Századok – 1968

Krónika - † Markó Árpád 1885–1966 (R. Várkonyi Ágnes) 358

KRÓNIKA Markó Árpád » 1885 — 1966 Kiváló hadtörténész, hivatott történetíró távozott körünkből csendesen, szinte észrevétlenül. Tudjuk jóideje, hogy életműve maradandó, szemünk előtt győzte le az időt. Amit tegnap értékes szakmunkáknak ismertünk, ma egyenesen nélkülözhetetlenek. Állandóan kezeügyében vannak mindenkinek, aki a Rákóczi-szabadságharc realista feltárásán vagy Zrínyi Miklós a költő és a hadvezér valósághű portréján dolgozik. Hadtörténészként szállt szembe sikerrel a múlt század és a századforduló terhes örökségével, a köznemesi-romantikus kuruckori történetfelfogással. 1931-ben ,,A trencséni csata" c. tanulmányával megnyerte a Magyar Tudományos Akadémia addig meddő pályázatát. 1934-ben „II. Rákóczi Ferenc a hadvezér" c. könyvében pedig már felvázolta a szabadságharc egész hadtörténetének új koncepcióját. Néhány év alatt hódította vissza a tudománynak a kuruc háború romantikus érzések és tisztázatlan illúziók martalékává vált hadtörténetét. Olyan időben kezdett foglalkozni a Rákóczi-szabadságharccal, mikor arról a köztudatban csak a Thaly Kálmán rajzolta dicsőséges, sallangos kép élt, a tudományos élet pedig még nem heverte ki a Szekfű Gyula „Száműzött Rákóczi"-ja nyomán támadt vihart. Nem mert, de nem is tudott a témához akkoriban senki sem hozzányúlni. Nincsenek kidolgozva a korszerű hadtörténetírás módszerei; aki a csatákról vagy hadjáratokról ír, az vagy a történelemben járatlan katona, vagy a katonai ismeretekben teljesen tudatlanul tévelygő historikus. ö viszont egyesítette magában az elméletileg képzett és hadatjárt katonát s a felkészült történetírót. Az első világháború után maga kéri felvételét a Hadi levéltárba, mert az újonnan szervezett honvédségben nem akar szolgálni. Itt, mint a Régi levéltári osztály vezetője, hatalmas munkát folytat, hogy az ellenforradalmi korszak vaskalapos, tudományellenes honvédségi szellemének ellenére a kor tudományos színvonalán álló központtá tegye a levéltárat. Nem rösteli, hogy ismét beüljön a Tudományegyetem padjaiba: levéltártani és művelődéstörténeti előadásokra jár. A Hadi Levéltár szervezése éi-dekében a legmodernebb eszközöket is megragadja: az akkor alakuló rádióban előadások sorozatát tartja meg, hogy felhívja a közönség figyelmét a történeti emlékek megmentésére. Az 20-as -években már sűrűn jelennek meg történelmi tárgyú cikkei: ír a végvári harcokról, a zaporogi kozákokról, a magyar nemesi testőrségről, kiadja Martinovics Ignác egyik ismeretlen levelét, s hosszan foglalkozik a napóleoni háborúk magyar vonatkozásaival. Míg végül a nagy módszerbeli felkészültséggel és kitűnő íráskészséggel rendelkező, kiforrott történetíró megtalálja a kuruc korban azt a témát, melyben tehetségét időtálló alkotásokban kamatoztathatja.