Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 299

FOLYÓIB.ATSZEMLE 311 lálkózás céljára szolgáló haladottabb elkészítési módját, a kenyérkészítést — pest, pemet, tészta és kovász szavaink tanúsága szerint — csak később sajátították el, s nem is a szlovákoktól, hanem a bolgároktól. Úgyszintén a bolgárok közvetítették a magyarság felé a magasabb életformát jelentő palota, terem, pitvar, eszterhéj, udvar, pad, nadrág, szoknya, palást szavakat. Az étkezési idők elnevezései a magyarban (ebéd, uzsonna, vacsora) szintén bolgár eredetűek. A paraszti életformára való áttérés olyan nevezetes mozzanatai, mint a sertés- és baromfitenyésztés jövevényszavaink tanúsága szerint ismét a szlovák dunántúli szlovén környezet hatására ment végbe. Mindezen változások eredményeképpen a magyarság zöme kb. a XI. század közepéig, vagyis 150 év leforgása alatt nomádosan élő népből közóp-európaias módszerekkel gazdálkodó földművesnéppó alakult át. Ezt az egész fejlődést a gazdasági kényszer mozgatta. Sok család a vándorlás folyamán elszenvedett veszteségek következtében erősen megfogyatkozott állatállománnyal érkezett a Kárpát-medencébe, úgyhogy kénytelen volt a Felső-Tisza mentén szlovákoknak már a római kultúra hatását mutató gazdálkodását mintául véve gyors ütemben áttérni a földművelésre. — Mi-KESI SÁNDOR: A Jordánszky-kódex és a Nagyvátyi Glosszák keletkezési helyéhez c. kisebb közleményben a Jordánszky-kódex bibliafordításában szereplő csepely szó (= fekete vagy' vörös agyagos föld) szűkkörű baranyai előfordulása alapján megerősíti Volf György nézetét a kódex délnyugat-magyarországi, Dráva-melléki keletkezését illetően. A Nagyvátyi Imre bibliájában szereplő melle-kanala kifejezés — amelyet a szerző anatómiailag ós terminológiailag is tisztáz — szintén erre a vidékre, a Mecsektől délre eső területre mutat. — SZABÓ T. ATTILA: Két kalotaszegi osztozólevél a XVI. századból címen Kemény Jánosné ós mostohafiai, valamint .a Kemény-fiak osztozólevelét közli az 1562., ill. 1566. esztendőből. — B. MAGYAR NYELVŐR XC. évf. (1966) 4. sz. — SZABÓ T. ATTILA: Mezei_ hadak c. szómagyarázatában korrigálja az Értelmező Szótárt. Mezei hadakon nem egyszerűen a falvakban szolgáló katonaságot kell érteni, hanem a háborús veszély esetén hadba szólított, többségében kisnemesekből álló s nagy kiterjedésű teres helyeken, mezőkön gyülekező csapatokat. Meg kell különböztetnünk őket az állandó, zsoldért szolgáló és valóban várakban és kerített városokban szolgáló „reguláris" katonaságtól. A cikk közli a szókapcsolatnak a politikai és a tanügyi életben kialakult, művelődéstörténeti szempontból figyelemreméltó jelentésváltozásait is, és két érdekes példával felhívja a figyelmet a közoktatás fejlődésének nyelvi tükrözésére. XCI. évf. (1967) 1. sz. — PURTTCZKI BÉLA: A Budapest helynév története C. szómagyarázatában megállapítja, hogy a közhittel, ellentétben a névösszetétel nem Széchenyitől ered, hanem sokkal régebbi keletű. Elsőízben — háromszor is — Szerémi György emlékiratszerű krónikájában fordul elő a XVI. század első felében. Majd két és félszázadra eltűnik az írott forrásokból, s csak a XVIII. század végétől lehet ismét újságokban, röpiratokban, versekben (Garay, Czuczor), könyv- és folyóiratcímekben (Budapesti Rajzolatok 1839, Budapesti Szemle 1840, Budapesti Divatlap 1842, Budapesti Híradó 1844) nyomon követni, attól kezdve már napjainkig. A cikk számbaveszi a főváros keletkezésére vonatkozó hivatalos adatokat is. Hivatalos szövegben az 1848. évi III. és IV. tc.-ben tűnik fel először a Budapest városnév. A belügyminiszter 1849. június 24-én rendelte el a Buda és Pest testvérvárosok egyesítését. Ezt azonban különböző szakaszokban már csak az önkényuralom valósíthatta meg 1849 — 50-ben. Az 1867-es kiegyezéssel az egyesítés érvényét vesztette, de 1872. november 4-én a képviselőház elé terjesztették és megszavazták a „Buda-Pest fővárosi törvényhatóság alakításáról és rendezéséről" szóló törvényjavaslatot. 1892-ben, Ferenc József megkoronázásának 25. évfordulóján Budapest (már ebben az összevont alakban) székesfőváros lett. Székesfőváros jellegét 1949-ben egy polgármesteri rendelet szüntette meg. Azóta városunk elnevezése: „Budapest főváros". A cikk ezután foglalkozik Nagy-Budapest kialakulásának félévszázados folyamatával, amely csak a felszabadulás után fejeződött be. Fővárosunk neve tehát hosszú múltra tekint vissza. Sokan pártfogolták, de akadtak ellenzői is, így pl. Herczeg Ferenc, aki az 1930-as évek végén a Pest szláv eredetére való utalással nacionalista okokból a Buda vagy Budavár elnevezést ajánlotta. Szerencsére hivatalosan nem is foglalkoztak ezzel a javaslattal, s így megmaradt a helyrajzi tényeknek és a történeti hagyományoknak egyaránt megfelelő Budapest név. XCI. évf. 2. sz. — LÖRINCZE LAJOS Kodály Zoltánról, a magyar nyelv-művelés és szép magyar kiejtés nagy apostoláról ír nekrológot. XCI. évf. 3. sz. — ERDŐDI JÓZSEF: Finnugor rokonaink nyelvi műveltsége címen irodalmi emlékek és saját tanulmány-