Századok – 1968

A történelemoktatás kérdései - Eperjessy Géza: A franciaországi történelemtanításról. 656

A FRANCIAORSZÁGI TÖRTÉNELEMTANÍTÁSRÓL 657 kell elemi fokon. A helytörténeti ismeretekre különösen nagy súlyt fektet a tanterv; a helység és a szomszéd település törénelmi emlékeit maximálisan ki kell aknázni „a történelmi séták alkalmával, és az irányított öntevékenység segítségével". A következő fokon, a cours moyen-ban heti 1/2 s azonkívül kéthetenként még 1/2 óra áll a történelemtanítás rendelkezésére. A célkitűzés lényegében azonos, a tanterv csaknem szószerint megismételve, első helyen emeli ki a helytörténeti megalapozás fontosságát. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a gyerekeket az ,,általánosításokra való törekvés és mindennemű történelmi zsargon" mellőzésével kell a francia történelem legfontosabb tényeivel és adataival megismertetni. Az előírt tematika a következő: Az ember a történelem előtti időszakban; Gallia; A népvándorlás és a frank periódus; Franciaország a X — XV. században; Találmányok ós felfedezések; A reneszánsz és a reformáció; Az abszolutizmus; A forradalom és a császárság; . . . III. Napoleon és az 1870. évi háború; A Harmadik Köztársaság; A jelenkori Franciaország: a megszállás és felszabadulás. Az alsófokú történelemtanításban van még egy harmadik kör is. Az ún. befejező osztályban, ahol heti 1,5 óra jut a történelemre,4

„rendszeresebb" történelemtanításra kerül sor. A tanterv előírja pl. Egyiptom, Görögország és Róma történetének, ill. a rabszolgaság alapvető kérdéseinek a tárgyalását. A középkortól kezdve azonban ismét a nemzeti történelemre helyeződik a súly, s ha a tanterv által felölelt művelődési anyag az előbbihez képest magasabb fokú történelmi ismeretek nyújtásának szándékára is enged következtetni, a tankönyveket vizsgálva, nem tudunk lényeges különbséget felfedezni a 2. és 3. kör között. A második „kör" tankönyvei ugyanis nem egyszer részletesebbek, mint a következőé, vagy az is elég gyakori, hogy ugyanazt a könyvet (!) használják a második ós harmadik fokon. A tankönyvírás — s bizonyára a történelemtanári gyakorlat is — kiiktatta tehát ugyanazon anyagnak azt a felesleges és pedagógiai szempontból bizonyára káros harmadszori megismétlését, amelyet a középfokon úgyis követ még egy negyedik, igen részletes és magasabb szintű áttekintés. Nem véletlen tehát, hogy a reform most következő időszakában aktuálissá vált a 2. és 3. fokozatnak egy olyan összevonása, amelyet a gyakorlati munka már többé-kevésbé úgyis megoldott. Míg a fentebb ismertetett tanterv inkább csak általános tájékoztatást nyújt, a tankönyvek alapján szemléletesebb és konkrétabb képet alkothatunk az alsófokú történelemtanításról. Az utóbbi években megjelent tankönyvek általában rendkívül igényes kiállításúak, teli fehér-fekete, ill. színes képekkel; sok szemléltető és didaktikai ábrával, diagrammal és grafikonnal. Pedagógiai apparátusuk példaként szolgálhat bármely ország tankönyvei számára. Általában jól használható, korszerű „munkakönyveknek" tekinthetők; csaknem mindegyikben találhatunk az egyes leckék elején vagy végén sikerült összefoglalásokat és kiemeléseket, továbbá feladatokat, kérdéseket, szemelvényeket stb. A könyvkiadók és a tankönyvszerzők (utóbbiak inkább a szakfelügyelők és igazgatók, mint a gyakorló tanárok közül kerülnek ki) egymásra licitálnak, hogy minél ízlésesebb könyvet adjanak a tanár és gyermek kezébe. A nagy konkurrenciában nyilván az anyagi haszon sem elhanyagolható szempont. E tankönyvek ugyanis igen drágák. Az alsó fokon használtak árát nem ismerem pontosan, - a középiskolaiak felére-kétharmadára tehető. A jóval hosszabb, sokszor 4— 500 oldalas középiskolai tankönyveké 15 — 24 frank, azaz 90 — 150 forint között mozog. A tanár nem kevés tankönyv között válogathat, a cours ólémentaire-ben mintegy 30, a cours moyen-ban kb. 25, az utolsó osztályban pedig kb. 20, egyaránt érvényes közül választhatja ki a számára legmegfelelőbbet. Jóllehet mind az érvényben levő tanterv alapján készültek, az egyes tankönyvek között igen nagy különbségeket találunk, nemcsak a módszertani felfogást illetően, hanem tartalmi és olykor szemléleti vonatkozásban is. Az egyik, sok kiadást megért, nyilván igen népszerű, a 7 — 9 éves gyermek számára készült tankönyvben5

pl., amely 3 szakfelügyelő munkája, az egyes „leckék" átlagosan 1/2 oldalasak. A népvándorlással kapcsolatban érdekes leírást olvashatunk Attila Párizs (az akkori Lutèce) elleni támadásáról, melyet a város védőszentje, Sainte Geneviève hárított el. Tanulságos és különösen nevelőhatású a középkori parasztság földhözragadt életét bemutató, szemléletes kép: Együtt lakik állataival nyomorúságos viskójában, melynek sem ablaka, sem kéménye. — Fő tápláléka a fekete kenyér, melyet fáradságos munkával szerez meg. A földesúr lovaival és kutyáival legázolja a vetését. A háborúban felgyújtják kunyhóját stb. „A parasztok között legszerencsétlenebbek a jobbágyok.6 Ezeket az általuk mű-' Uo. Classe de fin d'études des écoles primaires élémentaires (1947. évi rendelet). 5 David-Ferré-Poitevin : L'histoire de France par l'image et le récit — Cours élémentaire. Fernand Nathan, é.n., valószínűleg 1960-ból. • Les serfs; uo. 16 Századok 1968/3—4