Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 728

FOLYÓI EATSZEMLE 737 Sok kiadványból nem maradt fenn példány. — A magyar orosz — szovjet kulturális kapcsolatok történetéhez szolgáltat értékes adatokat TARDY LAJOS: A magyar— orosz—szovjet könyvtári kapcsolatok múltjából c. közleménye és RADÓ GYÖRGY: Magyar költők egy 1927. évi szovjet antológiában c. írása. — MARKOVITS GYÖRGYI: Kassák Lajos az osztálybíróság előtt c. írása forrásokkal jellemzi az 1930-as évek politikai-kulturális viszonyait. — H. MTA NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 1967. XXIV. köt. — BEKKŐ LORÁND : A nyelvföldrajz történeti tanulságai e. tanulmányában a készülő Magyar Nyelvatlasz nyújtotta korszerű nyelvföldrajzi ismeretanyag alapján igyekszik választ adni a magyarság régi népmozgalmainak egyik legvitatottabb kérdésére, a székely eredetkérdésre. Hat peremhelyzetben levő s emellett az ország védelme szempontjából fontos stratégiai helyet elfoglaló s a székelyek jelenlétét okleveles anyagban tükröző területi-nyelvjárási góc mintegy 120 hangtani, alaktani és szókincsbeli egyezése alapján a székelyek dunántúli eredete mellett érvel, kapcsolódva ezzel a régebbi, de újabb történetírásunkban ismét teret nyerő Hunfalvy—Erdélyi vonalhoz, elutasítva a Hóman—Gombocz—Melich-féle politikai ihletésű török származási teóriát. — MARÓTI EGON : Theognis vers egy császárkori felira-1 ton címen A. Peretti hiperkritikus nézetével szemben a theognisi gyűjtemény római kori I továbbélését bizonyító, R. Heberdey ós E. Kalinka által még a múlt század végén közölt görög nyelvű feliratot elemez, melynek keletkezését Alexander Severus korára (i. sz. 222 — 235) teszi. — TOMPA JÓZSEF: Művészi archaizálás és nyelvemlékhamisítás 1772 —1873 közt címen az archaizáló nyelvhasználat két szélső tiszta típusának főbb nyelvi stíluseszközeit, forrásait, utóéletét, a korabeli nyelv- és irodalomtudományra, az írókra és olvasókra tett hatását vizsgálja a felvilágosodás által kiváltott nemzeti lelkesedés jelentkezésétől egészen a liberális nacionalizmus koráig. A művészi régiesítés kezdeti és naiv formája az írástechnikai, esetleg mindjárt rovásírásos s az ennél magasabbrendű helyesírási archaizálás (Gellei imádságos könyv, Turóci fakönyv). Fejlettebb fokot képviselnek a nemesi privilégiumok igazolásául szolgáló elsősorban magyar nyelvű okirathamisítások. Ezek közül a legnagyobb nevezetességre a Csíki Székely Krónika emelkedett. Az egészükben magyar nyelvű koholt okiratok közül a Szirmay Antal és a Perecsényi Nagy László által közöltek érdemelnek figyelmet. Egészen gyermeteg koholmányok viszont Literáti Német 1842-ben közölt I. András korabelinek állított imádsága és Somogyi Antal 1873-ban közzétett huszadrangú, különc agyra valló történeti énekhamisítványai rovásírásos vagy „utólag" latin betűre átírt szövegeivel. Időrendben ide tartoznék a Thaly Kálmán hamisította kuruc balladák nyelvi régiessógének vizsgálata is, de ezek nem annyira az emlékhamisítások, mint inkább a művészi stílusutánzások kategóriájába sorolhatók, s elvileg más vizsgálatot igényelnek. — SOMOGYI SÁNDOR: Irodalomtudományunkról, múltjáról szólva c. nagyszabású tanulmányában a hatkötetes magyar irodalomtörténeti szintézis után a magyar irodalomtörténészek másik nagy vállalkozásának, a magyar irodalomtudomány törnetétének elvi alapvetését ismerteti. Az irodalomtudomány három ágából, az irodalomelmélet• bői, irodalomtörténetből és a közbülső helyet elfoglaló irodalomkritikából bennünket elsősorban az irodalomtörténet problematikája érdekel. Ennek középpontjában a legmagasabb szinten az ifjúkonzervatív Horváth János által képviselt, Arany János költészetét nemzeti kánonná és örökérvényű normává emelő nemzeti klasszicizmus koncepciójának történeti leküzdése és meghaladása áll. A nemzeti klasszicizmus érvényét elsőnek a Nyugat tagadta eleinte impresszionista, később tárgyiasulni kezdő kritikai esszéjével, majd pedig a széles áttekintést nyújtó világirodalom, a marxizmusba átívelő hegeli filozófia és Ady modern lírája talaján állva: Lukács György. A két világháború közt a legnagyobb végleteket ismét az egyre konzervatívabbá váló, lényegében históriai típusú szaktudomány és a marxista vonulat (az egykori baloldal) jelenti, míg a Nyugatörökség követői, a népiesek ós végül a két esszéista hullám ezúttal is közbülső helyet foglal el. A felszabadulás utáni időszak hozza meg — bár nem egyszerre és nem is ellentmondástól mentesen — a marxista irány győzelmét. — B. TÁRSADALMI SZEMLE XXII. évf. (1967) 5. sz. — A Nagy Október dokumentumaiból címmel DOLMÁNYOS ISTVÁN forrásközlemény-sorozatot indít. A folyóirat 5 —11. számában helyet kapó források 1917 januártól jelzik a forradalom kibontakozási folyamatának egyes állomásait. A szerző a dokumentumok előtt röviden összefoglalja azok mondanivalóját illetve beszól arról az eseményről, melyet az anyag dokumentál. Február előtt és február után címmel e számban az OSzDMP észak-balti szervezetének 1917. január 9-én kiadott röpiratát és a párt Pétervári Bizottságának március 21-i üléséről készült jegyzőkönyv-21 Századok 1968/3—4