Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
38 BEKEND T. IVÁN—RÁNKI GYÖRGY kiterjedt ipari beruházás és a tudománynak az iparban való alkalmazása figyelemre méltóan hatékony következményei a legfontosabbak az iparosítás gyors kumulatív folyamatának előidézésében. A fogalom ilyen értelmű használata . . . ugyanúgy megfelel a klasszikus angol ipari forradalomnak, mint ahogy megfelelhet annak a folyamatnak jellemzésére is, amit manapság néha, mint Rostow professzor is, az iparosítás kibontakozásának (»take off«) nevez."17 Eddigi fejtegetéseinkből is nyilvánvaló, hogy a felsorakoztatott nézetek közül magunk részéről a legutóbbihoz — a harmadik csoportba foglaltakhoz — állunk legközelebb. Annál is inkább, mivel elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a gazdaság és társadalom „ipari forradalom"-mal jelzett, mélységesen forradalmi tartalmú átalakulását, mivel hosszabb történeti periódus alatt játszódott le, ne tekintsük a gazdaságtörténelem nagy forradalmának, elfogadhatatlannak ítéljük a folyamat minden jellegű leszűkítését, akár csupán az ipar egészére vagy különösen egy-egy iparág belső technikai problémájára korlátozását. Nem tartjuk azonban teljesen kielégítőnek azt a megközelítést sem, amely ugyan széles értelmezésében a folyamatot nemcsak az ipar „belügyének" tekinti, hanem mint az egész nemzetgazdaságot — tehát mezőgazdaságtól iparon, közlekedésen át a kereskedelemig stb. terjedő átalakulást — átható jelenséget, de nem kapcsolja egybe a gazdasági fplyamatot a valóságban vele szorosan összefüggő társadalmi folyamatokkal. A XVIII—XIX. i századi gazdasági fejlődés ugyanis egyértelműen azt tanúsítja, hogy az új technikai és gazdasági előrehaladás, vagyis a termelőerők fejlődése előbbutóbb az egész társadalmi-gazdasági keretet megváltoztatja, és a tradicionális középkori társadalmat modern tőkés társadalommá alakítja át, vagyis új termelési viszonyok kialakulására vezet. Ily módon tehát szoros korreláció áll fenn a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet és az ipari forradalom folyamatai között, amennyiben az utóbbi megindulása nélkül a kapitalizmusba való átmenet nem válhat teljessé, ugyanúgy, ahogy a tőkés viszonyok kialakulása és felülkerekedése nélkül az ipari forradalom sem indulhat meg és hathatja át a gazdasági élet egészét. A két folyamat összefüggését nem változtatja meg, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet fogalma inkább a folyamat társadalmi-gazdasági keretei s az azt kifejező jogi és intézményes formák, vagyis a termelési viszonyok. oldaláról fejezi ki az átalakulást, míg az ipari forradalom elsősorban a folyamat technikai-gazdasági oldala, vagyis a termelőerők aspektusából közelít. Minthogy nem változtatja meg a belső lényeget az sem, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet jóval tágabb, s megelőzi az ipari forradalom korát, magába foglalva azt a nagy átmeneti időszakot is, amikor a termelőerők fejlődését az iparban még a manufaktúra-korszak kibontakozása jellemezte. Az ipari forradalom folyamata pedig nem zárul le a tőkés viszonyok lényegi felülkerekedésével, uralomra jutásával. Az ipari forradalomnak a feudalizmusból kapitalizmusba való átmenettel szervesen összefüggő, legszélesebb értelmezéséből indulunk ki, amikor — a továbbiakban — az átmenet, az ipari forradalom kelet-délkelet-európai folyamatát kívánjuk vizsgálni. * 17 D. C. Coleman: Industrial Growth and Industrial Revolutions. 349—350. Г.
