Századok – 1968

Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3

A NÉMETALFÖLDI ÉS AZ ANGOL POSZTÓ FAJTÁINAK ELTERJEDÉSE li rendi viselet gyanánt a német lovagok s ezt annyira nem hiányolhatták, hogy 1389-ben a poroszországi német lovagrend ezt a posztófajtát ki is emelte a Flandria elleni kereskedelmi zárlat hatálya alól. Említik áruját az Ofner Stadtrechtben is (424. pont: von Mechlisch), éspedig értékes áruként: az idegenek belőle éppúgy csak 1 vég alatt adhattak el, akár a skarlát, firenzei, veronai posztóból. 1424-ben ismét olvasunk a mecheleni posztóról (pannum de Mehli), 1426-ban Bártfán esik szó mecheleni szederszínű posztóról (1 ulnam et 1 quartale panni Mechlisch rubei coloris), majd az 1436. évi említett iratban fordul elő végenkint 1 forint és egy garas vámmal (Mechlino). A pozsonyL harmincadkönyvben (machlisch) a vám 1 arany. 1458-ban ilyen anyagból készült (de panno Melhy) tárgy szerepel. 1471-ben több alakban is leírták a végszámra említett mecheleni posztót (panni de mehly, melhy). Még 1510 körül is divott a forgalma, mert a bártfai harmincadtarifában is ott van, mint nagyértékű, bár olcsóbb posztó (panni melchiis), végenkint 1 forint vámmal. A középkori brabanti posztógyártás fontos gócai voltak még Hérenthals, amelynek gazdagságára XV. századi építészete is utal; Lier (Lierre), amelynek beginaháza az egyik legrégibb volt Németalföldön (1200 körűiről eredeztetik); Thienen (Tirlemont), ahol a XIII. század elején ugyancsak működtek beginák. Már pedig ezek a beginák mind kézimunkájukból éltek, javarészt gyapjúszövésből és csipkegyártásból. Thienen a középkorban azután tekintélyes méretű posztóipart fejlesztett ki. Ennek a három kisebb brabanti helységnek együttes tárgyalását az indokolja, hogy mindhárom szerepel az Ofner Stadtrechtben. Hérenthals posztója (95. pont: von . . . Herrentall; 424. pont: Von Herental; 441. pont: Von Hertental) értékes fajtának látszik. Csaknem egyidejűleg Bártfán is emlegetik a számadások (1421: pannum Herintalisch; 1427: ulnam Herntal; 1429: X. ulnas Herntalisch pro veste curiensi). A nyugat-magyarországi forgalomban is a herrentaler, herntaler rangot foglalt el: 1 végje után 1 frt vámot szabott a harmincados. Ez a finom posztó azonban nem futott be Magyarországon különösebben hosszú pályát. Lier posztója az Ofner Stadtrechtben közepes árunak látszik (424. pont: von Lyrischm). Romlott névalakjainál fogva sok problémát okozott Thienen posztója. Értelmezték „cseh" posztóként, de olvasták ,,dünn" német szó gyanánt is. Végre Gáldi László zárta le helyesen a kérdést. Igen értékes márka volt mind rövid, mind hosszú fajtája az Ofner Stadtrecht tanúsága szerint, szilárd második helyen (95. pont: von Thyn, 424. pont: von Dyn, 441. pont: von Tyn). De már korábban szerepel, s importja talán a XIV. századig is visszanyúlt. A városnévnek csak flamand változata került át a magyarországi posztónevek közé, az is németes alakban, ami az áru nyugat—keleti forgalmi útjára vall. De egy 1405. évi adat az északnyugat felőli behozatalt is bizonyossá teszi: Kassa város hatósága és közönsége elismerték, hogy adósak krakkói polgárok társaságának 2410 magyar aranyforinttal. Az igen tekintélyes összegért főleg sziléziai árut vásároltak (300 stregenische tuch), továbbá 20 thieneni hosszú posztót (czwenczik langes von Thym iczlichs vm sebenvnd czwenczik guldin mynner eyn ort). Az esetből látszik, hogy a thieneni posztó a lengyel piacon több mint négyszer annyit ért, mint a szóban forgó sziléziai (Strzegomból, Striegauból való) posztófajta. 1421-ben kezdődik meg a thieneni posztófajta előfordulása a bártfai számadásokban. Ezekben a számadáskönyvekben a thieneni áruk behozatalára 19 adat fordul elő. Ebből a forrásból következtetni lehet az áru többszöri krakkói, boroszlói közvetítésére. Bártfára továbbá lengyel és sziléziai (Strignisch) posztó is érkezett. A posztó neve maga is gyakran 2 Századok 1968/1—2