Századok – 1968

Történeti irodalom - Ciano; Galeazzo: Diario (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 699

700 [TÖRTÉNETI IRODALOM mentése és megerősítése miatt Mussolini egy olyan hatalmi konferencia összehívását is szóba hozta, amelyen Olasz-, Franciaország, Anglia, Németország, Portugália és a Szovjetunió venne részt, és teremtene békét. (1937. október 10-i bejegyzés.) Ä moszkvai olasz követ tájékoztatása szerint (ld. pl. 9. 1.) a japán —kínai konfliktus következtében a Szovjetuniónak is érdeke lesz a béke helyreállítása. A nemzetközi politikában való nagyobb szerep elnyerése, a döntést kezükben tartó nagyhatalmakhoz való felzárkózás ambíciója tárul fel abban a törekvésben, ahogyan az olasz külpolitika a Szovjetunió és a nyugati hatalmak ellentéteit kihasználni, a távol-keleti konfliktusban közvetítő-békítő szerepet játszani igyekezett. A tények, adatok s ezek kommentálása mellett több helyen általános jellegű megfogalmazást is ad a napló az olasz külpolitika vezérfonaláról, fő törekvéseiről. Ezek közül talán legjellemzőbb az 1937. november 20-i néhány sor: ,,A jobboldali diktatúrák titka és fölénye, amelyet a többi ország elismer, éppen nemzeti karakterükben van. Olaszország és Németország ezt már kialakította. A németek a faji politikában. Mi a római imperializmusban (imperialismo romano)" (54. 1.). Ezt a birodalmi ábrándot-vágyat érezni ki az antikomintern paktum kommentálásában, amikor is Ciano azt emeli ki, hogy Itália izoláltsága megszűnt, és jelentékeny politikai-katonai erők középpontjába került. De ezt érezni abban is, hogy ugyanakkor, főként Ciano, fontosnak tartotta az Angliához fűződő kapcsolatok fenntartását, erősítését, még a Népszövetségből való kilépés után is. (Olasz részről egyébként felmerült egy olyan nemzetek közötti szövetség terve, amely a Népszövetségen kívül állókat tömörítené. 40. 1.) Az 1937-es feljegyzések a Duna-medencére és Magyarországra vonatkozóan is tartalmaznak érdekes részleteket, s a legtöbb esetben inkább Olaszországnak a kisantant államokkal való viszonya adja ezekhez a hátteret és a keretet. Ciano számos helyen utal azokra az intenciókra, amelyeket magyar politikusoknak adott a kisantant államok vonatkozásában. (Pl. Röderrel folytatott beszélgetése 1937. december 13-án, akit így jellemez: „A magyarok közül a legjobb". 66. 1.) Hosszabb fejtegetést szán Bethlen 1937 december végi—1938 eleji római útjának, a vele folytatott beszélgetésnek, amelyben az angol —olasz viszony alakulása, ennek esetleges közép-európai kihatásai, Cianonak a magyar politikai orientációra vonatkozó kritikai megjegyzései, az olasz — román viszony stb. szerepeltek. Ciano szerint a magyar politikában időnként erősebben tűnik fel az angol orientáció igénye, a magyar kormány olaszországi kapcsolataiban is érezteti, hogy Itáliát tulajdonképpen nem tekinti „elsőosztályú" nagyhatalomnak. E beszélgetésben, de egyebütt is, Ciano utal arra, hogy igyekezett megnyerni az olasz orientációnak a Duna-medence országait, s gyengíteni azokat a szálaikat, amelyek a Nyugat felé kötötték őket. Noha a napló itt nem tesz említést Németország keleti politikájáról, Ausztriára ós Csehszlovákiára vonatkozó terveiről, mégis a tárgyalásokat ennek tudata lengi át, ez befolyásolja több, ide vonatkozó megjegyzését. A csehszlovák követnek például azt tanácsolja 1937. december 18-án: „ne higyjenek a kollektív biztonság szisztémájában és ne bízzanak a földrajzilag távoli barátságokban" (69. 1.). Bethlen előtt elítélte a magyarok „szentimentális hajlandóságát London irányába", amelyet Ciano szerint két tényező határoz meg: a zsidóság befolyása és a sznobizmus. Ehhez hozzátette: ,, . . .a demokráciák nem fognak mást adni a magyaroknak, mint szép szavakat" (79. 1.). A napló terjedelmesebb részét (87 — 316. 1.) az 1938-as esztendő teszi ki, amely olyan nagy jelentőségű eseményeket hozott, mint az angol —olasz egyezmény, Ausztria német megszállása, a csehszlovák válság, a müncheni egyezmény, a bécsi döntés. Az olasz —osztrák—magyar viszony problémája több alkalommal is szerepel a napkSban 1938 elején, az Anschluss előtt, s így helyet kap az 1938. január 10— 12-i budapesti hármas tanácskozás is, valamint annak előkészítése. Ciano szerint ezt a budapesti s egyben utolsó ilyen minőségű tanácskozást Kánya kérte még 1937. november 7-én, nyomban azután, hogy Olaszország aláírta az antikomintern paktumot. Már akkor megállapodtak abban, hogy a megbeszélésre a következő év januárjában kerül sor (47. 1.). így Bethlen római útja szintén összefüggésben volt a tanácskozással. A feljegyzések, a tanácskozáson túl, sok olyan utalást tartalmaznak, amelyek fényt vetnek az olasz diplomácia különféle lépéseire, amelyekkel befolyásolni igyekeztek partnereiket, s egyben kihasználni nehézségeiket, aggodalmaikat. Magyar vonatkozásban pl. az olasz —román közeledés szolgált arra, hogy a magyar kormányt az antikomintern paktumhoz való csatlakozásra bírja rá (90., 91. 1.). A budapesti tárgyalásokat előkészítő osztrák, magyar iratok, javaslatok kapcsán Ciano mindkét kormány részéről németellenes attitűdöt észlel, s hangsúlyozza azt a törekvésüket is, hogy az olasz támogatást és barátságot megtartva, semmiképpen se gyengítsék a Nyugathoz fűződő viszonyukat (88., 94., 95. 1.). Némi rosszallással jegyzi fel