Századok – 1968

Közlemények - Kubinszky Judit: Adalékok az 1883. évi antiszemita zavargásokhoz. 158

ADALÉKOK AZ 1883. ÉVI ANTISZEMITA ZAVARGÁSOKHOZ 159 Magyarországon, ahol a burzsoázia egy része zsidószármazású voit; a feudális és kispolgári antikapitalizmus főként az antisziemitizmusban jutott kifejezésre. Ahogy 48 után hazánkban a kapitalizmus előretört, főként az osztrák ós zsidó burzsoázia tevékenysége révén, a másik oldalon a földbirtokosság, a céhes kispolgárság / lassan tönkrement. Az ebből az ellentétből fakadó konzervatív feudális ós kispolgári antikapitalizmus a nemzeti — a már készen talált függetlenségi — vagy az antiszemita gondolatban találta meg a maga kifejezését. Ennek az úri, illetve kispolgári antikapitalizmusnak számos érintkező pontja volt a kizsákmányolt tömegek tiltakozásaival. Az elnyomottak tömegeinek, de különösen a szegényparasztságnak a tudatát két körülmény is ilyen irányban befolyásolta. Először, mert éppen a kapitalizmus kifejletlenségéből eredő korai felhalmozási formáknak, elsősorban az uzsorának az elterjedése legközvetlenebbül a parasztságot sújtotta. Másodszor, mert még gyenge volt a szocialista mozgalom, a fővároson kívül csak néhány vidéki várost érintett, nemhogy a szegónyparasztságot, de még a munkásság nagy részét sem tudta eszmekörébe kapcsolni. Gazdasági hátterét tekintve tehát az antikapitalizmus három egymástól különfutó vonala ideiglenesen találkozott. Az úri földbirtokosok antikapitalista ideológiája megnyerte ós megnyergelte a kispolgári és a népi tőkeellenességet és elégedetlenséget. Ezt bizonyítják eddigi kutatásaink, ezt tanúsítja az itt feldolgozott forrásanyag is. * A magyarországi antiszemita mozgalmat egy szabadelvűpárti képviselő, a, dzsentri származású Istóczy Győző indította el 1875-ben. Parlamenti szereplése éveken keresztül derültséget keltett képviselőtársai között, s legfeljebb titokban helyeselték néhányan indítványait, érveit. Szélesebb körű nyilvánosságra volt szüksége, ezért 1878 tavaszán megindította a Jövőnk c. hetilapot, de vállalkozásába kellő érdeklődés híján hamarosan belebukott. Kísérletezett zsidóellenes körök, egyesületek megszervezésével. Próbálkozásai, ha nem is voltak teljesen sikertelenek, az általa kívánt eredmény — egy országos jellegű párt megalakulása — mögött messze elmaradtak. Mindössze annyit tudott elérni, hogy képviselőtársai közül az eszméivel rokonszenvezők elvbaráti kört alkottak körülötte, amely magjává vált a későbbiek során párttá szerveződő csoportnak. Itt elsősorban a Függetlenségi Párthoz tartozó Simonyi Ivánról, Ónody Gézáról, Verhovay Gyuláról beszélhetünk. Alkalmi szövetségesként egyes esetekben mások is csatlakoztak hozzájuk. A 80-as évek elején az antiszemiták szempontjából kedvező változások történtek. Mutatkozni kezdtek az agrárválság jelei, s ennek hatására nőtt az eladósodottak, az elégedetlenkedők száma. A Felvidékről megkezdődött a kivándorlás. A környező országokban, Ausztriában, Romániában, Német- és Oroszországban — más-más jelleggel és erősséggel — ugyancsak jelenkeztek antiszemita megmozdulások, amelyek hatást gyakoroltak a magyarországi mozgalomra. Ezek közül elsősorban a németországi antiszemita mozgalom és demagógia hatása volt jelentékeny. Istóczy 1880. október 15-én megindította brosúraalakban megjelenő havi folyóiratát, a 12 röpirat-ot. Rövidesen egyes vidéki lapok hasábjain izgató, antiszemita hangulatú cikkek jelentek meg. Az írásos agitáció nem maradt hatástalan. Nyomon kísérve az antiszemita eszmék elterjedését, úgy tűnik, hogy a mozgalom teljesen akadálytalanul szervezkedett. Az antiszemiták kihasználták a liberalizmus adta lehetőségeket, és gátlástalan uszításba kezdtek. Ehhez egyes budapesti napilapok — a Magyar Állam, a Függetlenség — is csatlakoztak és helyeseltek az antiszemiták szószólóinak. A Tisza-kormányt később gyakran érte vád az ellenzék részéről, hogy eltűrte az antiszemitizmus terjeszkedését és ezzel elősegítette a mozgalom megerősödését. Valóban, Istóczy a kormánypárt képviselője volt, annak padsoraiból terjesztette eszméit a parlamentben, és szervezte az ezekkel az eszmékkel rokonszenvező ellenézki képviselőket. Amíg ez csak parlamenti szócsatákban merült ki, amolyan politikai kalandorkodásnak, bohóckodásnak tekintették. Tisza beérte azzal, hogy minden alkalommal elítélte képviselőjének nyilatkozatait, és elhatárolta a párt állásfoglalásától. Egyébként magabiztosan hivatkozott a társadalom erejére és józan ítélőképességére, amely az antiszemita kórt úgyis elutasítja. Időnként megeresztett egy-egy erélyesebb hangú fenyegetést is az antiszemiták címére, de a gyakorlatban semmit sem tett ellenük. Tisza kormányának kezdetben szinte kapóra jött az antiszemitizmus. Elterelte a közvélemény és elsősorban az ellenzék figyelmét a közösügyes problémákról, a szociá-