Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
456 MÁltKUS LÁSZLÓ liez fordult. S itt tér el lényegében Kászonyi emlékirata az iratokból rekonstruálható valóságtól. A dátumbeli eltérések persze érdektelenek, hiszen az emlékirat harminchárom évvel késó'bbi, feljegyzések pedig nem álltak az emlékiratíró rendelkezésére. Tény, hogy Mérey Sándor magához hivatta az ifjú Kászonyit és a kihallgatásról jelentést küldött Reviczkyhez 1835. július 15-én.20 Az irathoz azonban később csatolták Kászonyi több oldalas, saját kézzel írott önvallomását, amelyet Bécsben adott egy hónappal később augusztus 17-én; erről emlékiratában nem tesz említést. Mérey leveléből kiderül, hogy a vádlott írásbeli vallomást nem tett, és közlése az egyesületről semmi újat nem tartalmaz. Egyetlen terhelő adat szerepel a „bihariakra", hogy azok a haldokló császár arcképe helyett Wesselényiét rakták ki, ezért Kászonyi elhagyta az egyesületet. Mérey hozzáteszi, hogy Kászonyi vallomásának - amit az egyesület lojális céljáról előadott - hitelét kérdésesnek tartja. Feltehetően Mérey jelentése nem elégítette ki Reviczkyt, aki kihasználva id. Kászonyi Dániel 1835. július 24-én bekövetkezett halálát, valószínűleg Somsich Pongrácon keresztül írásbeli önvallomást szedett ki a megtört és nyilván megfélemlített Kászonyiból augusztus 17-én Bécsben. Erre élete végén egy tanulmányban a Hazánk 1885-ös évfolyamában utalt is.21 Kászonyi önvallomásában Pulszkyt jelöli meg az egyesület tulajdonképpeni kezdeményezőjének feltehetően ekkor már ismerte Pulszky önvallomását - , és hangoztatja, hogy társulásuk célja a jurátusok „jobb útra térítése", „egy tudományos és művelődési egyesület" alapítása volt, ahol „az elvadult lelkeket magyarokhoz illő szilárd munkálkodásra buzdítsák". A továbbiakban Kászonyi hangoztatja, hogy Pulszkyval és Pálóczyval hárman a centrumot, a „juste milieu"-t alkották, szemben a „tűzvérű" bihariakkal. Kiemelte, hogy egyesületük alapszabályait és programját ismertették több országgyűlési követte], majd kinyomtatás céljából a királyi személynökkel. Ez a kinyomtatást megtagadta, Pulszkyt felszólította, hogy lépjen ki az egyesületből. Hasonlóan nyilatkozott Ragályi Tamás is Kászonyinak, aki augusztus 13-án elutazott Pozsonyból. 1835 februárban tért vissza — közben súlyos betegségen esett keresztül - , és ismét bekapcsolódott az egyesület munkájába, az „csupán csak declamatoricus és stylisticai egyesületté változva". Ezután részletesen előadja a császár és Wesselényi arcképe körüli vitát. Ennek kapcsán Kovács Benedek őt röpiratban megtámadta, hogy „a szép hazafi szellem helyett egy rút szentségtelen szellemet" hozott az egyesületbe. Kászonyi ezekután kilépett az egyesületből, mert mint írja Kovács és pártja „jegyzőkönyvbe iktatá megfeddetésemet részükről, én pedig a fiáládatlanoktól elváltam, kik miatt magamat annyi veszélynek s üldöztetésnek tevém ki". Ezzel véget ért Kászonyi szerepe a Társalkodási Egyletben, elfogatása és kihallgatása a következő év tavaszán történt, amikor Sedlnitzkv utasítására Lovassyt és társait letartóztatták. Ugyanaz a Hollósy volt ezzel megbízva, aki korábban Kászonyit őrizetbe vette, és kihallgatásra elő vezettette. Emlékírásában majd tizenöt évvel később a Népszavában közölt cikksorozatában.2 2 ami nagyjából megegyezik az előbbivel, magát pozitívabbnak tünteti fel, mint ahogy azt az előkerült dokumentumok mutatják. Kétségtelen, 20 Mérey jelentése 1835. júl. 15. és csatolva hozzá Kászonyi önvallomása 1835. aug. 17.-0. L. Magy. Kanc. Ein. titkos 1835/229. 21 Kászonyi Dániel: Egy régibb kor ifjai — Hazánk IV. 1885. 573. 1. 22 Népszava, 1882. jan. 1. — máj. 21.
