Századok – 1968

Vita - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre – újabb megvilágításban. 181

BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE — ÚJABB MEGVILÁGÍTÁSBAN 185 is az egész lépés értelmét vesztette volna, ha azokat, akik megnyerésére, a kommunistákkal szembeni fenntartásaik kiiktatására a feloszlatás történt, annak csupán névleges voltáról, s valódi hátteréről, indokairól felvilágosították volna. A Békepárt, amelynek számos követelését, ha nem is azonos meggondolásból, magáénak vallhatta, illegális párt volt, s a szerző maga is többször utal rá, hogy Bajcsy-Zsilinszky „nehezen tudott megbarátkozni az illegális politikai harc módszereivel, eszközeivel" (143. 1.), „sőt egyáltalán az illegalitás gondolatával" (149. 1.). Dernői Kocsis ábrázolásában már-már úgy tűnik, mintha a kommunisták a legalitástól és nem a kormány iránti lojalitástól akarták volna őt eltéríteni. Ezért nem érezzük hitelesnek azt sem, hogy Bajesy-Zsilinszkynek a Békepárt agitációját, nyomtatványaik'terjesztését elősegítő magatartása a kommunisták tudatos, konspirativ fedezése, támogatása lett volna részéről (226—227. 1.). Másrészt, mivel a Békepárt valójában kommunista párt volt, természetesnek tartjuk, hogy kiadványaik „szerkesztésében Zsilinszkynek szerepe nem volt" (228. 1.). A Kommunisták Magyarországi Pártja elnevezéshez 1944 szeptemberében történt visszatérés egy olyan szituáció eredménye, amikor már kétségtelennek volt tekinthető, hogy Magyarországot a szovjet csapatok fogják felszabadítani. Feltételezzük, hogy közelebb járunk az igazsághoz, ha inkább e szituációból levont reális következtetések eredményének, mint kommunistákkal kapcsolatos fenntartásai teljes elenyészósének, egy teljes drámai átállásnak (56. 1.) fogjuk fel Bajcsy-Zsilinszky kommunista kapcsolatainak elmélyülését. Döntő továbbá e szempontból az a körülmény, hogy Szálasi uralma alatt maga is illegalitásba kényszerült, s az illegális szervezkedés, harc módszereit kellett elsajátítania. Bizonyára igaz, hogy nem volt kenyere a konspiráció, s nem ok nélkül kellett nagyobb óvatosságra, körültekintésre inteni őt az abban járatosabb kommunistáknak, de nem valószínű, hogy akik maguk is annyi, többek közt konspirációs hibákból is' keletkezett nagy lebukás súlyos esetét ismerték, valamiféle nagy konspirátori felsőbbséggel, „amolyan úrikaszinói játék" (297.1.) gyanánt ítélték volna meg Bajcsy-Zsilinszkyék életüket kockáztató, s végül feláldozó szervezkedését. Másfelől viszont meglehetősen leegyszerűsített az az elképzelés, mely szerint Bajcsy-Zsilinszky és a kommunisták viszonyát az ellenállási mozgalomban az jellemezte volna, hogy ő „fenntartás nélkül vállalta a szerepet, amit neki kiosztanak" (279. 1.), s a kommunista kezdeményezéseket egyszerűen támogatni, s nem a maga irányítása alá vonni igyekezett volna. Milyen volt Bajcsy-Zsilinszky helyzete a Kisgazdapártban, melynek — Dernői Kocsis könyve által érdemben be nem mutatott saját Nemzeti Radikális Párt-ja 1935 évi bukása óta — tagja, 1939-től parlamenti képviselője volt? Véleményünk szerint a párt: vezetésben korántsem állott annyira előtérben,'mint a szerző feltételezi (89., 105., 119. 1.); azok a belső ellentétek, amelyekre ő is céloz,-mélyebbek voltak, semhogy a párt teljesértékű „politikai fóruma" s egyben „nehéz helyzetekben menedéke is" (145. 1.) lehetett volna. A párt számos esetben nem merte vállalni Bajcsy-Zsilinszky bátor kiállását; személyes álláspontjaként volt kénytelen például tiltakozni a háromhatalmi egyezményhez törtéht csatlakozás ellen, s nem számíthatott a párt támogatására, védelmére. Annak vizsgálata után, hogyan történt Dernői Kocsis Bajcsy-Zsilinszkyről szóló könyvében a belső problémákhoz és a belső politikai erőkhöz való viszonya fejlődésének ábrázolása, térjünk át a Bajcsy-Zsilinszky külpolitikai nézeteiről írottak kritikájára. A szerző, aki könyve lapjain dicséretes módon újra és újra szembenéz az izgalmas problémával, hogy Bajcsy-Zsilinszky fejlődésében hol történt fordulat, s hol találkozunk régi nézetek és beidegződöttségek makacs továbbélésével, — minthogy az indulás rendkívül szoros német vonatkozásairól mitsem tud, s Zsilinszkyt kezdettől fogva németellenesnek hiszi, nem veszi észre, hogy a döntő fordulat épp ezen a vonalon következik be. Bajcsy-Zsilinszky szükségét érezte, hogy politikájának e téren 180 fokos fordulatát utólag hosszasan és behatóan indokolja. Kifejtette, mint töltötte el egyre erősödő ellenérzéssel a weimari köztársaság idején is már megmutatkozó törekvés arra, hogy a magyarországi német kisebbséget Németországból befolyásolják, s mint fokozódott ez később a tiltakozásig, a hitleri Németország e téren minden eddigit felülmúló mesterkedéseivel szemben. Elmondotta továbbá, mint járult hozzá e nagy politikai fordulatához döntő módon annak korai felismerése, hogy a magyar revíziós törekvések a német birodalom részéről csak korlátozott mórtékben számíthatnak támogatásra, s akkor is súlyos árat kell fizetni érte; s hogy Magyarország nem lehet naggyá a német birodalom árnyékában. A szerző azonban, aki nem végzett könyvéhez alapos forrásfeltárást, hanem úgy vélte, hogy emlékezetéből és azon néhány forrásból is, ami éppen kezébe jutott, elég ismeretet meríthet, minderről bizony nem tájékoztat. Fejtegetése Bajcsy-Zsilinszky „határtalan latinimádatáról" (56—57. 1.) inkább