Századok – 1968

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1273

1280 KRÓNIKA kontraktualista — jogállást nem egy helység megőrizte egészen az 1800-as évekig. Ugyanígy az Alföldön sem vezették be mindjárt és mindenütt az urbáriumot, sőt akadtak olyan mezővárosok, nagyobb községek, mint pl. Békéscsaba, amelyek mindvégig megőrizték kedvezőbb kontraktualista jogállásukat, mivel e helyeken a földesuraság nem folytatott majorsági gazdálkodást. — Kovách Zoltán főiskolai adjunktus (Szeged) az úrbéri tabellákban levő családszámokra vonatkozó kutatásairól számolt be, amelyeket nyolc somogyi falu esetében ellenőrzött az 1771. évi egyházi összeírás, az 1773. évi lólekösszeírás és a születési anyakönyvek alapján. — Oltvai Ferenc levéltárigazgató (Szeged) az egykori Csanád-megyei 1848 előtti viszonyokat ismertette. A XIX. század első felében a lakosság fele zsellér telepen élt, s a telepesek mindent elkövettek, hogy úrbéresek legyenek és a zsellérbérlői bizonytalan helyzetüket az úrbéres jobbágyi helyzettel cseréljék fel. — Ruzsás Lajos a Dunántúli Tudományos Intézet osztályvezetője (Pécs) rámutatott arra, hogy a végvárvonal mentén a praesidiumok sora alakult ki. Ezek lakói két csoportra oszlottak: a földesúri hajdúk ós a királyi zsoldosok. A XVII. században a két elem közeledett egymáshoz életformájában. A XVIII. században a praesidiumok sorsa részben a teljes jobbágysorba süllyedés, részben a kontraktualista állapotba kerülés volt; részben viszont a Mária Terézia-féle urbáriumig sikerült megőrizni szabadságukat. Ezekre az úrbérrendezés jelentett újabb veszedelmet, ekkor tett a földesúr újabb kísérletet jobbágysorba taszításukra. Ez történt Kanizsán, Pápán és Veszprémben is. — Sarlós Márton ny. egyetemi tanár írásban beküldött hozzászólásában szembeállította a Hármaskönyvnek és az Urbáriumnak a telektulajdont érintő tételeit. Rámutatott arra, hogy zavart okoz ezek vizsgálatánál, ha nem vesszük figyelembe a jogi műszavak változó értelmét. Más a proprietas értelme a HK-ban és más a XVIII.—XIX. század feudális jogtudományában és törvényeiben. Hangsúlyozta, hogy az úrihatalomtól elkülönítve kell vizsgálnunk, hogy a földtulajdonjognak milyen elemei maradtak meg az urbárium után a földesúr részére. A birtoklás, a használat a jobbágyé, és pedig fel nem emelhető terhekkel, az 1823: XVIII. t. c. óta elvehetetlenül. Megszűnt a HK-beli sarkalatos nemesi jog a használatra. Megszűnt a HK-beli tetszés szerinti kibecslési és elsajátítási jog. A proprietasban megmaradt egyetlen civilisjogi, közönséges vagyonjogi elem az Urbárium után: a jobbágyszolgáltatások iránti igény. A teleknek, — szolgáltatásokkal és korlátozásokkal terhelt — civilis jogi tulajdonosa a jobbágy. Ez a földtulajdonjog fennáll, ha korlátozások terhelik is. A vándorgyűlés 1968. augusztus 28-án Borús József kandidátus, a Történettudományi Intézet munkatársa elnökletével a Megyei Bíróság tanácstermében folytatta munkáját. A teremben a történelmi nevezetességű megyegyűlések emlékére a Tanács emléktáblát állíttatott, amelyet a Magyar Történelmi Társulat nevében Vörös Károly titkár koszorúzott meg. Ezután Gábor Sándorné kandidátus, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa „Hamburger Jenő és a Zala megyei munkásmozgalom" címmel tartott előadást. Bevezetésül az előadó elemezte Zala megye gazdasági és társadalmi viszonyait az első világháború előtti években. Majd Hamburger életútjának vázlatos ismertetése után rátért annak a küzdelemnek a bemutatására, amelyet mint az MSzDP nagykanizsai szervezetének elnöke folytatott a háború ellen és a proletariátus sorsának megjavításáért. E vonatkozásban szólt Hamburger 1917 nyarán megjelent röplapjairól és azok hatásáról. Emlékeztetett az 1917. november 25-i nagykanizsai tömeggyülésre, valamint vezető szerepére az 1918 januári sztrájk megszervezésében. Részletesen ismertette a február 2-i letartóztatása után ellene indított per főbb eseményeit; s hangsúlyozta, hogy csak az ország belső viszonyaiban és a nemzetközi helyzetben beállt váltakozásoknak köszönhető, hogy a pozsonyi katonai törvényszék az 1918 augusztus —szeptemberi tárgyalás után csupán börtönbüntetéssel sújtotta. Hamburgert a pozsonyi elvtársak szabadították ki október 31-én ós november 1-ón már Nagykanizsára érkezve megalakította a Nemzeti Tanácsot, majd kormánybiztosi hatáskört kapva a hadügyminiszter megbízásából a nemzetőrséget is szervezte. Az ő irányításával alakult meg az ún. Fabik-különítmény, a proletárok karhatalmi alakulata, amelyre a forradalmárok mindig biztosan számíthattak. Az előadó kiemelte — egy 1924-es polgármesteri jelentésre hivatkozva —, hogy Nagykanizsa két kiváló szocialista vezetője (Sneff József és Hamburger) valójában már a polgári demokratikus rendszer idején is biztosítani tudta a megyében a proletariátus vezető szerepét. Az előadó a továbbiakban foglalkozott Hamburgernek a mezőgazdasági proletariátus sorsáról vallott elgondolásaival egy eddig még nem publikált levele alapján, melyet Kaposvárról írt Révész Mihálynak, a Népszava egyik szerkesztőjének. A Tanácsköztársaság létrejötte után Zala megye helyzetét nehezítette az öntudatos nagyipari proletariátus hiánya, a klérus, a nagybirtokosok és a közigazgatás vezetőinek korábban annyiszor éreztetett hatalma. Hamburger Jenő a Tanácsköztársaság idején