Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
KOVACHICH MÁRTON GYÖRGY 131 nyos feltárását, terveket készítenek iskola- és nyomdatörténeti művek megírásához.11 0 Több mint kétszáz kézirat — történeti, nyelvészeti és természettudományos egyaránt — készül el a társaság fennállásának másfél évtizede alatt, bár napvilágot csak csekély részük láthat.11 1 A Kéziratkiadó Társaság munkájának pedig egyetlen nyomtatott eredménye az Eder József Károly szász történész által két kötetben kiadott két forrás: Somogyi Ambrus műve és Schaeseus Ruinae Pannonicae-jének első négy éneke.11 2 Végül azonban az erdélyi társaságnak sem sikerül fenntartania magát: szervezeti kérdésekből fakadó ellentétek már 1798-ban belső válsághoz — Aranka lemondásához — vezetnek, s ettől kezdve, időnkénti újraéledések ellenére is, a társaság feltartóztathatatlanul hullik szét, míg 1806-ban működését végképp beszünteti.113 / 6-u. Kovachich kísérlete az Institutum diplomatico-historicum létrehozására' a magyar történettudomány első laikus szervezeti keretének terve néhány éves próbálkozás után megsemmisült. A vereség nem egyetlen csapás eredménye volt; számos tényező összműködése hozta létre. A politikai viszonyok, amelyek, mint láttuk, 1794-ben az intézet további fejlődésének gátat vetettek, a jakobinus pör befejezte, az uralkodó körök nyugtalanságának lecsillapulta után sem változtak vissza a nemzeti irányú törekvések legalább némileg alkalmas talajává. Bár e törekvések 1794 előtt is, mint Mednyánszky szereplése mutatta, felébresztették egyes aulikusok gyanakvását, ezek nem voltak abban a helyzetben, hogy teljesen elfojtsanak minden ilyenirányú megmozdulást. 1794után a helyzet megváltozik: azok a tudományos szervezkedések, amelyek azelőtt politikailag közömbösnek látszottak, könnyen tűnhettek fej a rendszer iránt ellenséges színezetűnek, annál is inkább, mert minden tudományos társaság, olvasókör vagy folyóirat lazább vagy szorosabb szálakkal kapcsolódott olyan személyiségekhez, akik a jakobinus mozgalomban valamilyen fokban kompromittálták magukat. Ettől kezdve nem hallunk a magyar társaságok, olvasókörök működéséről sem. Nincs is szükség erőszakra: maguk a szervezők is bátortalanabbá lesznek, kedvüket vesztik, nincs erejük megküzdeni a nehézségekkel. Ennek a légkörnek egyik áldozata az Institutum is. Természetes, hogy ilyen körülmények között az állami pártfogás, hivatalos elismertetés gondolata is csak a jámbor óhajok közé tartozhatott. 110 Jancsó Elemér: Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság története (Jancsó E.: i. m. 11—89. 1.) 54—59. 1. 111 Uo. 36. 1. A társaság üléseiről készült jegyzőkönyvekben a következő történeti vonatkozások találhatóak (az 1797—1801 közötti évekből): adat a székely történet forrásanyagának összegyűjtésére irányuló tevékenységre (Jancsó E.: i. m. 227. 1.); Schlözer: Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen с. munkájára írott cáfolat ismertetése (Arankától, uo. 266. 1.); felszólítás történeti érdekű oklevelek, naptárak beküldésére, és felszólítás a két utolsó, török és francia háború szemtanúktól származó forrásanyagának összegyűjtésére (uo. 270. 1.); Hunyadi János származására vonatkozó tanulmány megtárgyalása (uo. 308. 1.). 112 A két mű Seriptores rerum Transsilvanicarum cím alatt 1797-ben és 1800-ban jelent meg. A Kéziratkiadó Társaság céljaira még 1802-ben is 1845 Ft gyűlt össze, amit Edernek fizetnek ki másolási munkákért és a kiadásért. (Ld.: Adalékok az „Erdélyi Történetkedvelők Társasága" történetéhez. Közli Lukinich Imre. Irodalomtörténeti Közlemények, 1907. 493—499. 1.) A sorozat 3. kötete csak 1840-ben jelent meg. 113 Jancsó Elemér: Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság története. 70—75. I. 9*
