Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
492 DOLMÁNYOS ISTVÁN magyarul folyik.4 1 Az írás, olvasás és számolás folyékony magyarsággal történő ismeretének követelményét Apponyi minisztériuma még a Berzeviczyféle javaslatból vette át. A törlés arra mutat, hogy a kormány belátta: ez az igény megvalósíthatatlan és kirívó képtelenségével csak akadályozná a magyarosító törekvések megvalósítását. Azonban — amint alább látni fogjuk — az a formula sem volt reálisabb, amit a törölt szöveg helyébe illesztettek. III. A törvények tartalma A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvény végső, elfogadott alakjában lényegében állami felügyelet alá vonta az ország sok száz, nemzetiségi iskolafenntartók kezében levő elemi népiskoláját. A kormány «a törvény első részét a tanítók fizetésemelésével vezette be. Az erre vonatkozó szakaszok kimondották, hogy a nem állami elemi népiskolák tanítóit, akiket a nemzetiségi iskolafenntartók igen rosszul fizettek, magasabb státusba kell helyezni. A törvény az új, felemelt fizetést a régi alapfizetés 600, illetve 800 koronás minimumával szemben a helyi körülményekhez képest 1000, illetve 1100 és 1200 koronában határozta meg. Elrendelte továbbá, hogy fel kell emelni a tanítók korpótlékát. A fizetésemelés afféle captatio benevolentiae volt, s a tanítók bérmozgalmának leszerelését, valamint a nem magyar tanítók várható ellenállásának gyengítését célozta. Amint azonban a törvény további szövegéből kiderül, az iskolafenntartókra rótt fizetési kötelezettség elsősorban mégsem erre szolgált. A 12. §, amikor kötelezte a nem állami, azaz jórészt nemzetiségi iskolafenntartókat, hogy a fizetésemelést záros határidőn belül hajtsák végre, kimondotta, hogy ha ezek a fizetésemelésre „szegénységük miatt nem képesek", folyamodjanak segélyért a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez. A fizetésemelés mértékét úgy számították ki, hogy alaposan megviselje, vagy egyenesen kimerítse a nemzetiségi egyházak vagy községek pénzügyi alapjait. Tulajdonképpen kényszersegélyről volt szó. A törvény pozitív módon is gondoskodott arról, hogy az iskolafenntartók fizetésképtelenségük esetén kötelezően vegyék igénybe az államsegélyt. A 13. § szerint, amely iskolafenntartó nem emeli tanítói fizetését, de az államsegélyt se veszi igénybe, elveszti iskolafenntartói jogát. A kormány azért kényszerítette rá a nemzetiségi iskolákra az államsegélyt, mert annak felvétele meghatározott oktatási feltételekkel járt együtt. A törvény 20. §-a szerint segélyt csak olyan iskola kaphat, amelyben a magyar nyelvet, a számolást, a hazai földrajzot és történelmet, a polgári jogokat és kötelességeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított tanterv és óraszám szerint tanítják, kizárólag az általa is engedélyezett tankönyvek és tanítási segédeszközök felhasználásával. (Ezt e paragrafust, amely expressis verbis nem tartalmazza, hogy a megjelölt tantárgyakat magyar nyelven kell tanítani, a törvényjavalat beterjesztésekor a pénzügyi bizottság hivatalos jelentése a következőképpen értelmezte: „Az ily iskolák növendékei, kell hogy magyarul tanulják a történelmen és földrajzon kívül a számtant, s úgy oktatandók, hogy gondolataikat ki tudják fejezni érthetően ma-41 OL. Min. Tan. jkv. 1907—8—4.
