Századok – 1968
Történeti irodalom - Huszár György: A magyar fogászat története (Ism. Komjáthy Miklós) 290
290 TÖRTÉNETI IRODALOM cseh reminiszcenciái is. A német-centralista program, csupán a belső viszonyokat tekintve, már 1917 tavaszán kudarcnak néz elébe. Időközben a külső ós belső körülményeket mérlegelve az uralkodó ós a közös külügyminiszter célszerűtlennek minősíti a német centralista elveken alapuló oktrojprogramot. A februári forradalom után felerősödő ós új színt kapó különbóke-törekvésekhez nagyobb belső támogatásra volt szükség, és ezt a kormányzati bázis kiszélesítésével kívánták megteremteni. Az uralkodó és a közös külügyminiszter új irányvonala 1917 április közepén kormányválságot eredményez. Nemcsak a német miniszterek ós a lengyel politikusok emelnek szót ellene, hanem a miniszterelnök is, aki tiltakozása jeléül benyújtja lemondását. A felmentési kórelem azonban nem egyszerű vétó: a német centralizmust valló politikai program csődjének beismerése is. A sors furcsa iróniája, hogy erre a beismerésre az a politikus kényszerül, aki saját föderalista elveit a centralizmus megváltó erejében reménykedve adta fel. A politikai csődnek ez a szokatlan módon előállott formája nem lehetett mentes a belső emberi konfliktusoktól. A kritikus időszak a Monarchia régivágású politikusai számára pedig csak most fog igazán elkezdődni. Lemondását az uralkodó nem fogadja el, hanem a Reichsrat összehívásával inaugurált új politikai irányvonal vezetésével bízza meg. Egy olyan irányvonaléval, amelynek eredményességét tapasztalatai alapján kétlette, az uralkodói kívánságot mégis vonakodás nélkül teljesítette. Az 1917. május 30-án összeült Reichsrat már az első ülésével azokat igazolta, akik ennek kapcsán a teljes belső esőd kiderülósétől tartottak. Itt nemcsak az mutatkozott meg, hogy a Monarchia nemzeteinek többsége elégedetlen az adott berendezkedéssel (a csehek és a délszlávok a dualizmus megszüntetését sürgették), hanem az is, hogy a megoldást végeredményben a Monarchia kereteinek felbontásával keresik. Még az eddig legbiztosabb támasznak tartott lengyelek is a független Lengyelország mellett álltak ki. Természetes, hogy ilyen körülmények között a kormány még a költségvetés megszavazásához szükséges parlamenti többség kialakulására sem számíthatott. A koncentrációs, az összes nemzet képviselőit magába foglaló kormánynak sem lehetett semmilyen esélye. Clam-Martinic június 22-én másodszor is benyújtja lemondását, amelyet az uralkodó most már elfogad. A helyzetet más politikusok igénybevételével próbálja azután stabilizálni, a szükségszerű történelmi tendenciák megállapítása azonban senkinek sem sikerülhetett. A folyamat beteljesülését Clam-Martinic montenegrói katonai kormányzói minőségében készített ellentmondásos beadványai sem tartóztathatták fel. Az olvasó számára mindez Felix Höglinger szép munkájából kerekedik így ki, még akkor is, ha a szerző tartózkodást tanúsít a kritikus szituációk bemutatásában és a nyilvánvaló következtetések levonásában. Ebben szemmelláthatólag bizonyos érzelmi momentumok gátolják, de szerepet kapnak benne a biográfia-műfaj hagyományos korlátai is. A rendkívül fontos gazdasági-társadalomtörténeti vonatkozások csak dekorációként szerepelnek ós az olvasó az életrajzot még a miniszterelnökség idején sem találja a politikai történetbe teljesen beágyazottnak. A munka ugyanakkor a Hugo Hantsch professzor körül kialakult életrajzi iskola számos erényét csillogtatja, és a dualizmus történetének magyar kutatója csak örülni tud, hogy a szilárd forrásanyagra alapozott és szépen megírt könyvvel megismerkedhetett. DIÓSZEGI ISTVÁN HUSZÁR GYÖRGY: A MAGYAR FOGÁSZAT TÖRTÉNETE (Budapest, az Országos Orvostörténeti Könyvtár Kiadványa. 1965. 266 I.) Huszár György munkája a szó legszakszerűbb értelmében talán nem történelem, de annál gazdagabb tárháza a magyar fogászat múltját megvilágító, érdekes részleteknek és adatoknak. Szerzőnk nem céhbeli történetíró, de tisztában van a fogászat fejlődósének társadalmi feltóteleivel, s igyekszik is felfejteni a szálakat, amelyek ezt a mesterségként indult ágát az orvostudománynak századok során egyre szorosabban fűzték a szolgálatát igénylő s azt szakadatlanul tökéletesítő társadalom életéhez. Huszár olvasmányos könyvének lapjain az emberi élet olyan vonatkozásaira vetődik világosság, amely vonatkozások ismerete nélkül, bizony, hiányos a kép, amelyet a társadalom életének utolsó három évszázadáról festhetünk magunknak. Amit Huszár műve e három évszázad előtti
