Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTVONALAK ÁTHELYEZŐDÉSE 867 egyre nagyobb mennységben2 : a baltikumi gabonát az atlanti partmenti hajózás a XVI. század folyamán már nemcsak Németalföldre juttatta el, hanem Spanyolországba is, sőt a század végén Gibraltáron át magába a Mediterráneumba is. A nemzetközi kereskedelem súlypontja tehát olyan módon kezd áttevődni a Mediterráneumból az Atlantikum irányába, amennyiben a jórészt az európai gazdaság termékeit, tömegáruit közvetítő, az új típusú piaci kapcsolatok révén izmosodó atlanti partmenti hajózá s válik mindinkább a nemzetközi forgalom fő ütőerévé. A ,,nemzetközi kereskedelem útvonalainak áttolódása" tehát nem úgyj kezdődik, a folyamatnak nem az az elindítója, hogy a spanyolok-portugálok fel- (_ fedezik az Újvilágot, ill. az Indiába vezető közvetlen tengeri utat, s ezzel a világkereskedelem fő erővonalai a Mediterráneumból áthelyeződnek az Atlantikumba, ill. a „Cape-route"-ra, — hanem az alapvető mozzanat magának az európai gazdaság belső növekedésének, az árutermelés és munkamegosztás bontakozásának a fejleménye. Ennek folytán Nyugat-Európa egyes atlanti partmenti területei«' növekvő mértékű keresletet támasztanak é lelmiszerek és nyersanyagok irán t, amelyéket Kelet-Európának Balti-tenger melléki, ill. ahhoz folyami úton kapcsolódó területeiről főként az atlanti partmenti hajózás juttat el felvevőpiacaihoz, — hogy onnan viszont, levantei cikkek mellett, ipari termékeket, főleg posztót közvetítsen északkelet felé. Más szóval: az európai gazdaság belső növekedése a nemzetközi kereskedelem jellegének, áruösszetételének változásához vezet : ez indítja meg, vonja maga után a nemzetközi kereskedelem útvonalainak áthelyeződését, irányváltozását. 2. A Baltikumból induló mezőgazdasági kivitelt eleinte túlnyomó részben a német Hanza kereskedői bonyolították le, de a XV. század vége felé, s kivált a XVI. század folyamán kénytelenek voltak egyre inkább teret engedni a hollandoknak. A nemzetközi kereskedelem jellegét és útvonalait illető változások ugyanis az utóbbiaknak kedveztek. AJiolla n çlok kereskedelmi felemelkedése kezdettől fogva szervesen összefüggött az új típusú forgalmi kapcsolatok térhódításával, s így éppen a terjedelmes tömegáruk (gabona, hajófa, hal, só) szállításának specialistáivá váltak, jelentős technikai és gazdasági előnyt szerezve e téren a Hanzával szemben is. Másrészt yk járták be. ill, használták kLelogzpr a Balti-tengerről a Szund-szoroson át az Ifozak i -tengerrajezetö tengeri u tat. — szemben a Hanza-kereskedők régi útvonalával, akik Lübecktől Hamburgig rendszerint a szárazföldi utat vették igénybe, s csak innen .(tehát már az Északi-tengeren) vitték áruikat hajón tovább délnyugat felé, a dél-németalföldi Brügge, fő külföldi „Stapelplatz" -uk irányában (Volíbehr). A terjedelmes tömegáruk szállítása e közvetlen tengeri útjának „felfedezése" — lia rövid útszakaszról van is szó — nçm kevéssé fontos mozzanata a kereskedelmi útvonalak áthelyeződése történetének. S a balti—északi-tengeri kereskedelmi forgalom útvonalának ez az eltolódása — ami együtt járt Lübeck 2 A Mediterráneum évi távolsági gabonaforgalma a XVI. század derekán mintegy 50 ezer tonnát ért el: a Baltikumból ez idő tájt már évente 40 — 60 ezer last gabonát, tehát az előbbi mennyiségnek legalábbis kétszeresét szállították a Szund-szoroson keresztül az atlanti partvidék felé (Parry, Rybarski, Faber). Ai
