömében a Varsótól északra eső országrészekre, mindenekelőtt a „Királyi Poroszországra" támaszkodott. Az 1620-as évekre megnövekedett a Varsótól délre eső területek, főleg Kis-Lengyelország szerepe, amely időközben az országos átlag többszörösével vette ki részét az export emelkedéséből (Baasch, Wyczanski, F aber). 20

1600 —1649 között a Szund-szoroson át nyugat felé szállított gabona átlagos évi mennyisége 68 500 last, 1650—1699 között 55 800 last, 1700 — 1749 között 31800 last volt (Faber).