Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIB.ATSZEMLE 349 az alacsonyabb szintű szakszervezeti veze­tők tevékenységét bénítaná, s korlátozná, hogy a munkások valóban részesedjenek a technikai forradalom eredményeiből. Ilyen értelemben foglalt állást Nagybritannia Kommunista Pártja is. A munkáspárti kormány szemléletében a szerző ehelyütt is a hagyományos „mondista" „co-part­nership" felfogást látja érvényesülni. — ERNST WANGERMANN: Rosa Luxemburg (275 — 278. 1.) Nettl kétkötetes Luxem­burg-könyvének megjelenésével kapcso­latban fűz gondolati reflexiókat a kor történetéhez. Elfogadja Nettl megállapí­tását, hogy a III. Internacionálé gyökerei a II. Internacionáléig nyúlnak vissza, majd aláhúzza, hogy a II. Internacionálé „szörnyű összeomlása" 1914-ben, majd a német forradalom 1918. évi kudarca „hatalmas emóciókat váltott ki", amelyek hosszú időszakra megakadályozták a szo­cialista mozgalom eredményeinek ós hibái­nak „racionális értékelését". Wangermann első helyen foglalkozik Luxemburgnak a revizionistákkal, Bernsteinnel folytatott vitájával. Ehelyütt megállapítja, hogy e vitát ugyancsak átfűtötték emóciók, Bern­stein kérdésfelvetéseit annakidején a marx­ista baloldal nem vizsgálta eléggé higgad­tan ós elemzően, miközben a forradalmi elveket ós gyakorlatot védelmezte. A szak­szervezeti kérdésben Wangermann szerint Luxemburg ugyancsak „szektás" volt, mikor a szakszervezeti harcban csak szi­szifuszi erőfeszítéseket látott. Wangermann nyitott kérdésnek tekinti, miként erősöd­hetett meg az opportunizmus a II. Inter­nacionálé pártjaiban, s e vonatkozásban az extraprofit szerepében csak egy okot lát. Méltatja Luxemburg tömegharc — tömeg­sztrájk elképzeléseit, majd ismét csak kérdésként veti fel, vajon a spartakisták önálló párttá alakulása 1914—1915-ben nem segíthette volna-e győzelemre 1918— 1919-ben a német forradalom ügyét. Vége­zetül az Ebért — Scheidemann-féle szociál­demokrata vezetők bűneit megjelölve Wan­germann igazat ad Nettlnek, milyen kép­telenség volt egy bizonyos korszakban Luxemburg vélt vagy tényleges tévedései­ből rendszert alkotni, azt „luxemburgiz­musnak" elnevezni, s ezzel egyúttal az orosz és a német kommunistákat egymás­tól elválasztani. 1966. nov. szám. — JAMES KLUGMANN szerkesztői megjegyzéseiben (321 — 325. 1.) kitér a H. G. Wells életútjáról megjelent munkákra. Klugmann hangsúlyozza, hogy Wells minden tévedése ellenére munkáiból nemzedékek merítettek erőt, hiszen Wells minden pesszimizmusa ellenére bízott az emberi társadalom megreformálásában, humanista, köztársasági és lázadó intellek­tus volt. — KAY BEAUCHAMP: A faji gyű­lölet gyökerei (326 — 333. 1.) történeti és földrajzi áttekintésben vizsgálja a kér­dést, gazdag irodalomra támaszkodva vázolja fel a rabszolgakereskedelem s a rabszolgaság ideológiai tükröződésének történetét, az antiszemitizmus modern­kori jelentkezését ós a jelenlegi afrikai problémákat. — J. PAST AND PRESENT. 1966. 33. (ápr.) sz. — M. MALOWIST a nyugat-szudáni középkori társadalmi és gazdasági stabili­tás okát keresi tanulmányában és veti össze a kelet-európai jelenségekkel (3—15. 1.). Általában az afrikai társadalmi és gaz­dasági struktúra a XII. századig nem vál­tozott lényegesen. A nyugat-szudáni álla­mok a késő középkorban, a XIV. és XV. században olyan fejlődési színvonalat ér­tek el, amelyet meghaladni már a XVI. század végéig sem voltak képesek. A kelet­európai államok többsége a XI. és XII. század folyamán érte el a gazdasági fejlő­désnek azt a szintjót, amelyet a nyugat­szudáni államok két évszázaddal utóbb. A szerző kérdésfeltevése ez: miért nem fej­lődött tovább a szudáni társadalmi és gazdasági struktúra és miért mehetett végbe a XIII. ós XIV. századi kelet-euró­pai államokban olyan mélyreható válto­zás. — L. STONE: Társadalmi mobilitás Angiidban, 1500—1700 (16 — 55. 1.) fel­vázolja a hagyományos nyugat-európai társadalom felépítésének i modelljét fejlő­désének előrehaladott állapotá'ban. Ez a modell bármely európai társadalomra al­kalmazható a XVI. századtól a XVII. századig. Adatokat sorakoztat fel annak bizonyítására, hogy 1540 ós 1640 között Angliában a társadalom földrengésszerű megrázkódtatásokon, változásokon esett át, keresi ennek okát és megkísérli a poli­tikai ós vallási következményeket meg­állapítani. A tanulmány az országos jelleg­zetességet emeli ki, s feltehetően számos fontos és változatos helyi jelenségre nem tér ki. — A. EVERITT: Társadalmi mobilitás a kora-újkori Angliában (56 — 73. 1.) szerint közhely ma már, hogy 1560 és 1700 között Angliában nagy társadalmi átalakulás ment végbe. Ennek természete és időtartama azonban területenként (megyénként, vá­rosonként) és osztályonként változott:. E területi és társadalmi osztályok szerinti átalakulás néhány sémáját vázolja fel a szerző, különös nyomatékkal a különbsé­gekre. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az angliai XVII. századi társadalmi változá­sok fokát és hirtelenségét nem szabad eltúlozni. A Tudorok és Stuartok idejében ez a társadalmi metamorfózis általában két-három nemzedék alatt következett be,

Next

/
Thumbnails
Contents