Századok – 1968

Történeti irodalom - Historyka. Studia metodologiczna. Tom. I (Ism. Niederhauser Emil) 689

690 [TÖRTÉNETI IRODALOM külön, a másik rovására. A megtelepedés új kontinenseken viszont, pl. a puritánoké Észak-Amerikában, már társadalmi mozgalomnak tekinthető. A közös cél az egyéb (egyéni stb.) célokat háttérbe szorítja. További ismérve a mozgalmaknak a spontaneitás, tehát pl. a XIX. századi angliai petíciós kampányokat, amelyeket felülről irányítottak, nem lehet idesorolni. Mihelyt a mozgalom eléri célját, ez a spontaneitás általában meg is szűnik. A hetedik kritérium az erkölcsi tényező: a mozgalom igazságos voltába vetett meggyőződés. Ideológiai vagy tudományosan megfogalmazott célok nélkül lehetséges mozgalom, de az erkölcsi meggyőződés nélkül nem. Persze ez a meggyőződés lehet hamis (az OAS emberei általában pl. meg voltak győződve arról, hogy a civilizációt, Franciaország érdekeit védik). Ha a mozgalom élére ilyen erkölcsi meggyőződós nélküli cinikus csoport kerül, a mozgalom elveszti jellegét, ez történt pl. az amerikai republikánus párttal az 1860-as évek végétől kezdve. A további kritérium az emocicnílis tényező. 1861-ben Varsóban öt ember agyonlövése olyan érzelmeket váltott ki, hogy társadalmi mozgalom indult meg. A kilencedik kritérium pedig, hogy a mozgalomhoz tettek kellenek, még ha ezek önmagukban nem is érnek célt, mint .John Brown mozgalma 1869-ben. Itt nem a köznapi értelemben vett aktivitásról van szó, nem is az kell, hogy a mozgalom minden részvevője cselekedjék. Előfordulhat, hogy tettekre nincs mód (pl. a koncentrációs táborokban), vagy a vezetés fojtja el az aktivitást, ezzel is megszűnik a társadalmi mozgalom. Az első három kritériumot fizikai előfeltételnek nevezi a szerző, a következő kettőt szociológiainak, az utolsó négyet pedig szociálpszichológiainak. Az egyes csoportokon belül az ismérvek szoros összefüggésben vannak egymással, a szociálpszichológiai előfeltételek és az első öt előfeltétel közti kapcsolat kevésbé figyelhető meg. Az emocionális tényező vonzó vagy taszító hatást fejthet ki különböző társadalmi rétegekre. A kutatás során ezeket az ismérveket vagy inkább előfeltételeket genetikai jelenségeknek kell tekinteni, s a feladat annak tisztázása, mikor érik el azt a bizonyos minimumot, amely elengedhetetlen a mozgalom létrejöttéhez. Hogy ezeket a tényezőket milyen sorrendben kell megfigyelni, az a történész rendelkezésére álló tényanyagtól függ. Alberto Tenenti: Kulturális síkok a XV —XVI. századi Olaszországban (31 — 40. 1.) ( abból indul ki, hogy a XIV. században még az egész olasz társadalom egységes kultúrával rendelkezett, s a továbbiakban ez differenciálódott. Négy ilyen síkot különböztet meg. Az első a \ állási és mágikus hiedelmek síkja, ez a legáltalánosabb, minden rétegre kiterjedő, de nincs még kellőképpen felkutatva. A másik az egyházi etika, ez már ismertebb az eddigi kutatások alapján, s a XIV. században még ugyancsak közös, de később, ahogy az egyház fokozatosan az arisztokrácia oldalára áll, már csak formálisan marad általános, konformizmus, külsőleges vallásosság formájában, vagy éppen hitetlenséggó alakul át. A harmadik sík a kereskedők és kézművesek gyakorlati ismeretanyaga, technikai fogásaik stb. A művészet terén ez már az elméleti tudatosság szintjét is eléri, de a kereskedelemben és a pénzügyben is hoz technikai fejlődést, az iparról nem is beszélve. A negyedik sík pedig a humanizmus, amely ekkor kezd elkülönülni, mint egy szűkebb réteg kultúrája. A kultúrköröket vagy síkokat nem szabad mechanikusan valamelyik társadalmi réteggel azonosítani. Wilold Kula : A modell segítségével történő elemzés a gazdaságtörténetben (41 — 60. 1.) vitázik azzal a felfogással, amely nem tartja szükségesnek a modell fogalmának bevezetését. Amennyiben a gazdaságtörténet célja csupán valamely időszak gazdasági életének a leírása, akkor csakugyan meglehet a modell nélkül, hiszen a leírásnál az állandó ' és a változó, lényeges és akcidentális jelenségek egyaránt fontosak. Ha viszont a gazdaságtörténet ezen túlmenően bizonyos általánosításokhoz is el akar jutni, akkor szükség van a modellre. A modell voltaképpen az állandó és ismétlődő jelenségek összessége, ennek funkcionálását kutatva szerkeszti meg a gazdaságtörténész az elméletet, s utána a modellt is ismét egybe kell vetni a valósággal, ellenőrzésre, milyen elemek, milyen időhatár közt az állandóak vagy ismétlődő k. A modell semmiképpen sem lehet apriorisztikus absztrakt konstrukció. Ilyen modellt alkotott meg Marx' a preindusztriális társadalomról, ill. az eredeti felhalmozásról, de mivel az angol példa alapján dolgozta ki, ennek specifikus vonásai is benne vannak (az, hogy a polgári forradalom már korábban lezajlott, hogy hiányzik a robot, hogy nincs fejlettebb versenytárs a nemzetközi piacon). Meg kell különböztetni az eredeti felhalmozás folyamatának típusait. A felhalmozás három fő forrása, a gyarmatok kirablása, az államadósságok rendszere és a kistulajdonosok kisajátítása más-más arányokban szerepel, az eddigi kutatások alapján úgy látszik, hogy csak a harmadik, a kistulajdonosok kisajátítása az általános vonás. Az is lehetséges, hogy nem minden esetben van szükség az eredeti felhalmozásra az indusztriális fejlődéshez. Az is lehetséges, hogy ha a felhalmozás egyes tényezői nem egyesülnek olyan formában, ahogy az Angliában történt a bekerítések idején, akkor nem indul meg az iparosodás: a kereskedelmi tőke "egyoldalú felhalmozása pl. zsákutcába vezet, ha a belső