Századok – 1968

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 360

KKÓNIKA 361 történeti körülmények, amelyek oly nagy, sőt döntő jelentőségű hatást gyakoroltak őseink életformájára. A továbbiakban az előadó azt a problémát vizsgálta: vajon az igényesebb állatok tenyésztése, a letelepedés, valamint a földművelés jellemezte-e a steppe VIII —IX. századi népeit. A probléma megválaszolása érdekében Bartha Antal összevetette a nemzetközi agrártörténeti irodalom, a nyelvtudomány eredményeit, az arab és orosz geográfusok, valamint Bíborbanszületett Konstantin adatait a régészeti leletekkel. Ismertette a leletek alapján a települések érődéit, lakásviszonyait, a szerszámokat ós a termelési viszonyokat. Részletesen elemezte a Don mentén fekvő mai Szuvorovszkája község közelében feltárt települést. Bartha Antal kutatásaiban abból indult ki, hogy a házakhoz itt is egy nagyobb és egy kisebb verem tartozott. Számításokat végzett a verem férő tartamára vonatkozólag, s ebből következtetett arra, hogy hány hektáron teremhetett meg a tárolható gabonamennyiség. Kísérleteiben tisztázni próbálta azt is, hogy a lakosság rendelkezésére álló termelőeszközök segítségével meg lehetett-e művelni a feltételezett vetésterületet. Hipotézise és számításai alapján a Szuvorovszkája közelében fekvő település 750 000 m2-n feküdt, ez kb. 780-936 háznak, 3120-3744 lakosnak felel meg. Az előadó utalt arra, hogy hasonló számításokat végeztek a 40-es években már Angliában is, s egy vaskori településen talált mészkőbe fúrt veremről a tudomány történetében először állapították meg, hogy az nem lakógödör, hanem gabonaverem volt. Az ásató régész a Bartha Antal által 1962-ben használt módszer alkalmazásával megkísérelte kiszámítani a vaskori település lakói által művelt föld nagyságát, terméseredményeit stb. Összefoglalva kutatásainak eredményeit Bartha Antal hangsúlyozta: a szaltovimajáeki kultúra népének VIII. századi életében láthattuk, hogy az igényesebb állattenyésztés összetalálkozott az ekés földműveléssel, a folyóparti téli szállások pedig állandó településekké alakultak át. Ez az egész kelet-európai történelem szempontjából hallatlanul jelentős átalakulás valóságos technikai és gazdasági forradalommal járt együtt. E következtetést igazolta pl. azzal az adattal is, hogy az erődépítkezéshez szükséges mészkövet víziúton négy —ötszáz km távolságra szállították; s a többezer dirhemből álló kincsleletek is bizonyítják a steppe népének élénk kereskedelmét. Az is bizonyos — mutatott rá az előadó —, hogy az átalakulás intenzív vagyoni ós társadalmi rétegződés jegyében ment végbe; a temetkezési rítusból még rabszolgarendű népesség meglétére is következtetni tudunk. Mégis a társadalom dolgozó rétegének többsége nem rabszolgákból, hanem munkájukban érdekelt, személyükben félszabad közrendű szolgákból állt, akiknek termését a várak előkelői lefölözték. Nyelvünk bolgár—török és iráni, alán eredetű fejlett állattenyésztésre, ekés valamint kerti földművelésre valló szókészlete, továbbá az arab geográfusok tudósítása arról, hogy a IX. századi magyarok nyáron legeltetnek, a telet pedig folyóparti szállásaikon töltik, lényegében megfelel a szaltovi-majácki kultúrának, az egykori Levedia és Etelköz területén tapasztaltaknak. Bartha Antal hangsúlyozta, hogy ezek a gazdaságtörténeti adatok sok vonatkozásban kiegészítik eddigi ismereteinket. Egyebek között utalt a bolgár—török földművelés alán és iráni indítékaira. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy honfoglalóink fegyverzete, öv viselete, lókultusza is az említett terület VIII —IX. századi viszonyaihoz vezetnek minket. A fentiek alapján tehát igazoltnak tekinthető, hogy középkori agrárkultúránk bölcsője az imént jellemzett steppei civilizáció területén ringott. Az előadás elhangzása után Bartha Antal válaszolt Gunst Péter, N. Kiss István és Váczy Péter észrevételeire. A tanári tagozat hírei A Magyar Történelmi Társulat tanári tagozatának 1968. február 21-i felolvasó ülésén Benda Kálmán kandidátus, a Történettudományi Intézet főmunkatársa „A felvilágosodás és a jozefinizmus hazai problémái" címmel tartott előadásában az utóbbi évek több problémát felvető, főleg egyetemes történeti irodalmát tekintette át. Bevezetésül azt a kérdést vizsgálta: tulajdonképpen mit értünk jozefinizmuson. Cáfolta azt az osztrák történetírásban kialakult álláspontot, amely nem az egész józsefi politikára, hanem csak II. József egyházpolitikájára használja az elnevezést. Az előadó a továbbiakban — a fentiekből kiindulva — elemezte II. József türelmi ill. egyházpolitikáját. Ezután részletesen ismertette azt a vitát, amely II. József filozófiai koncepciójáról bontakozott ki. Sokak szerint az uralkodó már neveltetése során magáévá tette a francia felvilágosodás ideológiáját. Az újabb kutatások viszont azt igazolták, hogy II. József viszonya a francia felvilágosodáshoz nem tekinthető egyértelműnek. (Hívő katolikus volt, a deizmust elutasította magától.) Mások azt hangoztatják, hogy a felvilágosodás korai filozófiája