Századok – 1968

Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447

KÁSZONYI DÁNIEL 451 hoz sodort, miután leszerelt, a lengyel forradalom kitörésének hírére — tizenhét éves korában — több hasonlókorú társával felkerekedett, hogy önkéntesként a felkeló'k sorába álljon. Visszahozták, a kalandnak még nincs következménye. Röviddel a kaland előtt családi tragédia rázta meg: 1831. február 15-én elvesztette nővérét, Laurát, aki ifjúságának — más vonatkozásban — Dessewffyhez hasonló élménye volt. A művészi hajlandóságú fiatal lány mélyítette el — s erre gyermekkorában igazán csak leánytestvér képes — érzelmi életét; a lovagiasságot és gyengédséget, a nő iránti megbecsülést fejlesztette benne nővéréhez fűződő kapcsolata. A reformkori Magyarország belső életét mélyen megrázó 1831-es esztendő, a kolerajárványt követő tömegmozgalmak Kászonyit is állásfoglalásra kényszerítik. S a lengyel nemesi felkeléssel alig néhány hónapja messzemenően szolidáris tizennyolc éves ifjút az események — először és utoljára — a reakció táborába sodorják. Ezek az ellentmondásos politikai tendenciák, amelyek a tizennyolc esztendős középnemes életútjában e néhány hónapon belül felszínre bukkantak, a reformkori Magyarország gazdasági és társadalmi szerkezetéből, illetve a bekövetkezett változásokból lelik magyarázatukat. A soknemzetiségű, feudális abszolutista monarchia gazdasági és társadalmi rendje felbomlóban volt, az uralkodó és egyben a változást is igénylő osztály, a középnemesség tudatában megoldást sürgető feladatként döntően a társadalmi és nemzeti kérdés jelentkezett. Széchenyi fellépése jelzi a társadalmi-gazdasági ellentmondás megoldásának agrárkapitalista irányát, de ugyanakkor, már az 1825-ös országgyűlésen és irodalmi életben hangot kap a feudális-abszolutista rend megdöntését és a nemzetiségi elnyomás szentesítését egyaránt — bár ekkor korántsem egyenlő súllyal — szolgáló magyar nacionalizmus is. Ám még ezeken az irányzatokon belül is erősen keveredtek a haladó és retrográd elemek: a nemesi vármegye sérelmi és „alkotmányvédő" politikája egyidejűleg támadta a Habsburg-Monarchia feudális abszolutizmusát és védte a nemesi rend kiváltságait. A társadalmi ellentétek mindezidáig passzív, de leginkább szenvedő alanya, a jobbágyság 1831-ben — már a nemzetiségi ellentétek feszítőerejétől is öszzönözve - aktív szereplőként avatkozik a politikai küzdelembe. A régi rendet elsöpréssel fenyegető veszély átmenetileg és utoljára a reformkorban egyesíti a Habsburg-Monarchia hatalmi apparátusát és a magyar nemesség egészét. Kászonyi nemcsak szemtanú, de cselekvő részes is az északkeleti megyékben kirobbant parasztmozgalom elnyomásában, s mint statáriális bíró a megtorlásban is szerepet vállal. Szerepét elsősorban osztály helyzete szabta meg, de hozzájárult felháborodása is a paraszti kegyetlenségek láttán. A parasztok jogos elkeseredésének ugyanis nők is áldozatul estek, s a felkelés során nem ritkán előforduló személyi bosszú és fosztogatás visszariasztóan hatottak rá. A megrázó élmények után anyja féltestvérével, a művészetekért rajongó Márffy Károllyal olaszországi utazást tesz, s a látottak új horizontot tárnak elé. Rendkívüli és szokatlan még a külföldi utazás ebben az időben Kászonyi köreiben, amint erre Pulszky is utal visszaemlékezéseiben, mert — mint írta „a táblabíró nemigen ment ki külföldre, még csak fürdőbe sem, legfeljebb Bécsbe rándult föl hivatalt keresni vagy peres ügyeit a kancelláriánál sürgetni". A húsz éves táblabíró-jelölt 1832-ben Pozsonyban kezdi meg a felkészülést a társadalmilag kijelölt pályára. Az országgyűlés éles politikai harcok színtere ekkor, külön, sajátos szerepet kap itt a követek mellett szolgálatot teljesítő jurátusok hada. Szórakozás, mulatozás, kártya, társasági élet tölti 3*