Századok – 1968
Tanulmányok - Sz. Jónás Ilona: A középkori falvak elnéptelenedésének kérdéséhez egy provencei baillage 1343. évi összeírása alapján 536
542 SZ. JÓNÁS ILONA pontosan névszerint felsorolva a lakott házakat és megjelölve a lakatlanokat.30 Utóbbiak tulajdonosairól mintegy 15 —20 évre visszamenőleg kellett számot adni személyük és vagyonuk sorsára vonatkozóan. Külön kiemeli az utasítás, hogy ne tekintsék lakatlan házaknak azokat, melyeknek tulajdonosai „időszaki munka miatt, a tengerparti területre mentek" és távollétük nem végleges.3 1 A számbavétel során természetesen csak az adófizető családfőket sorolják fel, így forrásunk nem alkalmas a lakosság teljes lélekszámának megállapítására. Nem kerülnek összeírásra a nemesek, jóllehet minden castrumban említést tesznek az ott lakó nemesekről, akik „nem adóznak velük", sem számukat, sem nevüket nem sorolják föl. Mégis figyelmet érdemel, hogy a baillie székhelyén, Puget Théniers-ben az adózó családfők felsorolásánál hat név előtt a „dominus", egy előtt pedig a „nobilis" jelölést találjuk.32 Mentesek voltak a taille fizetése alól az egyházi személyek, közülük is az említett városban sorolnak föl tíz ,,presbiter"-t, akik a castrumban házzal bírnak, de nem fizetik a focagiumot, továbbá 12 királyi nuncius-t és 15 „domicilia judeorum"-ot.33 A vizsgálat lefolytatása során elénk tárul a falvak adminisztrációjának képe. A községekben a választott tiszteletbeli embereknek, a tanács tagjainak, a közösség („universitas") képviselőinek a megléte a municipális szervezet fejlettségét tanúsítja. Falvanként 6, néhol 8 vagy 5 „probi homines" jelenik meg a bail mellett, hogy a felülvizsgálatot elvégezzék. Nyilvánvalóan a tehetősebbekből kerülnek ki. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó két tényező. Egyik, hogy az összeírásban szereplő községi tanácsbeliek nevei közül egyesek már előfordultak az 1333-as grófi jogokra vonatkozó összeírásban is, ahol a helyi bail mellett két-két esküdt nevét ismerhettük meg.34 Másik, hogy nagyrészük nótárius. A provencei falvakban a jegyzők igen fontos szerepet töltöttek be mind a közösségi adminisztrációban, mind a magánoklevelek kiállításában. Jövedelmező és megbecsült mesterségük mellett egyéb tevékenységet is el-30 „Omnia et singula hospicia sive domos in quibus in dicto Castro et eius territorio alique persone larem fovent sive focum faciunt et nomina et cognomina eisdem dicant habitantium in eisdem et que in focagio in dicto castro consueti sunt solvere sen in solutione ipsius focagi quo libet modo sunt astride et si in territorio dicti castri sunt alique domus rurales, in quibus gentes focum faciant, ipsas nomment. . ." A. D. B. 534. 31 „Item et si aliqui incole dicti castri ad partes miritimas vel alias se transtulerunt, eorum habitationibus in dicto loco dimissis in yemali tempore et venienti tranquillo tempore reversuri ipsos etiam nominent et declarent ut de vero numero focorum plena et lucida Veritas habeatur. . ." A. D. B. 534. Vö. 15. jzet. 32 Egyetlen más castrumban sem fordul elő. Ascrot-ban például, ahol csak a lakott házakat sorolják fel névszerint, az összeírok kijelentik, „a többiek koldusok vagy nemesek, akik nem adóznak". 33 Rigaud-ban egy adóalany eltűnését azzal indokolják, hogy nuneius lett. „Jacobus Faneri est nuntius curie regie." A zsidók általában a nagyobb városokban és jelentősebb falvakban éltek. Az általános taille fizetése alól mentesültek, de külön adóztatták őket. Szép Fülöp uralkodása idején Franciaországból kiűzve, sokan telepedtek le Provenceban. Legnagyobb közösségük Marseilleben volt, az összes provencei zsidóság mintegy 1/5-e élt itt. 1341-ben Aix-ben 203 házat írnak össze, 1325-ben Pertuisben (igen jelentős kereskedelmi góc) 30 házról tudósítanak a források. Földművesek, kézművesek, kereskedők, orvosok s nem utolsósorban pénzkölcsönzők voltak. E. Baratier: La démographie provençale 69 — 70. 1. 34 Montblanc-ban 1333-ban Petrus Abram bail, 1343-ban a probi homines közt találjuk ezt a nevet; Puget Rostangban Petrus Lantardus mindkét összeírásban tanácsbéli, illetve esküdt; Colle Saint-Michelben hasonló tisztben enlítik mindkét alkalommal Petrus Guillelm és Blancard Blanqui nevét. (Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a Castrum 18 családja közül 5 viselte a Latilis, 8 a Blanqui nevet.) Sausses-ban 1333-ban a királyi bail neve Petrus Garini, 1343-ban ebben a tisztségben egy Jacobus Garini-t neveznek meg; Mujolisban 1333-ban Petrus Raphiayre a bail neve, 1343-ban így olvas
