Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

352 FOLYÓI RATSZEMLE bírálója volt Hobbes elveinek, számos követője akadt, főleg a kontinensen. Meg kell közelebbről vizsgálni azt a hatást is, amelyet Hobbes elmélete az angol forradalom ideológusai körében gyakorolt. A tanulmány Hobbes korabeli értékelésének alapos vizsgálata. — E. A. REIT AN a XVIII. századi brit politikai-alkotmányos életnek egy sajátos kérdését elemzi: milyen konfliktusok támadtak a korona végrehajtó és a parlament törvényhozó szerepéből, annak ellenére, hogy a XVII. században már a kérdést lényegében tisztázták (318 — 337. 1.). Az 1780—82-es Civillistaválság következtében a korona mint önálló végrehajtó hatalom újabb érzékeny sebet kapott a Civillista ügyeinek parlamenti ellenőrzése által. — Y. GOONERATNE: A két társadalom: a XIX. századi Ceylon városi életének vizsgálata (338 — 359. 1.) azt vizsgálja, hogyan hatott egymásra a két társadalom, az európai és a bennszülött, illetve Ceylon i, mennyiben különbözött a Ceylon-i helyzet más brit gyarmati állapotoktól. Az angol politikai, államszervezeti, vallási, irodalmi hatás számos szervezett vonalon, köztisztviselők, az anglikán papok, az 1820-ban létesített irodalmi társaság közvetítésével érte el a Ceylon-i városi lakosságot. A liberális J. Mill, a romantikus W. Scott, a történész Macaulay és mások hatása és egy komolyabb politikaitársadalmi tanulmány e hatásokról csupán egy szélesebbkörű, a Ceylon-i újságokra, tudományos és irodalmi folyóiratokra épülő kutatás alapján készülhet. — B. J. WILLIAMS: Az l'J07-es angol—orosz szövetség stratégiai háttere (360—373. 1.) kifejti, hogy az angol — orosz rivalitás egyik főjíyűjtőhelye a XX. sz. első éveiben Közép-Ázsia. A mindkét részről jelentkező fokozott gazdasági, politikai és katonai érdeklődés főleg Perzsia és Afganisztán irányában nem lanyhult az orosz — japán háborút követően sem. A tanulmány finom vizsgálata az angol külpolitika alternatív lehetőségeinek: összeütközés vagy megegyezés Oroszországgal. Az utóbbi mellett a döntést nem csupán a birodalom általános érdeke, hanem Indiához való viszonya is befolyásolta. — H. HISTORY, 1966. 172. (jún.) szám. — R. R. DAVTES: A walesi jog hajnala (143 — 164. 1.) címmel ad áttekintést három évszázad jogfejlődéséről (1284 — 1536). Az angol jog és törvényhozás befolyásának előzményeit és okait is feltárja, párhuzamokat keres a walesi jogfejlődés és a költészet között, valamint a nyelv továbbélése és a független walesi jog fennmaradása között. — D. C. COLEMAN historiográtiai összegezést ad az angliai történészek körében folyó „Gentry" vitáról és a gazdaságtörténész szempontjai alapján színvonalas bírálatban részesíti N. Stone: Az arisztokrácia válságban 1558 —1641 c. nagy művét (165—178. 1.). Kritikai észrevételeit az arisztokrácia gazdasági befolyásáról ós erejéről szóló részekre összpontosította, mivel ez a könyv főmondanivalója, ós talán legvitathatóbb tótelei itt találhatóak. Stone végkövetkeztetése: az arisztokráciát érintő sokoldalú válság volt szükségszerű oka az angol polgárháborúnak. Gazdaságtörténészek e kérdés vitájában — az egy Tawney kivételével, aki nem volt hivatalosan elismert gazdaságtörténész — nem vettek részt. Pedig éppen a gazdaságtörténész számára vet fel kórdóseket Stone érvelése. Hogyan, illetve hol választja el, kategorizálja a csoportot vagy osztályt, amelyet vizsgál? Hogyan méri vagy méri fel ez osztály vagy csoport gazdasági és társadalmi tapasztalatait, s ha felmérte, milyenek ezek a tapasztalatok? Továbbá milyen módon válthatók vagy változtathatók át e tapasztalatok politikai síkokra, hogyan válnak politikai jelentősógűekkó ? Ha a „Gentry"-t nehéz meghatározni, még nehezebb az angol arisztokráciát. A szerző véleménye az, hogy nagy történelmi értéke van egy csoport, osztály vagy „elit" sokoldalú vizsgálatának. Stone könyve erre példa, munkája hiányai ellenére igen jelentős alkotás. De az úgynevezett arisztokráciának, mint egy társadalmi csoportnak a vizsgálata egy válság állapotában célravezető-e ahhoz, vagy a legjobb út-e ahhoz, hogy a modern angol történelem központi események új magyarázatát adja — ez kétséges. 1966. 173. (okt.) szám. — R. H. C. DAVIS: A normán hódítás (279 — 286. 1.) egy történelmi helyzetet elemez, ennek legérdekesebb kérdését a tökéletes kivitelezésben látja. Ha nem lenne történelmi tény, hogy egyetlen nagy küzdelem — az 1066. okt. 14-i hastingsi csata — eredményeképpen Angliában minden megváltozott és megváltozhatott, szinte felülmúlná az emberi képzelőerőt. 1066 után Anglia új királyt és új arisztokráciát kapott, lényegében új vallást, új művészetet, új építészeti stílust és új nyelvet. A XII. század végére csaknem valamennyi angolszász katedrálist és templomot lerombolták és normán stílusban újjáépítették. Mindent igyekeztek eltörölni anyagi, intézményes vagy nyelvi vonatkozásban, ami az angolokat a dicsőséges múltra emlékeztethette. A szerző feletet keres a normán hódítás e teljességére. Magyarázatot vagy választ ad bizonyos mértékig erre az európai helyzet, a nyugat-európai gazdasági fellendülés a XI. sz. utolsó harma-