Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
128 «• V. WINDISCH ÉVA halála után is fennáll majd.9 4 Ezt az óhaját fejezi ki Johann Christian Engelis, az erdélyi születésű, Bécsben élő történész, — aki tanulmányaihoz Kovachichtól is kér és kap anyagot: bárcsak a gyűjtemény Kovachich halála után ne jutna egy mágnás vagy levéltár kezére, hanem egy tudós vezetése alatt továbbra is a nyilvánosság rendelkezésére állhatna.95 Kovachich oklevélmásolatait használja pénztörténeti kutatásaihoz Simonchicz Ince, a Máramaroson működő, kéziratos történeti műveket hátrahagyó piarista tanár is.9 6 Vuchetich Kassán másoltat okleveleket Kovachich számára.9 7 Szirmay Antallal Kovachich kezdeményezi a kapcsolat újrafelvételét, szemrehányást téve neki, hogy a veszélyes viszonyok miatt nem mer vele levelezni.9 8 1796 végén Berzeviczy Gergely egy joghoz és régiségekhez értő fiatalembert küld Kovachichhoz, hogy tanulj on tőle, s felajánlj a segítségét Kovachich törekvéseihez, sajnálkozását fejezve ki egyben, hogy az elhanyagolt hazában a kiváló törekvések nem úgy sikerülnek, mint megérdemelnék.99 Figyelemmel kíséri az Institutum sorsát Aranka is, s 1796 tavaszán újra megkezdi a levelezést Kovachichcsal.100 Nem szakad meg a barátság Koppi és Kovachich között sem; bár nyugdíjaztatása után Koppi elhatározza, hogy nem foglalkozik többé a tudományokkal, mégis — nagyrészt az Institutum anyagából — ötkötetes (kéziratban maradó) forrásgyűjteményt készít a királynői oklevelekből.10 1 Az egyik kötet bevezetésében méltatja az Institu- , tumot is, röviden elmondva történetét. Reményét fejezi ki, hogy az intézet az uralkodó pártfogásával valóban létrejöhet: ha így lesz, jobb, őszintébb történelmet írhatunk, jobban meg fogjuk érteni a nemzet sorsának változásait. Méltatja Kovachich személyét is, aki szegényes viszonyok között, gyakran nélkülözve fáradozott, körülvéve azoknak irigységétől, akiknek fáj a jó ügy, ha nem ők maguk művelik. Idézi Kovachich nyilatkozatát, amely szerint még e században kell széttörnünk a bizalmatlanság sáncait, megnyitnunk az őszintébb , ismeretek forrását, ő, szokta mondogatni Kovachich, megtette, amit egy ember tehet, de ez kevés. Valamennyiök vállát az a gond nyomja, hogy az Institutum ügye megszilárduljon.10 2 Ez a kérdés foglalkoztatja Skerleczet is: attól 91 Tartina levelei Kovachichhoz. K. Lev. XI. köt. ff. 11—12.; XII. köt. f. 144. 9«K. Lev. XI. köt. f. 100. és 101. 96 Uo. ff. 72—86. 97 K. Lev. XII. köt. f. 73. 98 Kovachich Szirmayhoz. 1795. szept. 2. OSzK. Kt. Fol. Lat. 2362. ff. 17—18. „Periculosurn literarum commercium esse illis tantum existimes — írja Kovachich —, qui aliud, quam bonos cives decet, mutuo tractant, nostra literatura in Patriae ас Civium Principisque commodum tendit, non est itaque, cur causae nostrae diffidamus, quam ne suscepissemus quidem, ni bonam esse crederemus." 99 K. Lev. XIII. köt. f. 29. Kelet nélküli, 1796 végén írt levél. 100 Aranka levele Kovachichhoz. 1796. márc. 22. OSzK. Kt. Fol. Lat. 77. f. 18. „Amiért ezeken a múlt szélveszes időkön leginkább búsultam — írja Aranka — a' volt, hogy még az ártatlan igyekezeteket is szinte egészen felfordítá, legalább a leveledzéseket bátorságossá nem tette, sőt kétség s gyanú alá vetette." Az erdélyi társaság most kezd megelevenedni. „Hát nemes Magyar Országon micsodás idő van? elkezdhettyük é újjra immár félbe szakasztott leveledzésünket ? " 101 Koppi levelei Kovachichhoz: K. Lev. XII. köt. ff. 34—38, 98, 153—154.; XIII. köt. ff. 30—31. Ez utóbbi kelet nélküli (1796 végén írott) levelében írja: nem végez többé tudományos munkát; „ego vivam, edam et vegetabo. Nam si haec his annis apud Universitatem fecissem, adhuc professor essem, qui id fecere, suis mansere locis." 102 Carolus Koppi: Commentarii diplomatici vetustarum Hungáriáé reginarum. 1796. OSzK. Kt. Fol. Lat. 2299. II. köt. ff. 1—3.
