Századok – 1968
Tanulmányok - Sz. Jónás Ilona: A középkori falvak elnéptelenedésének kérdéséhez egy provencei baillage 1343. évi összeírása alapján 536
A KÖZÉPKORI FALVAK ELNÉPTELENEDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 539 A vidék ipara szorosan kötó'dött az állattenyésztéshez. Az oklevelekben szereplő kallómalmok („paroir") kiterjedt gyapjúfeldolgozásról tanúskodnak. Ezek a folyók mellett rendszerint őrlőmalommal együtt találhatók, grófi, illetve seniori tulajdonban, gyakran közös birtoklásban. A falvak lakói bérelték őket, használatukért külön díjat fizettek („parature"). A XIV. század elején több paroir-ral rendelkezett Puget Rostang, Puget Théniers, Annot és Guillaumes. A fentemlített jegyzék a grófi jövedelmekről e helységben több malom birtokosaként az udvart jelöli meg, míg Méalha, La Rochette nevű falvakban társtulajdonosként.14 A gyapjú mellett jelentős volt a bőrfeldolgozás és kereskedelem, amit kiegészített a kereskedelem fő áruja, a már korábban említett épület- és hajófa, az élőállat, mely az északi területekről került a tengerpartra, míg délről csereáruként a hegyvidék gabona-, bor- és olajszállítmányokat kapott.1 5 Az élénk kereskedelmi forgalom hozzájárult a hitelviszonyok fejlődéséhez. A különböző típusú kölcsönszerződések nagy száma, melyeket a jegyzők okiratai megőriztek számunkra, igen kiterjedt hitelélet tanúsítói, s egyben bizonyítékai annak, hogy a XIII—XIV. században a pénzszükséglet megnövekedése nemcsak a földesúri réteg, hanem a paraszti háztartásoknak és gazdaságoknak is jellemzője. A hitel többnyire a paraszt és családja közvetlen szükségleteinek a fedezésére, a városokban készített ruhák, szerszámok beszerzésére, gyakran befektetésre, az állatállomány, az igásállatok számának növelésére, illetve a jövedelmezőbb állattenyésztésre való áttérésre szolgál. De sokszor vállalnak adósságot, hogy megválthassák szabadságukat, vagy éppen a földesúri, az állami terhek jelentős növekedése miatt.16 A lakosság általában a déli területek vonzásában élt. Nemcsak az állatokat hajtották télen a melegebb völgyek legelőire, a lakosság egy része is elvándorolt időszakos munkára a nagyobb városi központokba.1 7 E. Baraticr felhívja a figyelmet arra a jelenségre, hogy míg a XIII. századig a hegyvidék a sűrűbb lakosságú, a települések száma is ott a jelentősebb, addig a XIV. századtól e vidék elnéptelenedésével egyidejűleg a tengerparti terület lélekszáma növekszik.18 Az elvándorlások irányát illetően ezt igazolják a mi dokumentumunk adatai is. A falvak lakói a provencei gróf vagy magánseniorok függésében éltek. Maguk a falvak határukkal együtt többnyire seniorok közös birtoklásában voltak. A XIII. századtól kénytelenek a grófi hatalom érvényesülésének 14 Uo. 15 <Sclajert: í. m. 74 — 76. 1., H. Taviani: Le commerce dans la région aixoise au milieu du XIVe siècle (Annales du Midi. 1962. 255-285. 1.). 16 в. Duby: L'économie rurale. . . T. I. 357 — 361. 1. és Recherches récentes sur la vie rurale. . . 109. 1. 17 E. Baratier: La population du comté de Nice. 53. 1. — Egy XIV. század eleji összeírás szerint télen a hegyekből Orange-ba jönnek munkát keresni. 1340-ben Noyers sur Jarbon-ban 110 lakott házból 42 be van zárva, tulajdonosaik Provence-ba mentek pénzt keresni, de ezek tavaszra visszajönnek, mivel csak a téli hónapokra szoktak elszegődni. La démographie provençale. 73. 1. — A mi forrásszövegünk is arra utasítja az összeírókat, hogy jelenlévőnek számítsák azokat is, akik csak ideiglenesen költöztek el, de házuk megmaradt birtokukban, „quia iverunt in Provinciám seu partes alias causa vivendi seu lucrandi seu spes est quod redeant lapso et hiemali tempore sicut annis singulis facere consueverunt quia habent hospitia et possessiones in dicto Castro." A. D. B. 534. 18 Baratier: La population du comté de Nice. 53. 1.
