Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 523 A nemzetiségi tanítók zaklatása és üldözése 1910-ben sem fejeződött be. Még mindig előfordult, hogy tömegesen állították a fegyelmi választmányok elé a tanítókat.19 0 A fegyelmi-özön mellett a nem magyar tannyelvű iskolák feliratainak és jelvényeinek megváltoztatása volt az iskolatörvények szankcionálásának másik közvetlen következménye. Az idevonatkozó rendelkezések végrehajtásáról Polit-Desancic szerb képviselő egyik parlamenti felszólalása festett szemléletes képet. „Most már eljött az ideje — mondotta Polit —, hogy a tavalyi XXVII. t. c. végrehajtassák, és mi történt? Kezdték a szerb nyelvű feliratokat a szerb népiskolákról eltávolítani. Újvidéken, szülőhelyemen, mi saját részünkre szép iskolaépületet állítottunk, melyre czirill arany betűkkel volt kiírva, hogy ez szerb népiskola. És mit csinált a hatóság a tavalyi törvény végrehajtásánál? Azt, hogy ezeket a betűket lekapartatta, bemázoltatta ezt a feliratot, sőt az iskola patrónusának, Szent Sebőknek a képét is bemázolták."191 A megyei és községi hivatalnokok figyelmét sok helyen először ez a külsőségekre vonatkozó rendelkezés ragadta meg. Jellemző, hogy Baranya vármegye közigazgatási bizottsága mindenekelőtt azt jelentette az iskolatörvények végrehajtásáról, hogy „a magyar címer, lobogó és himnusz kiosztása és alkalmaztatása megtörtént."19 2 A régi, nem magyar nyelvű feliratok eltávolítása a nemzetiségi lakosság minden rétegében joggal keltett felháborodást. Ezt a tömegnyomást vette figyelembe Apponyi egyik 1908-ban kiadott rendeletében (18Q5. sz.), amely I lehetővé tette, hogy a korábban elhelyezett feliratok és táblák helyükön maradjanak, az újonnan elkészített magyar feliratokkal együtt. Az egyik román lap Apponyi rendeletére hivatkozva felszólította a hatóságokat és az iskolafenntartókat, hogy helyezzék vissza a korábban leszedett román táblákat és feliratokat.19 3 A kormányzat a törvények egyéb rendelkezéseinek végrehajtása közben az ország különböző övezeteiben eltérő körülményekkel találkozott. A legtöbb gondot a román lakta területek okozták. Itt már kezdetben is sokkal nagyobb nehézségekkel találták szemben magukat, az idők folyamán pedig már maguk a helyi hatóságok is kételkedni kezdtek abban, hogy vajon megvalósítható-e egyáltalán a Lex Apponyiban kifejezésre jutó politika. Az első nehézségre, a magyarul tudó tanítók hiányára az Alsó-Fehér vármegye közigazgatási bizottsága hívta fel a kormány figyelmét. A jelentéstevő azonban úgy gondolta, hogy ezt az akadályt le lehet győzni: „A következő tanév elején az ilyen tanítók (t. i. akik nem tudnak magyarul) a tanítástól el fogvizsgálták. Nagy-Kükiillő vm. területén 2 tanítót „a magyar nyelv elhanyagolása miatt" hivatalból nyugdíjaztak, további 2 tanító ellen elrendelték a vizsgálatot. Liptóban 1909 első felében égy tanítót hurcoltak meg.— OL. M. E. 1909. XXXVII. 5425; 1910. XXVII. 986, 1401, 1438. 190 Szeben vármegyéből pl. 1910 második felében 9 fegyelmi ügyet jelentettek. OL. M. E. 1910. XXXVII. 4786. Vö. a többi megye közigazgatási bizottságainak jelentéseivel: 1910. XXXVII. 4860. A fegyelmi ügyekhez lásd még Steier Lajos: A tót kérdés. I. köt. Bpest. 1912. 262—253. 1. 191 Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XX. köt. 98. 1. 192 OL. M. E. 1909. XXXVn. 774. 193 Lupta, 1908. febr. 7. 1. 1.
