Századok – 1968

Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35

AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 41 szág teljes függetlensége, több egymást követő részleges reform után véglegesen — az utolsó török helyőrségek kivonásával — csak 1867-ben valósult meg. A dunai fejedelemségek, Moldva és Havasalföld 1859-ben szabadították fel magukat a török szultán fennhatósága alól, de egyesülésük ellenére csak két évvel később, 1861-ben kiáltották ki az önálló román államot, melyben bizonyos török befolyás még ekkor is fennmaradt. Ami Bulgáriát illeti, Bosznia-Hercegovinával együtt, itt csupán az 1875 —76-os felkelések, majd az orosz—török háborút követő 1878-as sanstefanoi béke és a berlini kongresszus teremtette meg az állami önállóságot. Nagyjából ez időre esik, hogy a formailag már néhány évvel előbb függetlenedő balkáni államok alapvetően felszabadulnak a török befolyás alól. Mindezen országokban az önállósodás, a török hódoltság alóli felszabadulás folyamatával egybeesik az elmaradott török-rendszerű feudalizmus megszüntetése is. Romániában elsősorban az 1863. és 1864. évi agrárreform törli el a robotot, veszi állami kézbe a kolostori földeket, juttatja földhöz a jobbágyok égy részét és vezet be egyidejűleg más polgári reformokat. Bulgáriában az 1853-as részleges reformok után a volt török földbirtokrendszer , teljes felszámolása, az egész földterület — nagyösszegű megváltás fejében történő — paraszti kézre. juttatása csak 1880—85 között játszódik le. Szer-1 biában ez a folyamat már az 1830—33 közötti szultáni rendelettel megindult, de a feudális rendszer lehántása csak az 1860—70-es évtizedekben teljesedik 1 ki.2

4 A XIX. század közepéig, sőt egyes országokban utolsó harmadáig uralkodó jobbágy viszony ok, a politikai, gazdasági és társadalmi rendszerek rendkívüli elmaradottsága, a világkereskedelemből a korábbi századokban bekö-I vetkezett kirekedés, a városi fejlődés és tőkefelhalmozódás gyengeségei, amit i helyenként hosszas idegen megszállás súlyosbított, bénító hatást gyakorolt j a modern gazdasági fejlődés fellendülésére és az iparhiányban is szembetűnően jelentkezett. A XVIII. század végén, a XIX. század első felében az iparoso-I dás úgyszólván egyáltalán nem nyer nagyobb lendületet, s ezen országok agrárjellege mitsem változik. Oroszország európai területein a jobbágyrendszert felszámoló reformot követően, 1863-ban a városi lakosság aránya 9,9%-ot tett csupán ki, s ez 1885-re is csak 12,2%-ra emelkedett.25

Ugyanezen években — 1859—60-ban — a román fejedelemségekben az ipari és kereskedelmi népesség ugyancsak a lakosság 9%-ára rúgott.2

® Bulgáriában még 1885-ben is elenyésző a városi lakosság aránya, az összes népességnek mindössze 6%-át tette ki.2

7 Meg kell azonban jegyezni, hogy a városi népesség aránya korántsem tekinthető azonosnak az ipari-forgalmi népesség arányával. Európa keleti felén ugyanis a városi fejlődés nemcsak a középkorban, de a tőkés viszonyok kialakulása idején is magán viselte a gazdaság agrár túlsúlyának jegyeit. Kialakultak a sajátos mezővárosok, amelyek csak az iparosodás alsó fokáig jutot-24

Niederhauser Emil: Jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1962. L. Stavrianos: The Balkans Since 1453. New York. 1963; N. Adeniloaie: La réforme agraire de 1864. Nouvelles Etudes d'Histoire, 1966. Bucarest. 25

Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Bpest. 1949. 11. 1. 26 G. D. Cioriceanu: La Roumanie Economique. Paris. 1928. 69. 1. 2' Kirïl Lambrev : Polozsenyieto na rabotnyicseszkata klasza v Bâlgarija ot oszvobozsdanyieto do nacsaloto na XX. vek (1878—1904). Szófia. 1954. 39. 1.