Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

F0LY ŐIR AT3ZEMLE 343 „A paraszti gazdálkodás szervezete" c. könyve és németül megjelent „A nemkapitalista gazdasági rendszerek elméletének kérdéséhez" c. cikke alapján ismerteti a narodnyik közgazdász elméletét, s megállapítja, hogy az 1861 —1928 közti orosz agrárfejlődés ugyanolyan kérdéseket vetett fel, mint ma az elmaradotfr országok fejlődése: hogyan lehet a paraszti gazdaságot kiemelni az állandó nyomorból, modernizálni, s ugyanakkor az egész nemzetgazdaságot fejleszteni. Csajanov a bérmunkásokat nem foglalkoztató paraszti gazdaságra építette elméletét, a munka és a fogyasztás egyensúlyában látta lényegét. Statikus elmélete hat gazdasági rendszert különböztet meg: a kapitalizmust, a rabszolgatartó rendszert, a kommunizmust, a családi gazdaságot (ezen belül megkülönböztet naturális gazdálkodást és árutermelést), az orosz jobbágytartót és a nyugat-európai feudális gazdálkodást, az utóbbi kettőben a földesúri árutermelés ráépül a naturális gazdaságra, úgyhogy voltaképpen ez is csak a családi gazdaság két alfaja. — ANNIE KRIEGEL: A Francia Kommunista Párt és a hatalom kérdése, 1920—1939 (1245 — 1258. 1.) a pártnak a kormányban való részvételre vonatkozó politikáját elemzi, szerinte 1934—36 folyamán a párt a kormányzó többséghez tartozott, de nem vállalt részvételt a kormányban, mert valamiféle kettőshatalmat akart létrehozni. A párt tehát az egész korszakon keresztül elkülönítette magát a többi párttól, mint egy teljesen új rend előhírnöke, de felvetette már ekkor a kormányban való közvetlen részvétel lehetőségót. — JEAN-MARIE MAYEUR: Vallás és politika: Az inventarizálással szemben kifejtett ellenállás földrajza, 1906 februármárcius (1259 — 1272. 1.) először azt vetíti térképre, hol nem volt ellenállás az állam és az egyház szétválasztását kimondó törvény után az egyházi vagyon összeírásával szemben, hol voltak elszórt incidensek, és hol voltak komoly összeütközések. Ezt összeveti a szétválasztással kapcsolatos népszavazás térképre vetített eredményeivel. Megállapítja, hogy komoly ellenállás csak ott volt (a Vendée, a Massif Centraltól délre és keletre eső terület s néhány kisebb vidék), ahol a még élő katolicizmus és az ellenforradalmi hagyományú jobboldaliság egyszerre volt megtalálható. — A tárgy szerint csoportosított ismertetések a történeti demográfia tárgykörébe vágó munkákról számolnak be (1332—1337. 1.), a középkori mentalitás egyes kérdéseiről (1341 —1343. 1.), folytatódik a Latin-Amerikával foglalkozó kiadványok és folyóiratok ismertetése (1344 — 1401.1.), amely az 1966. évi 1. számban indult meg, végül a XIX. századi német történelemre vonatkozólag 1945 óta megjelent német munkákat tekintik át (1402 — 1409. 1.). — N. REVUE D'HISTOIRE DE LA DEUXIÈME GUERRE MONDIALE 1966. 61. (jan.) szám. — F. és R. BEDARIDA A francia katolikusok eszmei ellenállásának megszervezéséről, földalatti folyóiratuk, a „Témoignage chrétien" keletkezéséről ír (3—33.1.). A leginkább papok, pontosabban jezsuiták által kezdeményezett ós szerkesztett első tiltakozó röpiratok iriég egymástól elszigetelve bukkantak csak fel, a későbbiek során, 1941 végére sikerül azonban a munkát összehangolni, s ezzel a földalatti keresztény antifasiszta sajtót megteremteni. Végeredményképpen létrejött egy újabb ellenálló hálózat, s ez igen jelentős szerepet játszott az antiszemitizmus és antikommunizmus elleni ideológiai harcban. — A, CALMETTE: A Jedburgh-csoportok a franciaországi csatában (35 — 48. 1.). Az angolszász hadvezetés a londoni szabad francia vezetőkkel egyetértésben speciálisan kiképzett háromtagú — egy angol vagy amerikai és egy francia tisztből, ill. egy rádiós-műszakialtisztből álló—egységeket (Jedburghcsoportok) dobott át Franciaországba az ellenállás támogatására a partraszállás és az azt követő hadműveletek idején. Feladatuk igen sokrétű volt, kiterjedt a szövetségesek és az egyes maqui-osztagok közötti kapcsolat megteremtésére, az utánpótlás megszervezésére, az ellenállók akcióinak egybehangolására, kiképzésük javítására, sőt esetleg vezetésükre is. A bevetésre került 87ályen alakulat fontos szerepet játszott a hátországi német csapatmozdulatok megbénításában, főleg Bretagne ós Közép-Franciaország vidékein. — R. JOSSE: Az Uriage-i káderiskola 1911— 1942 (49 — 74. 1.). Az 1940-es vereség okát sok francia a vezetők képzetlenségével magyarázta. így kapott engedélyt P. Dunoyer de Segonzac kapitány Vichytől az Uriage-i intézmény létrehozására. Iskolájának oktatói — eleinte katonatisztek, később egyre több értelmiségi — három hetes kurzusokban több ezer emberrel foglalkoztak, s mivel céljuk többek között mindenféle politikai és ideológiai áramlat megismertetése volt, a képzés mindvégig meglepően szabad szellemű maradt. A hivatalos körök ezért növekvő ellenszenvvel kísérték az iskola működését, s a német megszálláskor fel is számolták: tanárai és hallgatói nagy többségükben az ellenállók között kamatoztatták itt szerzett tudásukat. — F. LECLERE a „Zéro France" nevű hírszerző hálózat összetételét vizsgálja (75 — 86.1.). Ez a kis csoport 8 —10 észak-franciaországi département-ban tevékenykedett. A szerző megszervezésének kérdéseivel foglalkozik;