Századok – 1968
Közlemények - Ságvári Ágnes: Diplomáciai iratok 1920-ból; Kun Béla kijuttatásáról Ausztriából Szovjetoroszországba. 562
DIPLOMÁCIAI IRATOK KUN BÉT,Л KIJUTTATÁSÁRÓL 569 A magyar kormány vérszemet kapott, s utasításai szerint június 2-án Forster báró berlini ügyvivő kérte, hogy a német kormány továbbra is utasítsa el az átutazási kérelmet.32 Renner kancellár ismételten kijelentette: Lewien nincs a szállítandók között. A júliusi új osztrák verzió szerint mindkét állam hivatalos közegei hallgatólagosan vegyék tudomásul Kun Béla jelenlétét a csoportban. Ludo Hartmann professzor, berlini osztrák követ hasonló elbánást kért német részről is. A német külügyminisztérium még így sem volt hajlandó részt venni Kunék Szovjetoroszországba juttatásában. A birodalmi kormány álláspontja a következő volt: Amennyiben német állampolgár lép illegálisan az ország területére, a területenkívüliség védelme rá nem terjeszthető ki. Megvonta hozzájárulását bármilyen féllegális megoldástól is. Arra az esetre, ha Kun utazása az osztrák kormány formális, nyílt jóváhagyását nélkülözné, német részről retorziót helyezett kilátásba s kijelentette, hogy miután harmadik ország állampolgárának ügyében az osztrák hatóságok nem illetékesek, fenntartja magának a jogot, hogy az illetőt Ausztria területére visszatoloncolja.33 Az osztrák és a szovjet kormány nyilván azonos következtetésekre jutott: minél hamarább kész helyzet elé kell állítani a német kormányt, amelytől jóindulatú támogatás, de még hallgatólagos semlegesség is aligha várható. Nem lehetett kétséges, hogy a Horthy-rendszerrel rokonszenvező, fontos kormányzati pozíciók birtokában levő junker és militarista körök a magyar kommunisták megmentését, a szovjet képviselettel való tárgyalást a végsőkig akadályozni fogják. Mindennek tudatában és Masarykhoz küldött kézírásos levelének ismeretében inkább manővernek, semrtiint tévedésnek vagy indiszkréciónak minősíthető Renner intézkedéseinek sorozata. Július 15-én a kormány egyhangú határozattal hozzájárult Kun Béla távozásához.34 A népbiztosok a hadifogolyszerelvényben álnéven útnak is indultak Stettin felé. 17-én elsőként a csehszlovák, majd az osztrák sajtó közölte Kun Béla távozásának tényét.35 Az elterjedt hírt Kunék állítólagos szökéséről — hogy ti. Oderbergnél kiszálltak, hogy a Vörös Hadsereghez csatlakozzanak — nem cáfolták.3 6 Következő napon viszont kerülőúton a közvélemény tudomására hozták, hogy Kun Németország területén van, sorsa most már a német kormánytól függ. Hangsúlyozzuk, hogy a népbiztosok és személy szerint Kun Béla ügye a birodalmi kormányzat számára részkérdés volt. Állásfoglalása azonban e részkérdésben is beilleszkedett a német uralkodó körök általános vonalvezetésébe. Kun Béla és Gábor Mózes az osztrák szállítmánnyal 1920. július 19-én Stettinbe érkezett.3 7 A német hatóságok visszautasították az átvételt. A magyar kormány 20-án ismételten kilátásba helyezte, utóbb 22-én szóbeli jegyzékben megerősítette szándékát, hogy a népbiztosokat mint közönséges bűnözőket kikéri.3 8 A német kormány áthidaló megoldások után kutatott. Kezdetben — mint említettük — vissza akarta toloncoltatni Kunékat Ausztriába, de Renner, V. Kopp kérésére visszautasítva a szállítmány átvételét, 32 6. sz. dokumentum. 33 13. sz. dokumentum. 34 9. és 12. sz. dokumentum. 35 10. sz. dokumentum. 36 11. sz. dokumentum. 37 16. sz. dokumentum. 38 19. sz. dokumentum.
