Századok – 1968

Krónika - Beszámoló Káldy-Nagy Gyula kandidátusi disszertációjának vitájáról (Hegyi Klára ) 824

828 KRÓNIKA vonni, amelyeket ő harminc éve készült munkája írásakor még nem ismert. — A török közigazgatási terminológia szakirodalombeli bizonytalan használata abból ered, hogy a fogalmakat maga a török közigazgatás is következetlenül használta. A terminusok eredeti jelentésében az ejálet kormányzást, a vilájet kormányzóságot jelölt. — Az adóalap egyezése a török és magyar rendszerben meglepő jelenség, de ajánlatos lenne ezt a kérdést az egész török birodalomban megvizsgálni, mert a 300 akcse a kisázsiai tartományokban éppúgy kritérium volt, mint a magyarországi területeken. Káldy-Nagy Gyula disszertációja egységes, lezárt munka, melyhez hozzákapcsolódik másik két elkészült dolgozata, az iszkenderuni vámnapló és a budai összeírás feldolgozása is. Munkáiban nagy segítségére vannak a török levéltárakból az utóbbi években megszerzett anyagok. Fontos feladat, hogy ezt a gyűjtést tovább folytassuk, annál is inkább, mert egyre több ország kapcsolódik be a török források feldolgozásába. Elekes Lajos a szandzsák-összeírások jellegének megítéléséhez hozzáfűzte, hogy egy dolog az, hogy akármilyen céllal, jelleggel mit írnak össze állami vagy annak tartott jövedelemforrások nyilvántartása végett, és más dolog, hogyan alakulnak a ténylegesen behajtott jövedelmek. Erre a kettősségre a disszertáció is utal. Káldy-Nagy Gyula válaszában elmondotta, hogy disszertációjában a török közigazgatási terminusok ingadozó használata abból eredt, hogy mindig az idézett forrás arab ill. török terminusához ragaszkodott. Az arab liva és a török szandzsák szó eredetileg zászlót jelent, a vilájet és elájet arab terminusok, az előbbi a váli helytartóságát, utóbbi általában a tartományt jelölte. A liva szandzsák ill. a vilájet-elájet terminusokat felváltva használták, de a vilájet szót különösen a XVI. században gyakran használták az első kettő helyett. A birodalom több beglerbégségből állt, melyeknek közigazgatási terminológiája a vilájet ill. elájet volt. Ezek oszlottak több szandzsákbégségre, melyet közigazgatásilag szandzsáknak, livának, de nem egyszer vilájetnek is neveztek. A kutatások elmélyítése a XVII. századra valóban szükséges, akadályát jelent azonban, hogy lényegesen kevesebb török levéltári forrás áll rendelkezésre, mint a XVI. századra. Ennek oka nem egyszerűen abban keresendő, hogy elpusztultak, hanem hogy a török birodalom hanyatlásával adminisztrációs szervezete meglazult, és irattermése csökkent. E nehézség leküzdéséhez a magyar forrásokra kell támaszkodni. 1662-re a lakosság egyötödére csökkenését más adatok is alátámasztják. így a budai szandzsák dzsizjeadó fizetőinek száma az 1578-as 10 888-ról 1635-re 1700-ra csökkent. Altalános érvényű bizonyítékként természetesen még széleskörű vizsgálatra van szükség. A disszertáció kibővítésénél felhasználja az opponensek azon észrevételeit, melyek a tímár- és mukátaa-rendszer alaposabb elemzését, több török ós magyar adónem összevetését, az össznépesség számának felemelését ajánlották. A jobbágyok menekülése a hászbirtokokról a tímárbirtokokra első pillanatban különös. Figyelembe kell azonban venni, hogy nemcsak a nagy mezővárosok voltak hászbirtokok, hanem sok más kis helység is, s ha ezekbe kijártak az adószedők, a parasztság sorsa elviselhetetlenebb lehetett, mint egyes tímárbirtokokon. Az opponensi vélemények és a vita alapján a bírálóbizottság egyhangúlag javasolta a kandidátusi fokozat odaítélését. Hegyi Klára