Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIB.ATSZEMLE 341 sére, Dommanget, Soboul, Mathiez, Dautry, Walter, Lefèbvre, S. Bernstein, Legi and, Mazauric munkásságára is, ezekből kiváltképpen Dommanget, Lefèbvre és Mazauric alkotását emelvén ki. Dalin hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére sem sikerült még minden „titkot" felderíteni. — Z. VASZILJEVOVA: A japán nacionalizmus és a második világháború (102—119. 1.). A cseh orientalista három évi tókiói tanulmányút után teszi szóvá tapasztalatait, hívja fel a figyelmet a japán nacionalizmus, gyarmatosító szellem továbbélésére, illetőleg újraéledésére. Bővebben foglalkozik Fusao Hayashi írásaival, amelyek tekintélyes folyóiratokban láttak napvilágot, s aki az „amerikai—orosz imperializmussal" szemben csak mintegy véletlen balesetet lát a japán imperializmus vereségében, azt csak ideiglenesnek tekintve. Hayashi egyúttal tagadja a fasiszta tüneteket a régi Japánban. Vasziljevova a tétellel szemben nem elégszik meg, hogy hagyományos módon hangsúlyozza Japán fasiszta jellegét, hanem hozzáfűzi: a japán fasizmusnak a némettől és olasztól eltérő sajátossága volt, hogy lassan alakult ki, a monarchia és a hadsereg körül, míg Japánban a munkásmozgalom ós a polgári demokrácia is gyengébb volt, mint Európában. A szerző szerint, ha Japán nem is lett oly mértékben fasiszta, mint európai fegyvertársai, a fasiszta és reakciós múlttal sem történt oly radikális leszámolás, mint Európában. — A > történeti krónikarovatban JEAN DAUTRY írt cikket: A „spartakisták" Gilbert Badiánál (133 — 136. 1.). A Párizsban 1966-ban megjelent munkát ismerteti, az 1918—1919. évi eseményekre irányítva a figyelmet, miközben hangsúlyozza, hogy a többségükben fiatal spartakistákat R. Luxemburg óvta az elhamarkodott lépésektől, s végül is az ő sugalmazása ellenére a felkelés a kormány és a reakció provokációjára robbant ki. 1966. okt. szám. — JEAN CHESNOUX: Hol tart az ázsiai termelési mód vitája (33 — 47.1.) megállapítja, hogy a Penséeban megkezdett viták után 1964—65-ben a Szovjetunióban a különféle tudományos intézményekben is kibontakoztak e tárgykörben a viták — ezekről számol be. A véleményeltérések nagyok, sokan indokolatlannak tartják, hogy a klasszikus rabszolgatartó társadalmi formáció mellett ugyanilyen elterjedtnek tételezzék fel az ázsiai termelési mód rendszerét. E vita egyaránt átfogta a Távol- és Közel-Kelet, Afrika és Amerika történetét. Chesnoux beszámolójában kitekintést nyújtott a kérdés újabb francia történeti irodalmára, külön kitérve a kultúrtörténeti vonatkozásokra. Chesnoux a lengyel I. Sachs tanulmányából idézi azt a sémát, amely a falu— város, s így a kereskedelem elemzése alapján megkülönbözteti a kialakult feudális társadalom viszonyait az ázsiai típusútól. — HÉLÈNE ANTONIADIS-BIBICOU: Bizánc és az ázsiai termelési mód (47 — 73. 1.) a földrajzi, technikai, jogi és gazdasági kritériumok alapján teszi vizsgálat tárgyává Bizánc történetét. Rendkívül kiterjedt klasszikus és újabb irodalom áttekintése alapján szűri le következtetéseit: Bizánc esetében nem teljesen tiszta, hanem sokszínűen árnyalt jelenséggel kell számolni, amelynél azért, főként a teimelési viszonyoknál, hierarchiánál, agrárviszonyoknál az ázsiai termelési mód jellemvonásai lelhetők fel. — J. LE MOUVEMENT SOCIAL 196ör-júJ.szept. szám. — M. GALLO: A hadiüzemi munkások magatartásának néhány kérdéséhez 1914 — 1918-ban (3 — 35.1.) megállapítja, hogy 1,5 millió munkás tartozik a fenti kategóriába, köztük szak- és betanított munkások, törzsökösök és vidéki ől felkerültek, nők és férfiak, Északról menekültek és külföldiek. Gallo főként a rendőrségi jelentésekre támaszkodva írta meg tanulmányát, de kiegészítette ezt sajtó- és röpcédulaanyaggal is. A felmérésnél nagyrészt a helyi forrásokat használta fel, s a munkások hangulatának felmérésére törekedett, nem pedig politikai tevékenységük megrajzolására, akcióik bemutatására. Azt az objektív helyzetet kívánta megvilágítani, amelynek talaján maga a munkásmozgalom kibontakozhatott. Idéz azokból a rendőrségi- megyei-üzemi szintű jelentésekből, feljegyzésekből, amelyek általában foglalkoznak a munkások hangulatával, olyanokból, amelyek egy-egy „felforgató" behívását mérlegelik — míg a másik oldalon munkásforrásként ugyancsak gazdagon idéz munkáslevelekből. Az anyagban külön érdekes színfoltot képeznek a korabeli munkásröpcédulák, amelyek sokszor ironizálva tükrözték a kor hangulatát. A helyi röpcédulákon túl a felügyelői jelentések még a különféle feliratokról is megemlékeztek — amelyekben Joffre-t gyilkosnak nevezték, s Joffre-ral szemben követelték „a békét, minden áron". Külön pioblémakört képezett a nők alkalmazása, amely helyenként valóságos nőgyülöletet váltott ki — hiszen leszorították a béreket, s férfiak helyébe lehetett őket állítani. A szakszervezetek leghaicosabb, leginkább háboiúellenes vezetői voltak azok, akik e téren is átfogó programot tudtak adni. — JEAN CHESNEAUX: Társadalomkritika és anarchista gondolatok Jules Verne-nél (35 — 65. 1.) rövid historiográfiai vázlatot ad e kérdési ől, majd Verne regényeiből gazdagon idézve