Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTVONALAK ÁTHELYEZŐDÉSE 875 tengeri térségben eddig nagyrészt a Hanza tartott kezében — most immár angol és holland kereskedők bonyolítják le, de az utóbbiak nagyobb részesedésével. Fontos szerep jut itt a holland—angol kapcsolatokra átváltó Hamburgnak is, amely egyik kapujává válik az angol posztó Közép-Kelet-Európa felé való áramlásának ( Baasch, Lipson). A hollandok régi vetélytársai, a Hanza-kereskedők a XVI. század végéig még olyan erőt képviseltek, amellyel számolni kellett a balti—északi-tengeri, sőt az ibériai és mediterrán kereskedelemben is; de elvesző csatát vívtak a hollandokkal szemben, akik kereskedelmi rugalmasságot, szakértelmet, olcsó szállítási díjtételeket agresszivitással és növekvő tengeri haderővel egyesítettek. S amikorra a harmincéves háború súlyos csapást mért Né metország gazdasági éle tére, a hollandokjnaradtak az atlanti partmenti kere skedelem vitathatatlan fölénvú urai. Velence fentebb jelzett visszaszorulásával nagyjában egy időre tehát, a XVI. századi átmenet után — beteljesedik a Hanza hanyatlása is ; a XVII. század közepére-második felére bekövetkezik a középkori nemzetközi kereskedelem egész rendszerének átalakulása: áruösszetételének, útvonalainak és közvetítőinek megváltozása. A képet teljessé teszi azszak-Itália és Dél-Németország közötti szárazföldi útnak a lehanyatlása^ amelyen a XV—XVI. században még virágzó transzalpin kereskedelem bonyolódott le, s a Rajna mentén továbbfolytatódott Németalföld felé. A dél-német kereskedők ezen az úton flandriai posztót és német iparcikkeket (barchetet, vásznat, fémárut, norimbergi árukat) hoztak magukkal Itáliába, s keleti fűszerekkel meg mediterrán termékekkel tértek vissza (Schulte, Brûlez). Ám a fűszerkereskedelem útvonalaiban és beszerzési forrásaiban beállott változások s általában a nemzetközi forgalom fő ütőerének áttevődése az atlanti partvidékre — a déLnéma£_kereskedőket egyre kevésbé tette érdekeltté az itáliai kapcsolatokban, s egyre inkább a németalföldi piac felé orientálta, ahonnan mindennemű árut megkaphattak és ahol minden portékájukat elhelyezhették. Másrészt az a tény, hogy a holland hajózás behatolt я, Mediterránenmha is, jórészt feleslegessé tette a szárazföldi kereskedelmi összeköttetést Németalföld és Itália között, ami eddig a dél-németeknek egyik fő tevékenységi területe volt. így a transz al pin fo rgalom s vele a Németalföld és Itália közötti szárazföldi kereskedelem a XVII. századra nagy mértékben visszaesett — arra az időre, amikorra Hollandia világkereskedelmi hegemóniája, Amsterdam vezetőszerepe teljesen kibontakozott. Amsterdam lett immár a fő piaca nemcsak a balti gabonának, hanem a távolkeleti fűszereknek is — éppúgy, mint az amerikai gyarmatáruknak és nemesfémeknek (van Dillen, Barbour). Szemléletesen mutatják mindezek a tények a holland felemelkedés gazdasági alapjait és forrásait. А iMllansLkei^skedelem éppen az európai gazdaság növekedésének fő irá nyába, — a mezőgazdasági és ipari árutermelés fejlődésének, a széles régiókra terjedő munkamegosztás bontakozásának irányába— „állt b e": ennek lett haszonélvezője s egyben serkentője. Ebből a modern típusu mterregionális kereskedelemből ágazott ki azután világtengeri "terjeszkedése; ide csatornázódtak be azok a hatalmas tőkék is, amelyeket a távolkeleti fűszerkereskedelem megkaparintása és a transz-atlanti áruforgalomba való benyomulása hozott. Ezzel a kereskedelmi töke történeté nek fordulópont jához érkeztünk. Mert meg kell különböztetnünk azt a kereskedelmi tőkét, amely a középkori típusú
