Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
496 DOLMÁNYOS ISTVÁN nyíltan elítélte az Apponyi-féle iskolatörvényt és hangoztatta, hogy az sérelmes a nemzetiségekre.5 0 Természetesen a császár-királyt és a fó'herceget e nyilatkozatoknál elsősorban nem általában a nemzetiségek sorsa iránt érzett aggódás vezette, hiszen ebben az esetben Ausztriában gyorsan javíthattak volna a csehek, olaszok és más elnyomott népek helyzetén. Inkább arra törekedtek, hogy ezt az alkalmat is felhasználják a magyarok és a magyarországi nemzetiségek közti ellentétek szítására, hogy így egymással kölcsönösen sakkban tarthassák alattvalóikat. Ezt bizonyítja, hogy Ferenc József elégedetlenkedése ellenére nem tett komoly kísérletet Apponyi akciójának meghiúsítására. A Lex Apponyi fogadtatásának egyik különösen érdekes mozzanata a magyarországi egyházak reagálása. Azáltal, hogy a kormány nemzetiségpolitikai célkitűzései feltétlenül megkövetelték a felekezeti iskolaügybe, az egyházak autonómiájába való beavatkozást, az a látszat keletkezett, mintha kirobbant volna az állam és az egyházak küzdelme, a magyar Kulturkampf. Természetesen ha valakitől távol állt a világi szellemű oktatás terve, úgy az a koalíciós kormány klerikális beállítottságú vallás- és közoktatásügyi minisztere volt.5 1 A nemzetiségi egyházak azonban annál inkább kihasználták autonómiájuk megsértését és nemzeti oppozíciójukat taktikából az autonómia védelmének leplébe takarták. Természetesen hiba lenne teljesen negligálni az egyházak autonómiája körül kialakult politikai ellentéteket, véleménykülönbségeket. Erre figyelmeztet az. az átmeneti nyugtalanság is, amely a katolikus egyházat elfogta a törvényjavaslatok beterjesztésének hírére. Az egyház elöljárói feltétlenül megbíztak a jezsuitáknál iskolázott Apponyiban, mégis nagy gondot fordítottak arra, hogy az ekkori kormányzatnak való tökéletes alárendelődést elhatárolják egy esetleges radikális vagy éppen forradalmi kormányzathoz való viszonyuktól, s emellett félreérthetetlenül rámutattak, hogy az iskolák állami ellenőrzése nem jelenthet átmenetet az iskolák államosításához. A néppárt lapja ebben az értelemben mozgósította a katolikus kézben levő iskolák pedagógusait. ,,A fődolog az — írta egy katolikus tanár az Alkotmányban — , hogy az állam a segélyt ne adja megalázó feltételek közt s a felekezetek és iskolafenntartók ne csináljanak bármikor félremagyarázható megállapodásokat és végül nehogy oly színe adassék a dolgoknak, mintha ez csak előestéje volna az iskolák teljes államosításának. Hagyjuk ezt a franciáknak. Minálunk még nem a canaille uralkodik." 52 Az Apponyi-féle törvényjavaslat ellen az egyházak közül a román görögkeletiek tiltakoztak a legerőteljesebben. A görögkeleti püspökök loan Me$ianu (Metianu János) érsek és metropolita felszólítására Nagyszebenben konzisztórumra gyűltek össze. Itt emlékiratba foglalták tilatkozásukat, majd a memorandumot személyesen nyújtották át Apponyi Albertnek. A lapokban is közzétett emlékirat kifogásolta az egyházi autonómia tervezett megsértését. Érvelésüket meggyengítette, hogy a tanítói fizetésemelést is túl magasnak nyilvánították, s azt kérték, hogy a tanítói fizetési minimumot 800 koronára mérsékel-50 Eöttevényi Olivér: Ferenc Ferdinánd. Bpest. 1942. 173. 1. 61 Ezért hibát követett el az a katolikus szlovák polgári történész, aki a Lex Apponyiban a katolikus oktatásügy sorsának megpecsételődését és a „vallástalan állam" korlátlan hatalmának érvényesülését látta. Vö. Karol A. Medvecky: Cirkevné pomery katolíckych Slovákov v niekdajsom Uhorsku. Rózsahegy. 1920. 60. 1. 52 Alkotmány, 1906. okt. 31. 1—2. 1. — Gedeon: Apponyi és a tanárok.