Századok – 1968

Történeti irodalom - A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában (Ism. Hanák Péter) 667

674 [TÖRTÉNETI IRODALOM adataink а 100 holdon aluli gazdaságok részesedéséről a szántóterületből, a főbb termenyfajtákkal bevetett területből, vannak támpontjaink az árutermelésben való részvételük arányairól. Vannak értékes tanulmányaink a parasztgazdaság bekapcsolódásáról a korszerű állattenyésztésbe a Dunántúl egyes vidékein. Rendelkezünk helytörténeti kutatásokkal, — ós ezek bővítésének lehetőségével. A forrásanyagot és a metodikát tekintve, a termelés kérdéseinek feldolgozása sem nehezebb, mint a differenciálódásé és kisajátításé. A munka tematikai aránytalanságához a tárgyi nehézségeken túlmenően, úgy vélem, hozzájárult az a közelítési mód is, amely a tulajdonviszonyokban, a folyamatosan előrehaladónak feltételezett felbomlásban látta a parasztság társadalmi-gazdasági helyzetének legfőbb — olykor: kizárólagos — meghatározóját. A gyűjtemény 17 tanulmányából csupán három foglalkozik a paraszti gazdálkodással, termeléssel, és érthető módon, e három hasznos, úttörőnek tekinthető tanulmány sem ad választ egy sor lényeges kérdésre. Az újkori parasztságtörténet feldolgozásának hagyományos közelítési módjából mind az összkép, mind a résztanulmányok bizonyos egyoldalúsága, illetve hiányossága következik. A munkából, amint erre már utaltam, nem bontakozik ki a paraszti gazdálkodás erős regionális és szociális differenciáltsága, a gazdálkodás módjában, eredményességében megmutatkozó nagy szintkülönbségek. Emiatt nem nyújt elégséges alapot az általános rétegsémákon belüli konkrét, sajátos paraszti típusok elkülönítéséhez, jellemzéséhez. Ezeket a típusokat ugyanis alapjában a tájegységenként különböző természeti, gazdaságföldrajzi viszonyokra épülő gazdálkodási mód határozta meg, ha kialakulásukhoz nem-gazdasági, tudati, hagyománybeli, nemzeti különbségek is hozzájárultak. Nem kapunk végül a termelés, a gazdálkodás fejlődésén — ami mégiscsak az alapvető folyamat — alapuló, áttekinthető történeti szakaszolást sem. Egyes tanulmányok alátámasztják, mások viszont megbizonytalanítják azt az elgondolást, hogy amint újkori mezőgazdaságunk, úgy parasztságunk történetében is az első szakasz a forradalomtól az 1870-es évek végóig tartott, magában foglalta a tulajdon-és birtokviszonyok újjárendezésének és az új gazdálkodásra való áttérésnek a megalapozását, és a parasztság többsége számára emelkedést hozott. A következő két évtizedes periódusban a technika, a termelékenység, a belterjesség gyorsan fejlődött, de meggyorsult a bomlás, az alsó rétegek süllyedése is, míg a századfordulótól a világháborúig tartó harmadik, konjunkturális szakaszban a gazdasági növekedés mellett a birtokos parasztság, főként a középparasztság stabilizálódása, bizonyos erősödése következett be. A fő gazdasági folyamatok és szakaszok mélyebb elemzése híján a gyűjtemény nem cáfolja, de nem is támasztja alá ezt a fejlődésmenetet és periodizációt. Több tanulmány, mint jeleztem, inkább a pusztulás, az elnyomorodás tendenciáját hangsúlyozza, anélkül, hogy világosan megmutatná: a régi gazdálkodási mód s a hozzá kapcsolódó rétegek pusztulása, a kíméletlen eszközökkel végrehajtott tőkés átalakulás, a parasztság egy részének proletárrá süllyedése egy fejlettebb formáció, többek között az iparosodás szükséges előfeltétele volt. Ha kifogásolhatjuk is a kötetek bizonyos egyoldalúságát, a kapitalizmus-kori fejlődés nem teljesen egyértelmű felfogását és néhány rosszul fogalmazott megállapítását, a gazdag tényanyag és több tanulmány végső konklúziója nem hagy kétséget az iránt, hogy a kapitalizmus nagy lépésekkel vitte előre a mezőgazdaságot, visszavonhatatlanul ki-és előremozdította a hagyományos formák béklyóiból, a stagnálásból. Világosan kitűnik az is, hogy a fejlődésnek, amelyből a parasztgazdaság sem maradt ki, fő akadályát, torzító elemét a feudális maradványok, a konzervativizmus alkotta. A szerzők nagy tárgyismerete, tárgyilagos elemzőkészsóge és tudományos lelkiismerete végtére erősebbnek bizonyult régi szemléleti maradványoknál, beidegzett formuláknál, E megfontolás alapján a kritikai megjegyzések ellenére is minden belemagyarázás nélkül állíthatjuk, hogy a munka helyesen ragadja meg újkori parasztságtörtónetíink fő mozzanatait. Következtetései a korszak más problémáit megvilágító újabb gazdaságtörténeti tanulmányok eredményeível rokoníthatók. Ezek az eredmények a munka megírásakor természetesen még nem állottak a szerzők rendelkezésére, — annál inkább hathatott rájuk a gazdasági fejlődés „közjogi" szemlélete. Külön is méltánylandó érdemnek tartom, hogy e gyűjtemény — úgy hiszem, aí elsők között — ki tudta vonni magát az akkoriban uralkodó vulgáris, „közjogi" szemlélet hatása alól. A részletkérdésekkel kapcsolatban természetesen még sok kisebb-nagyobb kifogás, ellenvetés merülhet fel. A hatalmas történeti statisztikai anyag technikai feldolgozása jócskán elmarad az anyaggyűjtés és a kritikai megrostálás értékes eredményei mögött. A szerzők a matematikai statisztika elemi technikáját is ritkán alkalmazzák. Kétségtelenül hiányolhatjuk a termelés, az ár- és béralakulás idősorainak pontosabb összeállítását, a különböző átlagszámítások egybevetését, a szóródások, a korrelativ