Századok – 1968
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Szemjonov J. I.: A „társadalmi organizmus” kategóriája és jelentősége a történettudományban. 191
204 JU. I. SZEMJONOV az imperialista egységes organizmusok föderációi alakulásának tendenciája a jellemző, mely azzal függ össze, hogy a kapitalizmus méhében felnőtt termelőerők jelenleg már túlnövik a nemzeti határokat.2 9 Ezzel a tendenciával azonban szembenáll az imperialista államok közti konkrét harcból kinövő elkülönülési tendencia. Az egyesülési tendencia végleges győzelmét csak a proletárforradalom hozza meg, amely az egységes burzsoá társadalmi organizmust átváltoztatja egységes szocialista organizmussá. Ilyen organizmus lett Oroszország is, mely a forradalomig társadalmi organizmusok és azok föderációinak bonyolult rendszere volt s amelynek magja a nagyorosz társadalmi organizmus volt. A világméretű szocialista rendszer fejlődésének törvényszerűsége: az egységes szocialista organizmusokból föderáció alkotása, amely végeredményben a szocialista föderatív organizmussá alakulás irányában fejlődik tovább, majd egységes organizmussá válik. A kommunizmus egész földre kiterjedő győzelmének elkerülhetetlen eredményeként bekövetkezik valamennyi társadalmi organizmus összeolvadása egy világméretű egységes társadalmi organizmussá. A kommunizmus koszakában ez az organizmus azonos az emberi társadalom egészével. Vonjunk le néhány következtetést. A történelem az a tudomány, amely a társadalmi organizmusoknak, mint oszthatatlan alakulatoknak fejlődésével, ezek különböző rendszereinek, konföderációinak, föderációinak fejlődésével, valamennyi társadalmi organizmus összességének fejlődésével — az emberi társadalom egészének fejlődésével foglalkozik. A „társadalmi organizmus" kategóriája sokban kiegészíti a történelmi materializmus központi kategóriáját, a „társadalmi-gazdasági formáció" kategóriáját. Ez utóbbi, mint már rámutattunk, lehetővé teszi, hogy behatoljunk a társadalmi organizmusok lényegébe, feltárjuk azok társadalmi-gazdasági tartalmát. De a társadalmi organizmusoknak, tartalmuk mellett formájuk is van, meghatározott belső struktúrával rendelkeznek, meghatározott viszonyokban állnak más társadalmi organizmusokkal. Erről az oldalról vizsgálva őket, megállapíthatjuk, hogy az emberek tevékenységének formái szerint a társadalmi organizmusokat feloszthatjuk: társadalmi-létezési, társadalmi-politikai és e kettő közti átmenetekre; belső struktúrájuk szerint pedig föderatívakra és egységesekre; az egymással való kapcsolatuk formáit illetően pedig önállóakra és autonómokra. Az utóbbi felosztás elválaszthatatlanul összefügg a társadalmi organizmusok csoportosulási típusainak osztályozásával, mely típusok közül a társadalmi organizmusok rendszere és a társadalmi organizmusok föderációja az alapvető, és közbülső formaként kiemelhetjük még a társadalmi organizmusok konföderációját. Természetesen ez az osztályozás sematikus és hozzávetőleges. Nem törekszik felölelni a vizsgált jelenségek sokféleségét. Csak az alapvető típusokat jelöli meg. A „társadalmi organizmus" kategória lehetővé teszi, hogy tisztázzuk az egyik társadalmi-gazdasági formációból a másikba való átmenet formáinak kérdését, mely átmenet alapja, mint ismeretes, mindig a termelőerők és a termelési viszonyok közötti konfliktus. Mivel a társadalmi-gazdasági formációk a társadalmi organizmusok lényegét jelentik, az egyik formációból a másikba való átmenet nem történhet másképp, csak mint az egyik típusú társadalmi organizmus más típusba való átalakulásának formájában. Az egyik osztálytársadalmi-gazdasági formációból a másikba való átmenetnek két alapvető formáját különböztethetjük meg: 1. Bizonyos típusú, az osztályharc által jelentős mértékben fellazított és elgyengített társadalmi organizmusok szétesnek alkotó részeikre, elpusztulnak, eltűnnek, maradványaikon pedig más típusú társadalmi organizmusok jönnek újra létre (éppen így váltotta fel Nyugat-Európában a rabszolgatartó formációt a feudális); 2. bizonyos típusú társadalmi organizmusok elkeseredett forradalmi osztály h arcban — mely azzal tetőződik, hogy a hatalom átmegy az új, haladó termelési módot képviselő osztály kezébe — átalakulnak más típusú társadalmi organizmusokká (ez a forma a feudalizmusból a kapitalizmusba, a polgári társadalomból a kommunista társadalomba való átmenetre jellemző). A proletárforradalom a leghatalmasabb fordulat az emberi társadalom fejlődésében, a társadalmi változások mélysége és tartóssága tekintetében semmi mással össze nem mérhető: a szocialista forradalommal befejeződik az emberiség előtörténete és kezdetét veszi igazi történelme. Végül sem az elsőhöz, sem a másodikhoz nem sorolható sajátos forma az ázsiai termelési mód. Ennek a nemzetségi társadalmi-gazdasági formációból az osztálytársadalomba való átmenetet képviselő formának a tisztázása érdekében napjainkban sok vita folyik. A „társadalmi organizmus" kategóriájának sokoldalú elméleti kidolgozása lehetővé teszi az eligazodást- a történettudomány sok más fontos problémájában is. (Voproszi Isztorii. 1966. 8 sz.) " A. A. Arzumanjan: A kapitalizmus mai problémái. Moszkva, 1963. 28 — 31. 1. (orosz nyelven).
