Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
464 MÁltKUS LÁSZLÓ elfoglalt helye, csatlakozása első pillanattól kezdve a balszárnyhoz. Már 1851 januárjában Xantus vezetésével megalakult a londoni demokrata egylet, amely kapcsolatban állott Julian Herney chartista politikussal, a vezetőség tagjai között ott találjuk Kászonyi Dánielt is. Jelen van az 1851. február 11-én megrendezett nemzetközi demonstráción, amit az osztrák titkosrendőrség londoni ügynöke, a hírhedt Berndorf „kommunistikus" iránynak nevezett jelentésében, majd egyik vezetője az ugyancsak baloldali, forradalmi elemeket gyűjtő Új Buda Telepítő Bizottságnak.43 A magyar emigráció szinte első pillanattól kezdve nem volt egységes, a baloldal világnézetét tekintve a forradalmi demokratákhoz állott a legközelebb, bizonyítja ezt az is, hogy a demokrata egylet csatlakozott a központi Demokratikus Bizottsághoz. Az egylet tagjai ugyanakkor kitartottak Kossuth mellett, szemben Batthyány és Szemere híveivel, az 1852. február 19-i nyilatkozat aláírói között megtalálható Kászonyi Dániel neve is.4 4 Tevékenysége a londoni emigráció idején többirányú és meglehetősen szerteágazó. Kossuthpárti, de Pulszky-ellenes, kapcsolatba kerül a forradalmi demokratákkal ugyanúgy, mint a már magukat szocialistának valló német emigránsokkal. E kapcsolatban sok a konspirativ elem, vonatkozik ez a Mazzini- és az Engländerféle összeköttetésre, (Engländer és III. Napóleon rendőrségének viszonya még ma is tisztázatlan) a küldetésekre, amelyekre az emigrációban is vállalkozott, a sajtómunkára, kémkedésre és ellenkémkedésre, amire többnyire csak következtetni lehet.45 Kászonyi túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít a központi forradalmi bizottmánynak, amelynek fővezére Mazzini volt, de közreműködött a vezetésben Ledru-Rollin és Kossuth is. Kétségtelen, hogy részt vett Kászonyi is, tollal, agitációval és szervezési munkával a központi forradalmi bizottmány tevékenységében, feltehető, hogy Mazzini valóban hasznosította Kászonyinak a forradalmi titkosrendőrségről írott munkáját. Erre a körülményre utal egy, a Reform c. lapban 1871-ben megjelent cikk is, amely a központi forradalmi bizottmány munkájával foglalkozott.4 6 Az 1848-as magyar politikai emigráció politikai működése gyakorlati eredményt nem hozott, s ennek elsősorban az volt az oka, hogy nem tudta felismerni a társadalmi mozgás irányát, nem az objektív valóságra, hanem szubjektív vágyaira alapította tevékenységét. A forradalmi demokraták 1848 — 49 utáni nézeteinek marxi bírálatát a történelem menete igazolta, s e bírálat, miként a tények, nem kímélték Kossuthot sem. A „forradalomcsinálás" mazzinista koncepciója ugyanúgy, mint Kossuth külpolitikai tevékenységére alapított forradalomvárása végül is e politika kudarcához vezetett. Mégis a magyar politikai emigráció puszta léte jelentős erkölcsi tényezőt jelentett a hazai politikai viszonyok alakulásában, kényszerítő és fenyegető érvként szolgált Ausztriával szemben. Kászonyi Dániel mint e politikai emigráció balszárnyának aktivistája, részese volt ennek az erkölcsi és egyben politikai erőnek, az emigráció minden buktatóján keresztül is kitartott a nonkonformizmus eszméje mellett, amelynek jelképét Kossuthban látta. 43 Vö.: Kovács Endre: A Kossuth -emigráció és a nemzetközi munkásmozgalom. Az I. Internacionálé és Magyarország. Bpest. 1964. 44 Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851 — 52. II. köt. 566. 1. 45 Kászonyi Szemere Bertalanhoz 1853. júl. 13. Széchényi Könyvtár. Kézirattár. 40 A kondoni központi forradalmi bizottmány; Reform 1871. febr. 25.
