Századok – 1968

Krónika - Beszámoló Németh András kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 1297

KRÓNIKA 1299 A disszertáció általános jellemzése után Babies András néhány konkrét észrevételt tett, melyek részben bizonyos megállapítások helyesbítését célozták. Az első fejezet a korábbi olajkutatásokat tárgyalja, jelen formájában kis terjedelme miatt csak részben felel meg feladatának, s mivel a szerző egyéb munkájában a kérdést taglalta, elhagyható. Az olajbányák munkásai a műszaki, tudománytörténeti, kutatási és termelési problémák, az állam és a MAORT között folyó hosszú huzavona tárgyalásával szemben meglehetősen háttérben maradnak. Itt — bár más előjellel — korábbi gazdaság- és társadalomtörténeti irodalmunk egyik gyöngéje kísért, az ti., hogy a közvetlen termelő erők viszonylag kis helyet kapnak egy adott munkában. Az ilyen források hiánya — az olajbányászatnál ez a termelés jellegéből következően fokozottan érvényes — bizonyos magyarázat arra, hogy á szerző miért elsősorban a munkáltató sajátos munkáspolitikáját ós intézkedéseit elemzi. A szokásosnál magasabb bérek, a kulturáltság okainál a gazdasági tényezők mellett a MAORT sajátos helyzetét is figyelembe kell vennünk. Az opponens a továbbiakban a tanulmány néhány sematikus fejtegetését (pl. a tőkebehozatal okai, az ország ásványkincseinek kiárusítása) helyesbítette, majd összefoglalóul megállapította, hogy a szilárd tematikai szerkezet, a feldolgozás jó módja, a pozitív és negatív szereplők egyformán kritikus bemutatása, a tárgyalás hangneme színvonalassá teszi a munkát. A disszertáció értékes alkotásként sorakozik azokhoz a munkákhoz, melyek a termelési ágazatok fejlődését kutatják a történetírás módszerével, s a gyakorlat és a történettudomány gazdagítását célozzák. Végül a szerzőt a kandidátusi fokozatra ajánlotta. Berend T. Iván elnök hozzászólásában a nyersanyagkincsek ún. „kiárusítása" ós a tőkebehozatal kérdésével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a belső felhalmozás gyöngesége folytán a nagyobb beruházások korábban jórészt külföldi tőkével történtek. 1914-ig a magyar gazdaságba fektetett tőke 40%-a közvetlenül külföldről származott. A háború után sem volt elég gyors a belső felhalmozás üteme; átlagosan a nemzeti jövedelemhez mérten б — 6% volt. Amikor a húszas években nagyobb befektetésáradat jön az országba, a gazdaságfinanszírozás mintegy 25%-át teszi ki. A harmincas évektől ez is összezsugorodik. A legnagyobb beruházásoknál azonban nem lehetett lemondani a külföldi tőkéről. A bauxit és az olajkitermelés megindulása külföldi tőkével történt. A nyersanyagkiárusítás, mely erősen magán viselte a gyarmati befektetések jellegét, inkább a balkáni országokra volt jellemző, s alig figyelhető meg Magyarországon. A MAORT 1945 utáni tevékenységének kérdése elsődlegesen politikai probléma volt, s ennek elemzése adhat választ az egész kérdéskomplexumra. Kertay György hozzászólásában kifejtette, hogy míg a hazai bauxitra és olajra külföldi tőkés cégek kutattak leginkább, addig magyar tőkések (Tungsram, Goldberger, Weiss Manfréd stb.) külföldön is jelentős érdekeltségekkel rendelkeztek. Idehaza pl. a Salgótarjáni Kőszénbánya félt leginkább az olaj versenyétől. Az 1945 utáni olajtermelésről szólva elmondotta, hogy mint a műszaki gárda tagja, maga is azon dolgozott, hogy ideális termelés mellett 45% olajat is kitermeljenek. Valójában csak 35%-ot lehetett. Az 1948-as MAORT per — illetve annak műszaki indokolása — Kertay véleménye szerint nem volt helyénvaló, lényegében konstrukció volt. Gyulay professzorral szemben hangsúlyozta, hogy a sűrű kúthálózat bizonyos esetekben újabb olajlencséket eredményezett. Az amerikaiaknak ekkor már nem volt érdekük a további bővítés. A szakemberek pedig a kormány és a cég érdekei között őrlődtek. Az 1950 — 56 közötti termelés Nagylengyelen pl. valóban a rablógazdálkodás méretét öltötte, de már 1955-től a műszakiak fölemelték szavukat a racionalizálás érdekében. Németh András válaszában köszönetet mondott az opponenseknek, s elmondotta, hogy észrevételeikkel lényegében egyetért. A külföldi tőke beáramlását tárgyaló sematikusan ható megállapítását egykorú parlamenti beszámolóval támasztotta alá. A MAORT munkásságát az opponens által említett nehézségek miatt csak részben lehetett megvizsgálni. Bérmozgalomra vagy politikai szervezkedésre ebben az esetben forrás nincs, a visszaemlékezések pedig illegális haladó szervezet működéséről nem tesznek említést. Gyulay Zoltán opponensnek az utolsó fejezet optimista megállapításaira utaló észrevételeihez azt a megjegyzést fűzi, hogy 1951-ben már biztosították a kutatáshoz szükséges pénzt, s a fúrások helyének eldöntését szakértőkre bízták. Később a laikus felfogások, megalapozatlan követelések kerültek előtérbe. A háború előtt is, után is más más indokkal, de azonos törekvés, a nagy termelési hozam követelése érvényesült. Az amerikai vállalat délzalai olajmezőin ennek ellenkezője érvényesült. 1941-ig tervszerű, tudományos munka folyt, 1941 után a vállalat vezetői bár engedni kényszerültek, a tudományos termelési elveket csak részben adták fel. Az utasításra fúrt lispei és lovászi mint-