Századok – 1968

Krónika - Beszámoló Németh András kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 1297

KRÓNIKA 1297 Gömbössel, anélkül, hogy szembefordulás lett volna annak eszméivel. Az 1938 őszi „pálfordulás"^ határozottan taktikai változásnak minősíti dolgozatában, nem tekinti az addig folytatott kormánypolitika „szegreakasztásának", hanem az addigi módszerek helyett a „nyíltsisakos" módszerekre történő áttérésnek. Turóczi Károly ezután kitért Kónya Sándor azon kívánságára, hogy ismertesse a disszertáció témáját érintő, utóbbi években megnyilvánult álláspontokról véleményét. A kétkötetes Magyarország története azt írja, hogy Imrédy 1938 őszén „szegre akasztotta régi politikai nézeteit". Mint az eddigiekből is kiderül, ezzel nem ért egyet. Teljesen egyetért viszont Sipos Péternek az 1966-ban megjelent Imrédy-tanulmányaiban kifejtett koncepciójával. Egyezik véleményük az 1938 őszi fordulat megítélésében, s abban is, hogy milyen politikai tényezők idézték ezt elő. Azonos a véleményük a tisztikar ós az úri középosztály, a kormánypárt szélsőjobbszárnyának és szerepének megítélésében is, és Sipos Péter is Imrédy pénzügyminiszterségéig vezeti vissza a későbbi miniszterelnök szélsőjobboldali nézeteinek gyökerét. Egy ponton tér el véleménye Sipos álláspontjától, még; pedig Imrédy „kleriko-fasisztoid" nézeteit illetően. Nem tagadja, hogy a Vatikánnak s az olasz katolicizmusnak volt hatása Imrédy nézeteire, arculatváltozására, de ez szerinte nem volt olyan méretű és hatású, mint azt Sipos mondja. Csak nagyon másodlagosan lehet összefüggésbe hozni Imrédy „hithű katolicizmusát" fasiszta koncepciójával, s ez csakis „a fasiszta — kezdetben az olasz, majd a német — eszmeáramlat hazai átvételének részeként és alárendeltségében fogható fel és értelmezhető". Az opponensek elfogadták Turóczi Károly válaszát, s a Bírálóbizottság javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy a jelölt részére ítélje oda a történettudományok kandidátusa fokozatot. Glatz Ferenc * Németh András: „A magyarországi kőolajkutatás és bányászat története 1935-től 1949-ig" c. kandidátusi értekezése, amelynek nyilvános vitája 1967. november 22-én volt, a kutató és termelő vállalatok, az irányító állami szervek működése során keletkezett iratok és a szakirodalom alapján készült. A munka az iparág története keretében részletesen foglalkozik a termelés fejlődését elősegítő és gátló tényezőkkel, a kiemelkedő szakemberek és irányító főtisztviselők tevékenységével, az idegen tőkének az iparágban betöltött szerepével. Vizsgálódási körében helyet kapott a nemzetközi helyzet, a piacviszonyok, a magyar kormányok olajpolitikájának alakulása is. Részletesen foglalkozik a folyamatos termelést megvalósító Éurogasco kutató- és a jogutód a Magyar Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) kutató és termelő vállalat és, szakembereinek működésével, az Iparügyi Minisztérium X. osztálya, 1945 után az Asványolajgazdálkodási Miniszteri Biztos, az ellenőrök stb. tevékenységével. Mintegy félévszázados kutatás után 1937-ben az amerikai kutatóvállalat budafapusztai feltárása indította meg a folyamatos és gazdaságos olajtermelést. A zalai olajmező feltárásában magyar ós amerikai szakértők vettek részt. Az 1933-ban 40 évre kötött koncessziós szerződés alapján működő amerikai vállalat tevékenységében a vezető amerikai társaságok üzletpolitikája is érvényesült. A kormány szorgalmazta az olajtermelést, hisz ezzel mentesült az évi 20 — 25 millió pengős olajimport kiadásaitól és ugyanakkor a szállításokat feltételekhez kötő Romániával szembeni függősége is megszűnt. Ezt célozta a vállalatnak nyújtott ártámogatás is. Később ennek vége szakadt, s a szállítási kedvezmények körüli viták a céget csővezeték-építésre kényszerítették. A világháború kitörése után az iparpolitikusok a termelés további növelését követelték, majd a vállalat és a kormány ellentétei 1941 végén a kincstári kezelés bevezetésében csúcsosodtak. A német igények kielégítése érdekében bevezetett rablógazdálkodást az amerikai vezetők mellett tanult magyar szakemberek elítélték és tiltakozásuk eredményeként a kormányzat 1943 közepén engedni kényszerült. Az iparügyi miniszter és a vezérigazgató német olajgeológusok véleményének felhasználásával mintegy 25 millió tonna tartalékot mentettek meg. A Szálasi-kormány újra bevezette a rablógazdálkodást, ennek azonban a felszabadulás hamarosan véget vetett. Az 1945—48 közötti harmadik korszakban objektív és szubjektív okok miatt a termelés csökkent. Szakismeretekkel nem rendelkező biztosokat neveztek ki, ezek tisztviselői a szakemberek véleménye nélkül döntöttek, az amerikai megbízottak viszont a vállalati nyereségtől tették függővé a rekonstrukciót és a fejlesztést. Az iparág termelése csökkent, majd bekövetkezett a válság. A megoldásra annak idején két javaslat vetődött fel: az ún. gazdasági kártevés felszámolása, illetve új beruházások és kutatások eszköz-