Századok – 1968
A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: Adatok a Századok történetéhez Szilágyi Sándor szerkesztői korszakából (1875–1899) 205
208 MANN MIKLÖS A könyvismertetés rovatban Pauler Gyula és Szilágyi Sándor szerepel, míg a Tárcában Révész Imre, Thallóczy Lajos és Thaly Kálmán nevével találkozunk. Szilágyi Sándor teljes joggal írhatta Ipolyinak, a folyóiratra vonatkozó kérdésre reflektálva: „A Századok a jövő hét elején szét fog küldetni még pedig nem (Szilágyi aláhúzása) olyan tartalommal mely a jósolt hanyatlást mutatná. ' '21 A novemberi füzet számára Szabó Károly október 31-én küldi a „megrendelt czikk"-et, s hangsúlyozza, hogy igyekezett a kitűzött időre elkészíteni. „Igazán örülök, ha vele neked örömöt okozhattam" — jegyezte meg. Tény, hogy a Századok — s ezen keresztül általában a magyar történészek — egyik vezető posztján olyan emberre volt szükség, aki a személyi ellentéteket tompítani igyekezett, s nem Thaly-típusú szerkesztőre, aki személyeskedéseivel csak mélyítette az amúgyis létező problémákat. A novemberi füzetből Wertheimer Ede Ranke-tanulmánya emelkedik ki. A további szerzők: Szabó Károly, Knauz Nándor, Cherven Flóris, Pauler Gyula és Szilágyi Sándor. Az első újítás a Könyvismertetés rovaton belül található, ugyanis a szerkesztő ismertette az iskolai értesítőkben levő történeti értekezéseket. Thalyt pedig felkérte nekrológ készítésére Horn Edéről, melyben főleg Horn Rákócziról szóló művéről írt volna Thaly —• mint Szilágyi kérte: „kegyeletesen s a szükséges kíméletesen jelölvén ki a helyet mely őt történetíróink közt megilleti". De hiába kérte a cikk beküldését november 10-ig22 — Thaly visszautasította. A Thaly Kálmánnal való nézeteltérések közepette Szilágyi számára megnyugtató volt a Társulat elnökségének bizalma.2 3 Ugyanakkor Thalyban is volt bizonyos békülési szándék, hiszen küldött november végén a tárcába való apróbb közleményeket s nem mulasztotta el hangsúlyozni, „a társulat és közlönyének ügyét most is csak úgy, miként azelőtt, szívemen , viselem".24 Ugyanakkor felszólítja az új szerkesztőt, hogy igyekezzék kiküszöbölni a sajtóhibákat, s egyúttal figyelmezteti Szilágyit a novemberi füzet sajtóhibáira, melyeket „nem ártana a jövő füzetben pontosság kedvéért kicorrigálni".25 Láttuk az előzőkben, hogy a folyóirat szerkesztésének — a társulati titkári funkció átvétele utáni — első időszaka lázas munkával, sok felelősség-21 Szilágyi Sándor—Ipolyi Arnold Bpest, 1875. okt. 23. EPL Ipolyi lev. Szilágyit nagyon bántotta Thaly megjegyzése, mely szerint az ő távozását a Társalat szellemi hanyatlása fogja követni. 22 Szilágyi Sándor—Thaly Kálmán, Bpest, 1876. nov. 3. OL Thaly es. lvt. és Thaly Kálmán—Szilágyi Sándor, Pozsony, 1875. nov. 4. OSzKK Szilágyi lev. Sőt szemrehányást tett, mert Szilágyi — Thaly kérése ellenére — nem emlékezett meg Waltherr Imréről. Ezek az apróságok jelzik ezekben az években az igen feszült Thaly—Szilágyi viszony megnyilvánulásait. 23 „Nem kételkedem, hogy a jövő füzet szerkesztésed alatt a legszebb eredményt fogja felmutatni." Ipolyi Arnold—Szilágyi Sándor, 1875. nov. 27. OSzKK Szilágyi lev. 24 Kéri viszont Szilágyit, hogyha nem találja őket megfelelőnek, akkor „ . . .mind ezen, .mind egyéb nálad hagyott kézirataimat Nagy Imre barátomnak átadni megőrzés végett, hogy másutt tehessem közzé őket." Thaly Kálmán—Szilágyi Sándor, Pozsony, 1875. nov. 30. Uo. Szilágyi, hogy ne adjon támadási lehetőséget, igyekszik Thalyt békíteni, s megígéri, hogy mindegyiket a legközelebbi füzetekben fogja közölni. Ugyanakkor viszont megjegyzi, hogy ő Thalytól inkább „valamely kidolgozott értekezést" vár. Szilágyi Sándor—Thaly Kálmán, Bpest, 1875. dec. 1. OL Thaly-cs. lvt. 25 Thalynak állandó vesszőparipája lesz a szerkesztést a sajtóhibákon keresztül lemérni, s közben megfeledkezik arról, hogy az ő idejében is hasonló volt a helyzet. Szabó Károly pl. azért panaszkodott Szilágyinak, mert ,, . . .a Századokban azelőtti czikkeimben igen sok baklövést tettek a tudós szedők ós korrectorok ..." S£abó Károly—Szilágyi Sándor, Kolozsvár, 1875. okt. 31. OSzKK Szilágyi-lev.
