Századok – 1968

Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3

A NÉMETALFÖLDI ÉS AZ ANGOL POSZTÓ FAJTÁINAK ELTERJEDÉSE li A nagyvárosi, kisvárosi és falusi posztóipar összefüggéseinek ismeretében a „draperie rurale" Pirerme-féle terminológiája helyett pontosabbnak látszik a „vidéki posztóipar" kifejezés, amely az iparos kisvárosok, pl. a nyugatflandriai, gótikus építészetével is kitűnő Poperinge (Poperinghe) esetét jobban fedi. Fontos kérdés, hogy az új posztóipar gócai mikor is tűnnek fel önálló név alatt külföldön. Ez mutatja ugyanis valamely posztómárka kialakulását. Poperinge a XIII. században bekerült a Londoni Hansába. XIV. századi önálló szerepe már kétségtelen, erre utal igen kiterjedt német kereskedelmi kapcsolata. Ezt annyiban kell itt idéznünk, hogy jól láthassuk a városka olcsó tömegárura való specializálódását. Egyetlen lübecki cég 1340 és 1349 közötti ügyleteiben 33 eset mutatható ki, amikor összesen 853 vég poperingei posztót vásároltak — hogy nagyban adják tovább. Az újabb flandriai posztóipar gyártmányai Cseho'rszágban aránylag korán jelentek meg, de nem lehetett nagyszámú helység, amelynek termékei idáig utat törtek. A poperingei posztó Prágában már 1296-ban szerepel, Pernaban pedig 1325-ben. Egy 1330 előtti prágai árurangsorban a poperingei (panni de Popring) a legolcsóbb — a könnyű 1 tournaii posztóval egy szinten álló — posztófajta. Nyilván ez is tette versenyképessé. A poperingei posztó megtalálható volt Boroszló posztópiacán (1327, 1400).1

9 ! Csaknem egyidejű ennek a posztófajtának magyarországi felbukkanása, a régebbi irodalom azonban a névből nem lokalizálta a gyártási helyet, előfordult levezetése a bíborszövet francia megfelelőjéből (pourpre). Már 1286-ban említenek Esztergomban poperingei posztót (de popri), amit a szepesi prépost javadalmaként kötnek ki, midőn a káptalannal egyeztetik. Ezt a posztófajtát ugyanis nem olvashatjuk yperninek, ahogyan Zolnay László értelmezi. 1339-ben újra előjön a poperingei posztó (de panno popreng). A bíborszövettől való elkülönítést teljesen biztonságossá az 1343. évi — nehezen olvasható — bihari vámtarifa teszi, amelyben mindkettőről szó esik: a bíborposztó a duló posztófajtát: kaumer. Az Ofner Stadtrechtben a közepes értékű posztók között fordul elő (424. pont: Kawmar). Das Ofner Stadtrecht. (Herausgegeben von Karl Mollay) 197, 222. 1. Értelmezése: Kammertuch, ami nem felel meg a jogkönyvben szokásos helynévi megjelölésnek. Az sem állapítható meg pontosan, a posztónevek kettős megjelölési rendszere miatt, hogy a Kawmar egyszerűen helynév-e vagy abból képzett melléknévi alak. Az első esetben talán Kolmarra gondolhatnánk, a második esetnek megfelelő helynevet (Kaum) nem ismerünk a posztógyártó helyek között. Az 1436. évi harmincad jegyzékben (Chawmer) végenkint 1 aranyforint és 1 garas járt utána. A XV. század derekán elég gyakran bevitték Pozsonyba. Az irodalomban a pozsonyi harmincadkönyv alakváltozatai (kaumer, kawmer) alapján elég határozottan felmerült a cambray-i értelmezés, olykor mégis couvin-i értelmezést is lehetőnek tartva. A harmincadon 1 vég után 1 aranyforintot szedtek. Kováts Ferenc: Nyugatmagyarország áruforgalma 52, 99, 102, 104, 168, 172—173, 211.1. Cambray azonban nyelvileg nehezen felel meg az ismert posztónévalakoknak. Mellette csak az szól, hogy ez régi posztógyártó központ, amely a XIII. században a Londoni Hansa tagja, a jegyzékben: Cambrais. Ebbe a szervezetbe számolják olykor rajta kívül Escouvins helységet is. Gustave Fagniez: Documents I., 190. sz.; P. J. Bloh: Geschichte der Niederlande. I. 435. 1. Ismét nehézséget okoz, éspedig tartalmilag az, hogy a középkor későbbi szakaszában, amikor Magyarországon posztónk felmerül, a cambray-i posztó olcsó tömegáru volt, zöldszínű változatát az alacsonyabb rendi állású nők hordták. Fritz Bőrig: Mittelalterliche Weltwirschaft. Blüte und Ende einer Weltwirtschaftsperiode (1933), 358. 1. így a magyarországi vámtételekkel kevéssé egyeztethető. 19 P. J. Blok: Geschichte der Niederlande. I. 435. 1.; Fritz Bőrig: Mittelalterliche Weltwirtschaft. Blüte und Ende einer Weltwirtschaftsperiode, 358. 1.; W. Diugoborski—J. Gierowski—К. Maleczyúski: i. m. 100, 119. 1.; F. Graus: i. m. 99, 102—103. 1.; Reg. dipl. nec non epist. Boh. et Мог. IV. (J. Emier), 1760. sz.