Századok – 1968

Történeti irodalom - Zvorikin; A. A.—Oszmova; N. I.—Csernisev; V.I. — Suhargyin; Sz. V.: A technika története (Ism. Makkai László) 270

270 TÖRTÉNETI IRODALOM a legfontosabb politikai, katonai események megismerése során szinte érzi a tragikus napok sajátos légkör.^. A szerző ajánlja új művét mindazoknak, akik ezeket a napokat átélték és azoknak, akik — szerencséjükre — még nem éltek. Mi ezt azzal egészíthetnénk ki, hogy hasznos olvasmányként ajánljuk a könyvet a második világháború időszakával foglalkozó kutatóknak, történészeknek is. KUN JÓZSEF A. A. ZVORIKIN-N. I. OSZMOVA-V. I. CSERNISEV-SZ. V. SUHARGYIN: A TECHNIKA TÖRTÉNETE (Budapest, Kossuth Kiadó. 1964. 548 1.) Az 1962-ben megjelent orosznyelvű eredeti szöveg előszava abban látja e könyv világviszonylatban is nagy jelentőségét, hogy „eddig még nem írtak olyan munkát, amely bemutatta volna a technika valamennyi fő ágának fejlődését, megvilágította volna történetüket a legrégibb időktől napjainkig". A terjedelmi korlátokból következően a szerzők csupán a fejlődés fő vonulatait mutathatják be, de így is alapot teremtenek egy nagyobb, egyetemes technika-történeti mű megírásához, mely a szovjet történettudomány tervei között szerepel. Mindehhez hozzátehetjük, hogy ez az első szintézis, mely a történelmi materializmus szemléletét következetesen alkalmazza a technika fejlődésének egész történetére. i A könyv mondanivalóját meghatározza a szerzőknek a technika mibenlétéről ós a technikatörténet tárgyáról alkotott felfogása. A technikát szerintük a társadalmi termelés rendszerében fejlődő munkaeszközök alkotják. A tapasztalatilag vagy tudományosan megismert természeti törvények adják meg a technika fejlődésének potenciális lehetőségeit, míg a fejlődós irányát, terjedelmét, ütemét a termelési módban adott társadalmi feltételek határozzák meg. Ennek megfelelően „a technika története az a tudomány, amely bemutatja a munkaeszközök fejlődésót a társadalmi termelés rendszerében mind a munka formáival és eljárásaival, mind pedig — különösen — a munka objektumával (tárgyával) kapcsolatban. A természettudomány oldaláról nézve a technika története megmutatja, hogyan válik úrrá az ember egyre teljesebben és mélyebben a természet törvényei felett, biztosítva a természet anyagának és energiájának egyre jobb ós mind sokoldalúbb felhasználását és alkalmazását. A társadalomtörténet szempontjából viszont felfedi a technika fejlődósének társadalmi mozgatóerőit és feltételeit, s bemutatja a technika egyes fejlesztőinek szerepét." Ezek szerint a technikát a termelési viszonyokból fakadó törekvések fejlesztik, azaz a feltalálók a társadalmi szükségletnek tesznek eleget. Ebből a felfogásból következik, hogy a könyv periodizációja a társadalmi formációknak felel meg, azaz a szerzők nem technikai, hanem gazdaságtörténeti elvek alapján különböztetik meg a technikatörténet egyes korszakait. Két fő korszakra osztják a technika történetét, a kapitalizmus előtti s a kapitalizmus utáni szakaszra, az elsőben a szerszám, a másodikban a gép uralkodik. Az ősközösség technikáját az egyszerű munkaeszközök, a rabseolgatartó termelési módét a „bonyolultabb munkaeszközök", a feudalizmusét „az ember hajtotta bonyolult munkaeszközök", az átmeneti kornak tekintett manufaktúra korszakát pedig a gépi technika feltételeinek kialakulása jellemzi. Noha az „egyszerű" és a „bonyolult" kifejezések nélkülözik a pontosságot és semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy az ősközösség és a rabszolgatartó társadalom technikájának lényegét megvilágítsák, tévedésre mégsem adnak okot, s a technikai fejlődés leírása ezekre a korokra vonatkozólag minden fontos mozzanatot tartalmaz. Nem lehet azonban ezt elmondani a feudalizmusról és a manufaktúra-korszakról, mert ezeknek technikai jellegzetességeit a szerzőknek nem sikerült megragadniok. Ha az európai feudalizmusnak a XV. század végéig terjedő periódusát „az ember hajtotta bonyolult munkaeszközök" korszakának nevezzük, ezzel tulajdonképpen semmit sem mondottunk, mert a megelőző korszak „bonyolult" munkaeszközeit is ember hajtotta, sőt — mint az köztudomású, de itt nem hallunk róla — a feudalizmus korában a jobb fogatolási technika folytán az állati hajtóerő jóval hatékonyabbá vált, mint az ókorban. Gondolhatnánk arra, hogy a szerzők a pedál, a forgattyú és a lendkerék alkalmazására utalnak az „emberhajtotta" kifejezéssel. Ezeket a fontos közlőműveket valóban a középkorban találták fel, de nem esik róluk szó a könyvben, továbbá a XI. századtól kezdve Európa-szerte előforduló őrlő, zúzó, kalló, fűrészelő, fújtató és V