Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

138 «• V. WINDISCH ÉVA tosítása. A magyar és magyar vonatkozású könyvek, kéziratok, pénzek, érmek, arcképek gyűjteményének Kovachich ismét az Institutum Historico-Diplomaticum Regni Hungáriáé elnevezést ajánlja. A legfelsőbb felügyeletet a könyvtár felett a Helytartótanács látná el. A gyűjtemény forrásai: két példányban beszolgáltatandó kötelespéldány a Magyarországon megjelent sajtótermékekből; a fiscushoz jutott könyvek; Hevenesi, Pray, Kaprinay gyűjteménye — melyeket egyelőre az Egyetemi Könyvtár őriz —, más könyvtárakból megszerzendő hungarika-anyag, Kollár Bécsben őrzött kéziratgyűjteménye, ajándékozás, vétel. A költségek fedezésére gyűjtés útján pénzalapot kellene létrehozni. A könyvtár élén álló praefectus egyben az ország diplomatikai és statiszkai történetírója lehetne.122

» Az emlékirat visszhang nélkül marad; Széchényi könyvtáralapítása mellett hasonló újabb intézményre nincsen szükség. Kovachich azonban nem adja fel a küzdelmet: már a következő évben újra foglalkozni kezd a tudományszervezés problémáival. Kéziratban maradt, töredékes fogalmazványában áttekint korábbi törekvésein, s védi magát azok ellen a támadások ellen, melyek szerint őt munkálataiban az anyagi haszon keresése vezeti. Vádlói, írja Kovachich, nyilván a Széchényivel 1797-ben kötött szerződésre gondolnak.123 Holott ő e szerződésből kifejezetten kivette az országgyűlési iratok gyűjteményét, amelyet pártfogói költségén készített, s ezen felül is a vételár nagy részét további munkálatokra fordította. A másoltatás, a publikálás igen nagy költségeket emészt fel, s ráadásul munkái nagy részét ingyen osztotta szét. Törekvései nem ébresztettek kellő figyelmet, állandó és mindenirányú — személyi, anyagi, időbeli, tudományos — nehézségekkel kellett küszködnie. Munkáinak kiadását most előfizetők gyűjtésével szeretné biztosítani, s egyben felhívja a tudósokat, csatlakozzanak törekvéseihez, hogy végre formális tudományos társaság jöhessen létre.124 E fiókban maradt tervezet helyett Kovachich 1804-ben terjedelmes Nunciumot bocsát ki a haza nemeseihez és minden polgárához (1792-ben még valamennyiüket polgárnak nevezte!) „tudományos gyűjteményeiről és dolgozatairól, melyekkel a magyar dolgok őszinte ismeretét diplomatikai-122 Ugyanakkor Kovachich két további tervezetet is benyújt. Az egyik az ország levéltárának megújítását javasolja az országgyűlési dekrétumok és más közjogi akták országos méretű összegyűjtésével (Fol. Lat. 145.); a másik a Corpus Juris új kiadására vonatkozik (Fol. Lat. 143). 123

A Széchényivel kötött megállapodás az apja könyvtárát nagymértékben gyarapító Teleki Lászlónak sem tetszett. Teleki 1802-ben írt levelében Kovachich lépését elsietettnek nevezi; félő, hogy gyűjteménye ismét eltűnik majd a kutatók elől. A kéziratokat ő is szívesen megvette volna könyvtára számára, mely nyitva áll a kutatásnak (1802. júl. 17. K. Lev. XVIII. köt. f. 30). Teleki, úgy látszik, még nem tud ekkor Széchényi könyvtáralapításáról. Teleki a következő évben úgy nyilatkozik, hogy szívesen megvenné Kovachich újabb gyűjtését (K. Lev. XIX. köt. f. 73. Schedius levele), Kovachich azonban ezt később a nádornak, ill. valójában a Széchényi Könyvtárnak adja el. — Kovachich későbbi felhívásainak sikertelenségéhez kéziratai eladásának híre valóban hozzájárulhatott, mint ez Engel egy leveléből is kitűnik: „Metuunt, si Te pecunia juvaverint, ne Tu deinde manuscripta ista pecunia conquisita iterum C. Széchényio, vei alterui alicui vendas." (K. Lev. XIX. köt. ff. 57—58.) A vád alaptalan; mint láttuk, a nem nagy összegű támogatás értékében, vagy azon felül is készíttetett másolatait Kovachich ingyen engedte át a levéltárnak. 124

De scopo et statu Instituti Juridico-Diplomatico-Historiei Inclyti Regni Hungáriáé. K. n. [1803 k.] OSzK. Kt. Fol. Lat. 115.