Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
526 DOLMÁNYOS ISTVÁN évig, helyesebben az 1912. év végéig a magyarul nem tudó tanítók az esetben, ha melléjük törvényes képesítéssel bíró s magyarul jól tudó segéd-tanítók alkalmaztatnak, állásukban meghagyassanak. Ezen álláspontomat továbbra is fenn kívánom tartani."201 Jóllehet Apponyi válasza a szászok esetében nem fogadta el nyíltan Kiskükülló' vármegye főispánjának javaslatát, de egyrészt a válasz engedékeny hangú szövege, amely mintegy ötleteket adott a megye elöljáróinak a törvény enyhébb végrehajtására, másrészt pedig az a körülmény, hogy a kormányzat nem ösztönözte a szászföldi magyar hatóságokat a szigorúbb eljárásra, együttvéve odavezetett, hogy a. Lex Apponyi a szászlakta területeken tulajdonképpen kivételes módon enyhébben lett végrehajtva. Ezt a tényt a szász politika különféle tényezői mindig elismerték. Neugeboren Emil például egyik képviselőházi beszédében később megemlítette, hogy ,,a népiskolai törvény már elejétől fogva, tehát Apponyi ministersége alatt is, nálunk aránylag kíméletesen lett végrehajtva ... a szász protestáns egyház a volt koalíciós kormánynak és nem utolsó sorban gróf Apponyi Albert akkori kultuszminiszter úrnak más téren nagy hálával tartozik."202 A szász közvéleményt azonban az iskolatörvények kíméletesebb végrehajtása sem elégítette ki, különösen olyan körülmények között, amikor vezető politikai csoportja teljes lojalitással támogatta a koalíciós kormányt. Az, hogy az iskolatörvények végrehajtásával egyáltalán kísérleteztek, nagy csalódást okozott a szászok körében és politikai töréshez vezetett. Amint Neugeboren Emil is hangoztatta: ,,A népiskolai törvényjavaslat beterjesztésétől datálódik nálunk egy ellenzéki mozgalom keletkezése, amelynek szószólói, akiket egyébként sem hazafiatlansággal, sem rosszhiszeműséggel nem lehet vádolni, a szász nemzetiségi képviselők politikai magatartását ellenzik és támadják. És ha gróf Apponyi Albert képviselő úr január 14-én tartott beszédében felemlítette a szászok körében tapasztalt bizalmatlanságot, akkor higyje el nekem t. képviselő úr, hogy ezt a bizalmatlanságot majdnem kizárólag az ő kultuszminiszteri tevékenysége keltette új életre . . . Nálunk is gróf Apponyi Albert neve a mi közvéleményünk előtt a sovinizmus szimbólumává lett. . ."203 A szlovák nemzeti mozgalom helyzetéből is következett, hogy a szlováklakta területekről beérkező jelentések derűlátóbban ítélik meg a törvény gyakorlatba történő átültetésének lehetőségét, mint ahogy azt a román vármegyéknél tapasztaltuk. Példaképpen hadd idézzük Nógrád vármegye közigazgatási bizottsága jelentésének egy részletét: ,,A népoktatás ügyének ellátása annak a fennálló törvénynek keretein belül való fejlesztése a közoktatási kormány intentióinak megfelelően az elmúlt évben is azért képezte különös gondoskodás tárgyát, mert a nyelvhatáron levő vármegyénk tankötelesei igen tekintélyes részének nemcsak a nélkülözhetetlen ismeretekre kell szert tenniük, de ezek elsajátítása közben az állam nyelvet is meg kell tanulniok, és mert tanköteleseink az óvoda és iskola által válhatnak nyelvben és lélekben is mind magyarokká s tehetik vármegyénket is szín magyar vármegyévé."204 \ 201 Uo. 202 Az 1910. évi június hó 21-óre hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XXIII. köt. 47. 1. — 1914. márc. 17. 203 Uo. 204 OL. M. E. 1909. XXXVII. 1552. — A Nógrád megyei közig. biz. legfőbb gondja nem a tanítóhiány, vagy az iskolahiány volt, hanem az, hogy a hatósági közegeknek „a nemztiségi igazgatókkal szemben adandó messzebb menő felhatalmazásra lenne égető szükség . . ." Uo.
