Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
532 DOLMÁNYOS ISTVÁN A másik: a hurrá-magyarosítók terveinek gyors összeomlása, az erőszakos asszimiláció csődje, az elnyomott nemzetek mozgalmainak ellentámadása. VI. összefoglalás Tanulmányunkban — amely csak az első vázlatos összefoglaló rangjára tart számot — az 1907. évi iskolatörvényekkel kapcsolatban mintegy tetten értük a dualizmuskori magyar uralkodó osztályok soviniszta elnyomó politikáját. A Lex Apponyi, mint cseppben a tenger megmutatja: volt-e nemzetiségi elnyomás az Osztrák-Magyar Monarchiában, s annak keleti felében, Magyarországon .22e A koalíciós kormány rendelkezései — amint ezt bizonyítani igyekeztünk —minden sajátszerűségük ellenére, nem csupán egy kivételszámba menő alkalmi pártcsoportosulás termékei, hanem egyszersmind a századeleji magyar kormányok egymásra hagyományozott nemzetiségpolitikai irányvonalának kifejezői is voltak.22 7 Ez a politika a Lex Apponyi képében — ebben igazat kell adnunk a magyarországi nemzetiségi kérdés kiváló szakértőjének, Kemény G. Gábornak 226 Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a Lex Apponyinak ezt a tanulságát az ausztria és magyarországi viszonyok másodlagos jelentőségű különbségei ellenére az egész Monarchiára érvényesnek tartjuk. Annál is inkább, mivel a német és az osztrák polgári történetírásban a Monarchia nemzetiségpolitikájáról szólva gyakran azzal a kényelmes „megoldással" élnek, hogy a Monarchia magyar felére nézve elismerik a nemzeti elnyomás tényét, sőt ezt kifejezetten ostorozzák, de csak azért, hogy annál nyugodtabban rehabilitálhassák a mindenkori osztrák kormányok nemzetiségi politikáját. Vö. Friedrich F. G. Kleinwaechter : Der Untergang der Oesterreichisch-Ungarischen Monarchie. Leipzig. 1920. 93 és kk. 1.; Dr. Hugo Hantach: Die Nationalitätenfrage im alten Österreich. Das Problem der konstruktiven Reichsgestaltung. Wien. 1953. 88. 1. Hantsch professzor két ellentétes irányú folyamatként érzékelteti a két terület nemzetiségi viszonyainak alakulását. A magyar iskolatörvényekkel szembeállítja az ausztriai nemzeteknek adott nyelvi kedvezményeket. Hantsch helyes részletmegjegyzései ellenére ott téved, hogy az ausztriai engedményeket csak az osztrák kormány önszántából adott, jóindulatból, liberális beállítottságból fakadó lépéseknek tekinti és feledi, hogy ezeket az engedményeket az ausztriai népek, főleg pedig a csehek, igen kemény küzdelemben csikarták ki. Az osztrák és magyar nemzetiségi politika legfőbb különbsége nem az, hogy ott nem volt, nálunk pedig volt nemzeti elnyomás, hanem az, hogy Ausztriában az osztrákok kisebb arányszáma és az elnyomott népek fejlettebb nemzeti mozgalmai miatt már csak az engedmónypolitikával lehetett épségben tartani a nemzeti elnyomás alappilléreit. Az Osztrák-Magyar Monarchia természetesen nem ismerte a nemzeti elnyomás olyan durva módszereit, mint a cári Oroszország vagy a német császárság. Ennek ellenére oktalanul teszi Hantsch idézőjelbe a „Habsburg-iga" kifejezést (109. 1.): a Monarchia népei — amint ezt 1918 eseményei megmutatták — az osztrák-magyar mintára készült elnyomó apparátust is mindinkább senyvesztő járomnak, börtönnek tekintették. El kell ismerni azonban, hogy Hantsch jó érzékkel teremt hangulatot a régi Monarchia mellett. Felhasználja azt a körülményt, hogy a két világháború közti polgári történetírás az ún. utódállamokban romantikus hőskort rajzolt az új vezetőrétegnek, s ezzel szembeállítja azt a tényt, hogy korábban az elnyomott népek polgári politikusai is ragaszkodtak a Monarchiához. Előtérbe helyezi azokat a gazdasági tényezőket, amelyeknek szerepük volt a Monarchia egységben tartásában, a Monarchia népeinek (beleértve az elnyomott népeket is) gazdasági előrehaladásában. Vagyis Hugo Hantsch megcáfolja az utódállamok polgári történetírásának több tételét, kiigazítja a fiatal marxista történetírás több leegyszerűsítő jellegű (s a korábbi irodalomból merítő !) állítását, de közben visszautasítja a Monarchiát ért jogos kritikát is. 227 A magyar kormányok nemzetiségpolitikai kontinuitására először Seton-Watson hívta fel a figyelmet: Scotus Viator: The Future of Austro-Hungary and the Attitude of the Great Powers. London. 1907. 47. 1.
