Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
76 BEREND T. IVÁN— RÍNK1 GYÖRGY álló sajátos lemaradását. Nem arról volt csupán szó, hogy még mindig nem ért végéhez az ipari forradalom korszaka, hanem arról, hogy az ipari forradalom nem idézett elő olyan változásokat, nem hatotta úgy át a gazdaság egészét, mint Nyugaton. Délkelet-Európa országai továbbra is agrárországok maradtak, s igazuk van a szerzőknek139 , akik Oroszország vonatkozásában kiemelik az átalakulás részlegességét, korlátozottságát, s az agrárjellegű vidék tengerében szigeteket képező, néhány körzetre szorítkozó ipar képét rajzolják fel. A gazdasági növekedésre ható belső és külső tényezők ugyanis Közép-Kelet-Európa legnagyobb területén nem idéztek elő olyan együttes feszítő hatásokat, nem termeltek ki olyan „kihívást", belső nekifeszülést, amelyre a robbanásszerű ipari forradalom és iparosodás, az országok ipari jellegűvé válása adta volna meg a választ, a feloldódást.140 Mint láttuk, a Délkelet-Európát ért „kihívás" sokkal inkább az általános európai viszonyokban rejlett, semmint a belső fejlődés szükségszerű feszültségében. Az ipari forradalmon túljutott és gyorsan iparosodó Nyugat-Európa egyre táguló agrár felvevőpiacai adnak nagy lökést Délkelet-Európa elmaradott szinten stagnáló mezőgazdaságának modernizálásához, és ezzel összefüggésben a modern infrastruktúra, bankrendszer kiépítéséhez. Az iparosodott Nyugat meghatározó szerepet játszó tőkebefektetéseivel* hiteleivel azután az ipar kiépülése is megindul, s bizonyos szintre emelkedik, del mindvégig igazodva a hitelezők vagy külső vállalkozók nyersanyag-kitermelési igényeihez, közlekedési-szállítási érdekeihez s az országok fennmaradó ag-l rár jellegéhez. Ennek következtében azután a délkelet-európai országok belsői gazdasági struktúrája változott, de nem változott meg gyökeresen, nemzetközi gazdasági kapcsolataik pedig lényegében nem módosultak, s továbbra is megmaradtak az iparosodottabb Nyugat agrár szállítójának szerepében. Az ipari forradalom a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet nagy történelmi folyamatának része. A tőkés viszonyok kialakulása és felülkerekedése nélkül az ipari forradalom nem indulhat meg, nem hathatja át a gaz-l dasági élet egészét, mint ahogy az ipari forradalom lezajlása nélkül a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet folyamata > sem fejeződik be. DéH kelet-Európa országaiban kétségkívül végbement a tőkés viszonyok kialakuláJ sa, felülkerekedése, létrejött a tőkés fejlettség azon szintje, amely talajt adott, feltételeket teremtett az ipari forradalom megindításához, kibontakozásához. De amilyen mértékben a tőkés viszonyok kialakulása maga is korlátozottan, felemásan, feudális maradványoktól terhelten játszódik le Európa e területén, amennyire a polgári átalakulás befejezetlenül marad, annyiban az ipari forradalom számára is szűk, korlátozott, akadályokkal tarkított pálya nyílt csak, annyiban a fejlődés belső feszítői, erői gyengébbek az ipari forradalom pedig részleges, erőtlenebb, ellentmondásosabb lehetett csupán. Az ipari forradalom e sajátos menete és jellege azután maga is hozzájárul a tőkés viszonyok kibontakozásának korlátozásához, vagy önmagában is tényezőjévé válik a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet részlegességének, a polgári átalakulás befejezetlenségének Délkelet-Európában. 139 V. Jacunszky : La rivoluzione industriale in Russia. Studii Storici. 1961. 79. 1.; R. Portai: i. m. 843. 1. no a Toynbee nyomán'a polgári gazdaságtörténeti irodalomban elterjedt az ipari forradalom folyamatainak kifejező „kihívás és válasz" (challenge and respons) ellentótpárjában való exponálása.
