Századok – 1968

Történeti irodalom - Páter Zadravecz titkos naplója (Ism. Szűcs László) 676

676 [TÖRTÉNETI IRODALOM Ezek részben a — magyarokat is maglikban foglaló — partizánosztagoknak törzsükhöz küldött jelentései, rádiótáviratai, kapott utasításai, a szembenálló fegyveres erőkhöz intézett felhívásai, vagy a lakosság között terjesztett röplapjai; magyar partizánok személyi lapjai, kitüntetési okmányai, vagy éppen naplói, versei; s idetartoznak a külföldi illegális ellenállási sajtónak, illetve a kelet- és nyugat-európai országok ellenállási mozgalma különböző szerveinek, vezetőinek megemlékezése, köszönetnyilvánítása, igazolása, tájékoztatása magyarok értékes részvételéről, sokszor hősi haláláról. Ide kell továbbá sorolnunk a budapesti és vidéki különböző kisebb fegyveres ellenállócsoportok, valamint a hazánkat felszabadító szovjet hadsereg oldalán akcióba lépő Budai Önkéntes Ezred, illetve a Vasútépítő Magyar Hadosztály tevékenységének dokumentumait. A dokumentumok másik csoportját azok az iratok képezik, amelyek az antifasiszta ellenállási mozgalom eltiprására törő szervek tevékenységének termékei: a magyar hadügyminisztérium, vezérkari főnökség, hadtestparancsnokságok, katonai bíróságok, valamint a Belügyminisztérium és rendőri, csendőri szervei vonatkozó iratanyaga; s e mellett — jelezve az ezirányban kiszélesítendő kutatások érdemes voltát — a IX. német hadsereg parancsnokságának a magyar katonai egységek lengyel felkelőkkel való „összejátszását" megakadályozni hivatott rendszabályai. A kötet szerkesztője a dokumentumok rendezésének kizárólagos elvéül az időrendet választotta, és eltekintett attól, hogy területileg is tagolja az anyagot. Az alkalmazott időrend nem az iratok keltezésén, hanem a bennük tárgyalt események időrendjén alapul. A dokumentumok szövegéből elhagyta a tárgyhoz nem tartozó részleteket. Mindezt az előszóban kellően indokolja; a kötet használhatósága jórészt el is oszlatja a felmerülő aggályokat, s meggyőz eljárásának bizonyos gyakorlati előnyeiről. A jegyzetek dicséretes alapossággal készültek, visszaemlékezések és egyéb források alapján kiegészítik a közölt dokumentumok adatait, visszautasítják az antifasiszta ellenállási mozgalomra szórt ellenséges rágalmakat. A név- és helynévmutató mellett tematikus mutató, időrendi táblázat, rövidítések jegyzéke könnyíti meg a gazdag anyagban való eligazodást, majd válogatott bibliográfia és egy ívnyi képanyag egészíti ki az értékes kötetet. A bevezető tanulmány a magyar antifasiszta ellenállási mozgalmat az európai ellenállás keretei között mutatja meg, érdeme, hogy utal azokra a sajátos magyarországi körülményekre, amelyek egy kiterjedtebb ellenállási mozgalom kibontakozását lehetetlenné tették. Joggal hivatkozik ennek ellenére a magyar szabadságharcosok fasizmus elleni, a KMP által szervezett és irányított harcai nagy erkölcsi értékére; arra a nevelőerőre, amely hősi példájukból sugárzik. A kötet tehát a maga egészében igen fontos feladatot tölt be, sikerrel. TILKOVSZKY LÓRÁNT PÁTER ZADRAVECZ TITKOS NAPLÓJA Szerkesztette és a bevezetőt írta: Borsányi György (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1967. 311 1.) Ez a kötet az utóbbi idők történelmi irodalmának egyik csemegéje. Tanulmányok egész sorában sem lehetne olyan találó, érzékletes képet adni az ellenforradalmi rendszer közszelleméről, mint amilyent ez a kötet nyújt. Tulajdonképpen mindenkinek el kell olvasnia, kivált azoknak, akik újabbkori magyar történelemmel foglalkoznak. Zadravecz műve, mint minden memoár: politikai vitairat, s a dolog természeténél fogva sokkal inkább a szerző lelkiállapotának hű tükre, mint azoknak az eseményeknek, amelyekről szól. Ebből a szempontból figyelemre méltó maga a cím is, amit Zadravecz adott visszaemlékezésének: „Hét év a táborban". Ezzel nemcsak a tábori püspökként eltöltött hét évre utal, hanem arra is, hogy hót éven keresztül tartozott egy táborhoz, amelytől most elhatárolja magát. Az elhatárolódás indokait ós folyamatát adja elő Zadravécz öt fejezetben. Ezek közül az első négy fejezet, mint egy gondosan felépített szónoki beszéd tételei, ellentótpárokat alkot. Ezekben az ellentétpárokban „Az egyház" megelőzi az „Irredentát" s „A királykérdés" a „Horthy" című fejezetet, a szintézist pedig az ötödik, „Javadalmazásom" című fejezet adja. írásművének ez a felépítése pontosan kifejezi Zadravecz gondolkodásmódját, sőt a megírás időpontjában e kérdésekről vallott nézetét is.