Századok – 1968
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232
1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1252 őszintén segíteni, s ezért az ő útmutatásait kell követni. — LJUBOMIR IVANCEVIC: Adalék a „Független Horvát Állam" idején a Szerémségben lezajlott földreform tanulmányozásához (126—147. 1.) megállapítja, hogy a Pavelic-féle fasiszta államban lebonyolított földreform gazdasági okokból eredt, de közvetlen céljai politikai jellegűek voltak, általa akarták gyöngíteni a szerb és zsidó elemet. A telepítést lebonyolító központi szerv, a Telepítési Intézet, jogot kapott alárendelt szervek létrehozására. Az Intézet a jugoszláv állam által meghatározott „agrárföldekkel", az elvett és az ún. megszerzett földekkel rendelkezett. 4323 korábbi birtokos közül a földjót elvesztette 2762. Ezekre a földekre Pavelióók elsősorban saját híveiket és a Kulturbund képviselőit telepítették. A földért a juttatottak 30 éven belül, 5%-os kamat mellett térítést kellett, hogy fizessenek az államnak, s ezen kívül 10%-ot be kellett fizetniök az ún. telepítési alapra. A földreformot a Szerémségben uralkodó bizonytalan viszonyok mellett csak részben lehetett megvalósítani, s éppen emiatt a telepesek közül sokan elhagyták a kapott birtokot. A partizánmozgalom állandó akadályokat gördített a lebonyolítás elé: 1940-ben a partizánok 40 szerómségi faluból űzték el a németeket és az usztasákat. Nagy mennyiségű felosztatlan föld maradt így parlagon. — NIKOLA BEZIC: A bácskai és baranyai fasiszta megszállás rendszere (149 —167. 1.) a folyóirat korábbi számában megjelent azonos című tanulmánnyal vitatkozva úgy látja, hogy a horthysta megszállás nem volt háborús jellegű, hiszen Magyarország nem volt hadiállapotban Jugoszláviával. Felvethető a kórdós, vajon Magyarország volt-e a megszálló, vagy Németország, vagy mindkettő együttesen, hiszen egyidőre Magyarország is német megszállás alá került. 44. szám. — JÁN SIRÁCKY: Szlovákok Jugoszláviában (5 — 22. 1.) megállapítja, hogy a szlovák jobbágyok kolonizációja különösen a XVIII. században, s részben a XIX. században történt. 1746-től lehatolnak a Bácskába, a Bánátba, a Szerémségbe, s a mai Szlavónia területére is. A szlovákok a magyarokkal együtt telepednek le a Bácskában, a csehek a németekkel együtt (Apatin, Bezdan). A mai jugoszláv Bánát területén 15 000 szlovák él. A szlovákok szerómségi betelepedését, Stara Pazovát kivéve, a bácskai szlovák falvak szekundér kolonizációjának kell tekinteni. Szlavóniában a XIX. sz. második felében telepszenek le. A szlavóniai szlovákok azonban sem annyi földet nem tudtak szerezni mint a vajdaságiak, sem pedig nemzetiségi pozícióikat nem tudták úgy megőrizni, mint ott, ugyanis Szlavóniában nagyrészt elhorvátosodtak. — VUK VINAVER: Jugoszlávia külpolitikai orientációja 1920—1925 közölt (23 — 59. 1.) úgy látja, hogy Jugoszlávia nem mindjárt és nem teljes mértékben lett a francia szövetség tagja. Franciaországnak sok tekintetben Jugoszláviától eltérő érdekei voltak, tekintettel kellett lennie Olaszországra, s ezért különösen Fiume és Albánia kérdésében nem tudta Jugoszláviát olyan mórtékben támogatni, mint ahogy az elvárta tőle. Bulgária, Ausztria és Magyarország felé is Franciaország egy időben más magatartást tanúsított, mint amilyen Belgrádnak tetszett volna. Ezért Jugoszlávia többször oppozícióban volt a francia politikával szemben. A szovjetellenes lengyel intervenció során a francia politika igyekezett ezen ügy számára megnyerni Magyarországot, s ebben az időben nem szimpatizál a csehszlovák—jugoszláv barátkozással, valamint a Kisantanttal. Amikor azonban a szovjet csapatok Varsó alól visszavonulnak, s Horthyékra már nincs szükség, Párizs hirtelen Kisantant-barátságot tanúsít. Jugoszlávia viszszautasította a Szovjet-Oroszország elleni intervencióban való részvételt. A Dunavölgyre vonatkozó francia tervekkel sem Anglia, sem Olaszország nem rokonszenvezett, mert nem akarták a francia hegemónia erősödésót. 1922-ben Jugoszlávia és Franciaország viszonya szövetség-jellegű, de ugyanakkor létrejön a jugoszláv — olasz paktum is. Mussolini megkísérli Belgrádot eltántorítani Párizstól, de sikertelenül. 1924-ben a Pasió-Pribiéevic kormány beavatkozik Albániában az olaszbarát Fan Noli kormány ellen, s Mussolini, akinek ekkor belpolitikai nehézségei vannak, kénytelen ezt tűrni. Anglia ebben az időhen attól fél, hogy Olaszország és Jugoszlávia végül is felosztják egymás közt Albániát. Anglia ebben a térségben egyre inkább Olaszországot támogatja. A nagyszerb burzsoázia pozíciói a Balkánon stabilak voltak. — SLAVKO GAVRILOVIÓ: Forrásanyag a Bosznia és Szerbia, valamint Ausztria között az 1789—1849-es időszakban lebonyolított kereskedelem történetéhez (91 —119. 1.) a Raéai Vámhivatal iratai két megmaradt német nyelvű kötegének terjedelmes részét publikálja szerh-horvát nyelven. Raíán keresztül, ahol a Drina a Szávába ömlik, folyt Északkelet-Bosznia és Északkelet-Szerbia kereskedelme. Innét az árut könnyen lehetett szállítani a Száván Brod, illetve Zimony felé, s tovább a Szerémsógbe, illetve Magyarországra. A szerző ismerteti a kereskedők terület szerinti és nemzetiségi